17. fejezet

Már 14 napja ígérem az új részt. Sajnálom. Mostanában egyáltalán nincsen kedvem írni, ezt magam sem tudom mire véljem. Ötleteim még mindig vannak töménytelen mennyiségben, ezért nem tudom, hogy mi akadályoz meg abban, hogy írjak. Szóval itt a 17. rész. Több mint 13.000 oldalmegjelenítés és 31 feliratkozó. Köszönöm a türelmeteket és mindent! Ez a rész elég gyatra lett, de esküszöm, hogy a következők jobbak lesznek! Várom kommentbe a véleményeket. 

Zavartan szorongattam a pezsgős üveget, miközben álltam a ház előtt és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Zayn nyitotta ki az ajtót, majd hangosan felröhögött. 

-Valami baj van?-ráncoltam össze a homlokom, majd Zayn-re néztem, aki tetőtől talpig végig mért.

-Khm.- köszörülte meg a torkát, majd kezével a száját takarta. Még mindig vigyorgott.- Nem. Nincs semmi. - rázta a fejét ártatlanul.- Nem gondolod, hogy egy kicsit kiöltöztél?-vonta fel a fél szemöldökét. Én is végig néztem magamon, majd megállapítottam, hogy nem. Megráztam a fejem, majd Zayn beengedett a házba, utat adva maga előtt. -Amúgy tök cukin áll a rózsaszín. -jegyezte meg. 

-Na idefigyelj! Ma este a szüleiddel találkozom, és nekem fontos az első benyomás! -a mutató ujjamat Zayn mellkasába fúrtam.

-Oké, értem én!-emelte fel a kezét afféle "megadom magam" stílusban. Beljebb tessékelt a nappaliba, ahol szinte mindenki ott volt. Nos. A többiekhez képest, tényleg kicsit túlöltöztem. Mindenkin melegítő volt, vagy egy egyszerű farmer. Mondjuk Harry-n igazából egyik sem volt. Egy alsógatyában állt a konyhában és valami sütit evett. 

-Mindjárt jövök. Csáááááá Mayaaaaaaa!- csapott a vállamra egyet, miközben elhaladt mellettem és felment az emeletre. Mi pedig tovább sétáltunk a nappaliba ahol Zayn szülei és a fiúk ültek. A fiúk egytől egyig felálltak és megöleltek. Ezután odaálltam Zayn szülei elé. 

-Anya, apa ő itt Maya.- mutatott be a szüleinek Zayn. Amikor a második nevemet mondta, egy "ehhez mit szólsz?" pillantással ajándékozott.

-Jó estét Mr. és Mrs. Malik! Örülök, hogy megismerhetem önöket és köszönöm a meghívást.- mosolyogtam kedvesen és átnyújtottam Zayn apukájának az üveg pezsgőt. 

-Szia Maya! Örülünk, hogy itt vagy! És nyugottan tegezz csak minket! -nézett Zayn anyukája Zayn apukájára, aki megerősítően bólintott.

-Rendben. Igazából, jobban szeretem, ha Vivienne-nek szólítanak. 

-Nos akkor Vivienne én Yaser vagyok. -rázott velem kezet. -Ő pedig a feleségem Tricia. - idétlenül mosolyogtam és intettem egyett. Közben megérkezett Harry is, akin ezúttal volt ruha is. Niall összecsapta a tenyerét, majd kijelentette, hogy akkor "ne éhezzünk tovább". Ezzel mindenki asztalhoz ült, Tricia pedig felkiabált az emeletre. Pár percen belül három lány sétált le a lépcsőn. Az egyiküket már ismertem. Doniya. 

-Áá! A sógornő jelöltem. -egy nagyon széles mosoly kíséretében sétált oda hozzám, majd két puszit nyomott az arcomra köszöntés képpen. 

-Ó! Nem én nem... én csak egy barátja vagyok Zayn-nek. -ez kicsit kínos volt.

-Ömm... oké!- vonta meg a vállát, majd leült egy székre. - Ti tudjátok. -majd össze mosolygott Zayn-nel. 

-Hali. Waliyha.- nyújtotta a kezét. 

-Vivienne.

-Safaa.- mutatkozott be Zayn lekisebb testvére is. Kicsit fura volt így egyszerre össze ismerkedni mindenkivel, de már túlestünk rajta. 

-Csinos a ruhád.-jegyezte meg Safaa, mire a többiek is helyeselni kezdtek. Kicsit kínosan éreztem magam, mert éreztem, hogy ezt úgy értik, hogy nagyon kiöltöztem. 

Zayn anyukája az asztalra tette a levest. Niall megragadta a merőkanalat és tele szedte a tányérját. Nem sokkal később az én tányéromban is volt már leves. Félve kezdtem el enni, mert nem tudtam mi az, és nem tudtam mire kéne számítsak. De végül megettem, mindet és finom is volt. 

