24. fejezet

Itt az új rész, ezt kevésbé érzem jónak. :\\ Olyan unalmasra sikeredett. A következő szerintem kedden vagy talán hétfőn lesz fent. Meg van a 20.000 oldalmegjelenítés ami számomra nagyon sok és elképesztő! Egyre több a rendszeres olvasóm is. :) Köszönök mindent és várom a kommenteket! :)<33

A nagy pofon után, szúrós tekintetem az övébe fúrtam, majd határozott nagy léptekkel beléptem a kémia terembe. Zayn lehelletének illatát még az arcomon éreztem, amitől kicsit meginogtam. Végig sétáltam a termen, majd leültem a közös padunkba. Fogalmam sincs mit csinált kint Zayn, de csak öt perccel később jött be a terembe. A táskáját hanyagul ledobta a pad mellé a földre, és nagy lendülettel ledobta magát is a mellettem lévő székre. A tanár is abban a pillanatban lépett be a terembe, és minden bevezetés nélkül írni kezdett a fehér táblára, kék színű filccel. Zayn a padon összekulcsolt kezével játszott, és azt tanulmányozta. Ő elő sem szedte a füzetét, én pedig sebesen másoltam. Körülbelül egy perc elteltével megunta játékát és felém nézett.

-Ez fájt, tudod?-egy pillanatra engedtem csak, hogy a szemembe nézzen, a tábla felé fordultam, majd szememet a füzetem papírjára szegeztem.

-Így jártál.-válaszoltam át sem gondolva a szavakat. Szemem sarkából láttam, hogy kicsit előre hajolva próbálja megint elkapni a tekintetem. -Nekem is sok minden fáj.-tettem hozzá, és megint csak egy másodperc töredékéig néztem a szemébe.

-Hm. -ennyit mondott. Most ebből tudnom kéne mire gondol? Mert én egyáltalán nem jöttem rá. - Szóval féltékeny vagy.- közölte a most már nyilván való tényt.

-Ajj Zayn! Hagyjál már!-löktem meg a vállát ezzel nyomatékosítva a szavaim jelentőségét, miszerint most rohadtul nem érek rá.

-De így van, vagy nem így van? Csak most utoljára mondd ki!-csapott egyet az asztalra. "Ez most mi?" kérdeztem magamban. Úgy viselkedett, mint egy ovodás kisgyerek, aki az anyját kérleli, hogy hagy ehessen még egy nyalókát. Komolyan mondom, így jött le ez az egész!

-Igen Zayn, így van.- és én voltam az anya, aki belement az egészbe. Megint nem néztem rá, mert nem akartam a szemébe nézni. Egyszerűen csak nem bírtam. Talán lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy pofon vágtam. Próbáltam elnyomni ezt az érzést, mert véleményem szerint jogosan kapta.

Szemem sarkából láttam, hogy nyugodt arckifejezéssel, halvány mosollyal a szája sarkában hátradől a széken és kezét az ölébe ejti. Igen. Ez a tipikus Zayn Malik, aki ha így fojtatja, meg fog bukni kémiából.

Szünetben értelemszerűen hozzánk társult még Brooke is. Mondanom sem kell, hogy mindenki őket nézte. Először is felmérték Zayn új barátnőjét, másodszor pedig azért, mert hát felmérték az új lányt is. Voltak, akik pár ocsmány szóval illették Brooke-ot, aki egy két szóból megpördült a tengelye körül és elkapta az illető grabancát. Így nem csak azért nőtt meg a lány tekintélye, mert ő Zayn Malik barátnője, hanem azért is, mert elég nagyra nyitotta a száját, és a kezét sem félt használni. Zayn ehhez nem fűzött hozzá semmit, csak nevetett és mosolygott mindenen. Úgy tűnik Zayn az ilyen belevaló csajokra bukik. Ízlések és pofonok.

Péntek lévén, Rebeca azzal az ötlettel állt elő, hogy "lazuljunk" egy kicsit. Ez nálunk annyit tesz, hogy filmet nézünk és Beca nálunk alszik. Most azt is hozzátette, hogy kibeszélhetem magamból a dühömet, és ha gondolom készíthetünk egy Brooke woodoo babát. Érdekes ötletnek véltem, de végül nemet mondtam rá. Nem készítettünk mi semmiféle woodoo babát, annak ellenére sem, hogy amúgy szívesen csináltam volna. Ezt még sem tehetem meg vele, mert Zayn úgy érez iránta ahogy.