-Megette!-hüledezett Louis. 

-Nem hiszem el. -állt fel Liam is, és belenézett a tányéromba ami tényleg üres volt.- Tényleg megette!- elkerekedett szemekkel bámultak. 

-Persze, hogy megettem! És finom is volt.-mosolyogtam Triciára.- Miért ne ettem volna meg?-tártam szét a karom.

-Tricia mindig erősen főz. Amikor először ettünk a főztjéből, mind megittunk vagy egy liter vizet.- magyarázta Harry a többiek pedig mind bólogattak. 

-Nem volt erős. Mondom, hogy finom volt. Amúgy mi volt ez?

-Mexikói tüzes leves.- felelték egyszerre én pedig csak felnevettem. Segítettem elpakolni az asztalról, mert ezt így illik még akkor is amikor biztosítanak róla, hogy semmi szükség rá. Elpakoltunk tehát, majd kipakoltuk az asztalra a főételt. A vacsora folyamán már senki sem lepődött meg, amikor befaltam két tatár bifszteket. Vagy amikor kiderült hogy a desszert palacsinta és versenyt rendeztek. Én 27 palacsintát ettem meg, a többiek leragadtak 10-15nél. Egyedül Niall evett meg 35-öt. A vacsora végén Niall megjegyezte, hogy "vetélytársa akadt". Fogalmam sem volt, miről beszél. Vacsora után újra játszottam az aranyos udvarias kis lányt, és segítettem elpakolni. Illetve nem játszottam, mert otthon is ugyanúgy segítek Loreen-nek, mint ahogy itt segítettem. 

-És mond csak Vivienne, mi leszel ha "nagy leszel"?-rajzolt a levegőbe idézőjeleket Zayn apukája Yaser. 

-Ömm...nos... hát igazából ha minden igaz, enyém lesz a Harvardon a fizika ösztöndíj. Még nem tudom, minek tanulok tovább, de valószínűleg mérnök leszek. Vagy esetleg ügyvéd. Még nem döntöttem el, de valószínűleg inkább pályázok a mérnökire, mert már 3 éve kitűnő a tanulmányi eredményem fizikából. -magyaráztam, és igazából el is felejtettem, hogy mi volt a kérdés. 

-Ahaaaa...-bólintott mindenki szinte egyszerre, jelezve, hogy értik mire akarok kijukadni. 

-Zayn tanár lett volna, ha nem fut be az x faktorban.- magyarázta Safaa, mire a lányok kuncogni kezdtek és pedig Zayn-re néztem, aki lehajtott fejét csóválta. Hát ezt nem gondoltam volna róla. Tanár? Zayn? Aki nem is szeret tanulni? Vagy is, csak gondolom, hogy nem szeret. 

Mind a tágas nappaliba ültünk a hasunkat fogva( leginkább én is Niall jajgattunk), aztán Waliyha felvetette, hogy mi lenne, ha énekelnének valamit a fiúk. Nem kellett nekik kétszer mondani, Niall kezébe adtak egy gitárt és énekelni kezdték a Torn cimű számukat. 

A szám után, mindenki megragadott egy borospoharat, amit Tricia hozott idő közben a nappaliba. Hozott két üveg bort is, majd töltögetni kezdte a poharakba. 

-Én nem ihatok. -ráztam a fejem.

-Csak egy keveset! Nem fogsz tőle beállni, nyugi! Amennyit ettél, a kaja majd felszívja. -röhögött Harry.

-Nem, nem azért. Csak gyógyszereket szedek.- húztam el a számat. 

-Ó, tényleg!- kiáltott fel. Valószínűleg elfelejtették.

-És jobban vagy már?-nézett rám aggodalmas tekintetével Tricia.

-Igen köszönöm, sokkal jobban!- mosolyogtam. Ezen az estén feltűnően sokat mosolyogtam. Most így utólag még a szám is megfájdult. Hátráltam pár lépést, hogy ne álljak ott a kisebb tömeg közepén, olyan idiótán. Nekiütköztem Doniya-nak, aki rámöntötte a pohara tartalmát. 

-Szentséges úr isten!-kiáltott fel.

-Nyugalom! Semmi baj. Ez csak bor.- néztem a kétségbeesett Doniya-ra és tétován álltam a nappali közepén egy hatalmas vörös folttal a ruhámon. A folt pont a mellkasom közepén volt. 

-Azonnal be kell áztatni, ha azt akarod, hogy kijöjjön!-vette ki Niall kezéből a szalvétát Zayn anyukája. Niall fel akarta itetni a ruhámról a bort. 

-Hazaugrok. Semmiség az egész. Loreen majd megoldja. -mosolyogtam kedvesen. 

-Ne! Nem hagyhatjuk, hogy szegény Loreen bajlódjon a ruhával, amikor itt történt ez az egész és neki semmi köze sincs hozzá! -Zayn anyukája igazán remek asszony. Kedvelem. Mit volt mit tenni? Hát rábólíntottam a dologra.

-Zayn! Adj Vivienne-nek valami pólót és nadrágot! A ruháját pedig csomagold be egy nájlonzacskóba.-adta ki az utasítást Tricia. Zayn elindult az emelet felé, én pedig követtem. Szó nélkül mentünk az emeletre ahol volt három szoba. Zayn végig ment a keskeny folyosón, és a folyosóval szembeni szobába benyitott. Ez volt az ő szobája. Semmi különös nem volt. Egy ágy, egy tv és ruhásszekrények. Kinyitotta az egyik szekrényt, és a belőle kivett pólót az ágyra dobta. Némán álltam és figyeltem, ahogy tovább túrja a szekrényt egy nadrágot keresve. Az ágyhoz lépve felvettem a pólót. Zayn hirtelen megfordult és a kezembe nyomott egy nadrágot is. Sietős léptekkel az ajtóhoz sietett. 

-Kint leszek a folyosón.- fordult vissza a mondat erejéig. Becsukta maga mögött az ajtót engem egyedül hagyva a szobába. Kihasználtam az alkalmat, hogy egyedül vagyok, hát jobban körülnéztem. Tényleg nem volt semmi a szobában. Semmi fiús. Semmi érdekes. A falak krémszínűek voltak, a szekrények pedig barnák. Képek nem lógtak a falon, íróasztal sem volt. Viszont a szobához volt egy fürdőszoba. Bementem oda, és megcsapta az orrom a tipikus Zayn illat. Mélyet lélegezve beszívtam és úgy döntöttem, kiderítem milyen kölnit használ. Kutakodni kezdtem a fürdőszoba mosdó alatti szekrényébe, de nem találtam semmit fülpucolón, hajvasalón, hajzselén, samponon és hajkondícionálón kívül. A kád szélén láttam egy tusfürdős flakont. Beleszagoltam. Épp olyan illata volt, mint Zayn bőrének. 

-Kész vagy már?-kiáltott be a folyosóról. Szinte kiesett a kezemből a tusfürdő. 

-Máris! Még egy perc! 

Még gyorsan kinyitottam a fürdőszoba tükrének az ajtaját, és megláttam a Ferrari black-es üveget. Egy percet sem tétováztam, gyorsan a kezembe vettem és a csuklómra fújtam egyet. Már rohantam is az ágyhoz, ahol Zayn ruháit hagytam. Felkaptam magamra, majd kinyitottam az ajtót.

-Mi tartott ennyi ideig?-ráncolt össze a homlokát. 

-Megcsináltam a hajam.- rántottam egyet a vállamon és a kezébe nyomtam a boros ruhámat. 

-Jó illatod van. -jegyezte afféle "azt hitted, hogy nem jövök rá?" stílusban. 

-Tudom. Egyedi a parfümöm.- Zayn felnevetett.- Elárulnád, hogy miért hiszi azt egy csomó ember, hogy kapcsolatban vagyunk?- tettem fel végül a kérdést, ami már régóta fúrta a bensőmet. 

-Csak egy embert mondj...

-Doniya?-tártam szét a karom. -Csak mert már én is kezdem azt hinni, hogy van köztünk valami. Tudod, már egy csomószor megcsókoltál, meg egész jól kijövünk!- valltam be végül.

-Nevetséges.-csóválta a fejét.

-Nem, nem az! Én így gondolom. Azt már neked kell eldöntened, hogy te mit gondolsz! Mert én bírlak Zayn...-fúrtam tekintetem az övébe. Zayn az ajtó keretének támaszkodott bal vállával és összefonta maga előtt a karjait. Pár másodpercig szemeztünk egymással, majd ellökte magát az ajtó keretétől.

-A francba is!- mondta kicsit hangosabban, majd két keze közé véve az arcomat vadul csókolni kezdett. Erről beszéltem! Tessék! Gondol egyet és megcsókol? Így működik ez? Végül is nem csak vele van a baj. Eddig akárhányszor sor került erre, mindig viszonoztam a csókokat. Most sem volt másképp. Épp, amikor ellöktem volna már magamtól Zayn-t, egy hang zavart meg minket:

-Khm. Elnézést. Ha jól látom, ezek szerint még is csak a sógornő jelöltem vagy. -mondta Doniya, fellépve az utolsó lépcsőfokra, átnézve a lépcső korlátja felett.