Iskola után felhívtam Loreen-t, hogy bemegyek Beca-val busszal a városba, ugyan is még mindig járnom kellett a kezelésre. Loreen ha jól számoltam ötször visszakérdezett, hogy kivel megyek. Természetesen arról akart meggyőződni, hogy nem Zayn-nel. Rebeca kezébe nyomtam a telefont azzal az utasítással, hogy győzze meg Loreen-t afelől, hogy csak ketten megyünk.

Utolsó óra után kifele menet a suliból, ott állt ugyan az a feketébe öltözött banda, akik reggel is ott álltak. Próbáltam őket elkerülni, de nem jött össze. Buster már távolról kiszúrt és felém igyekezve a nyakamba borult.

-Héé! Maya!-mosolygott. Nekem nem igazán volt kedvem.

-Szia. -meg sem próbáltam rávenni arra, hogy ne Mayának hívjon. Ebben a társaságban rám ragadt ez a név. -Sajnálom Buster, de most mennünk kell.- mutattam Rebeca-ra és magamra.

-Hova siettek? Péntek van!

-Igen tudom. Kórházba megyünk.- emeltem égnek a tekintetem.

-Ó. Értem.-bólintott.- Hát akkor sziasztok! -beletúrt sötét hajába, majd intett egyet és visszasietett a társaság többi tagjához. Miközben elhaladtunk mellettük, néhány lány intett, néhányan pedig hátat fordítottak. Ez egy ilyen banda.

Busszal utaztunk be, és úgy döntöttünk ha már a városban vagyunk, akkor bemegyünk a videotékába és választunk pár jó filmet. Mind ketten inkább a vígjátékokra bukunk, tehát értelem szerűen vígjátékot kölcsönöztünk ki. Ha filmezünk akkor popcorn is kell. Az nem maradhat el. Így bementünk egy másik üzletbe is, ahol vettünk popcorn-t. Rebeca meglátott egy gumicukor fajtát, amiben gumicukorból egy szendvics volt kirakva. Neki az mindenféle képpen kellett, úgyhogy azt is vettünk. Mire a kasszához értünk, már csoki is volt a kosarunkba. Ez egy tipikus csajos estének igérkezett. Édességek és filmek.

-Akkor azt hiszem kezdhetjük.-nézett körbe a szobán az ágyon ülve.

-Kezdhetjük.-bólintottam. Ez olyan komolyan hangzott, mintha valami bevetésre készülnénk. Persze nem így volt.

-Első kérdésem. Akkor ugye most szereted?-tette fel a kérdést. Egymással szemben ültünk az ágyon, köztünk pedig egy tál popcorn volt. Rebeca a kezében jegyzettömböt tartott és a válaszomat várva jegyzetelni készült.

-Azt hiszem. Talán. Vagy is hát igen.

-Rendben.-felírta a válaszom.- Akkor határozott igen. -írt tovább.- Tehát, pofon vágtad? Mekkorát ütöttél? Mi volt a reakciója?-tette fel az újabb kérdéseket.

-Nem ütöttem nagyot. Vagy is hát, inkább olyan átlagosat ütöttem, inkább mondjuk így.-egy adag kukoricát szórtam a számba.

-Rendben. Oké ez már kezd unalmas lenni. Nem vagyok jó az ilyesmiben.-húzta el a száját.- Szóval akkor most rosszul érzed magad amiatt, hogy Zayn Brooke-kal jár?- eldobta a kis jegyzet füzetet, már nem jegyzetelt. Teljes mértékben rám figyelt, és próbálta megérteni mit érzek.

-Igen. Rosszul érzem magam! Elegem van Zayn-ből, látni se akarom! -tört ki belőlem.- Illetve épp ez az, hogy ha nem látom, akkor mindig látni akarom! Haragszom is rá meg nem is... olyan fura ez nekem.-dőltem hátra az ágyon, és az arcomba nyomtam a párnámat és úgy folytattam.- Eleinte azt hittem, milyen szerencsétlen vagyok és, hogy ennél rosszabb már nem is lehet a helyzetem. Erre jön a nagy Brooke Benett, és még rosszabb lesz minden. Létezik egyáltalán ilyen?

-Brooke Benett? Az a Brooke Benett?- csendült fel egy ismerős hang, mire a párnámat leemeltem a fejemről és a sarokba hajítottam. -Csak azt ne mondd, hogy az a Brooke...-állt Loreen az ajtóban egy tálcát tartva maga előtt, amin két teával teli bögre volt.