21. fejezet

Az előző részhez, nagyon nehezen jöttek össze a kommentek. :\\ Remélem ez jobban tetszik és több kommentet kapok! :)<33 Várom a véleményeket, pozitívat, negatívat egyaránt! :)

A vér is megfagyott az ereimben, nem csak a hidegtől hanem a döbbenettől. A térdeim remegtek, a szívem kalapált. Egy értelmes szót nem voltam képes kinyögni. Könnyek gyűltek a szemembe. Alakuló kapcsolat? Tessék hát itt van.

Egy kezet éreztem a vállamon. Először arra gondoltam, hátha Zayn az, és mindent ezt csak képzeltem. Nem, nem gondoltam, hanem inkább reméltem. Persze minden valóság volt. Rebeca rakta a kezét a vállamra, majd belém karolt és bevonszolt a suliba. Nem kérdezett semmit, mert ő is látta mi történt. Bár neki nem mondtam, hogy gyengéd szálakat táplálok Zayn iránt, valahol tudnia kellett.

Egyenesen, gyors léptekkel a mosdóba mentünk, ami üres volt. A hideg csempének döntöttem a hátamat, bár nem tudhattam biztosan, hogy hideg mert nagykabát volt rajta, most valahogy minden hidegnek és fagyosnak éreztem a környezetemben.

-Amióta ismerlek, azóta még nem láttalak szerelmesnek. Most viszont, mintha egy perc alatt történt volna minden. Komolyan! Látnod kellett volna azt, amit én láttam az én szemszögemből. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy te Zayn-be..., de most amikor megláttalak téged a suli előtt, egyedül, árván, magányosan, Zayn nélkül...

-Értem!-kiáltottam rá.

-Szóval csak olyan elveszett voltál. -fejezte be amit elkezdett.- Tudom, vagy is ahogy elnézem nagyon beleestél, de nem szabad, hogy látszódjon rajtad, mennyire megtörtél! Most békültetek ki, ne veszekedjetek megint. Vagy túlteszed magad rajta, vagy ha nem is sikerül, ne mutasd mennyire bánt ez! Viv, annyiszor láttalak már erősnek és kitartónak, légy most is az! Csak ennyi a titka az egésznek. -fejezte be mondandóját. Én végig  a csempének dőlve rebegtettem a szempilláimat, hogy nehogy kibuggyanjon egy könnycsepp, mert ha egy jön, jön a többi is. Mély levegőket vettem, azt azért hozzá teszem, hogy az iskolai wc-kben nincs valami rózsa illat. Ettől a szagtól még jobban könnyezni kezdett a szemem, mind addig, amíg az első csepp le nem gördült az arcomon. Ellöktem magam a faltól és a tükör elé állva méregettem magam.

Eddig erős voltam, most miért ne lehetnék az? Nem mondtam el Zayn-nek, hogy szeretem és ez az én hibám. Nem hibáztathatom őt ezért. Azért, hogy más lánnyal jár, hiszen én még csak meg sem említettem mit érzek iránta. Teljes mértékben én csesztem el az egészet. -mondogattam magamnak, majd a tükörből láttam, hogy Rebeca engem figyel és felé fordultam.

-Igazad van Becky. Attól, hogy nem engem választott, még mindig ugyan az az aranyos, kedves imádnivaló srác. Viszont a lány halott!- az utolsó mondatot szinte torkomszakadtából üvöltöttem. Tenyerem ökölbe szorult, majd lábaim egyre gyorsabban váltották egymást. Az ajtó fele indultam. Rebeca arcán egy pillanatra láttam a "hál' istennek, visszatért!" féle megkönnyebbülést, utána pedig a pánikot. Kivágtam a női mosdó ajtaját, és szélsebesen vágtatni kezdtem a suli bejáratához illetve kijárazához. A táska ide-oda csapongott a jobb vállamon és a hajam is kellő képpen lobogott. Úgy éreztem magam, mintha egy kifutón mennék végig. Igaz, hogy kicsit sietősebben.

Rebeca a nyomomba loholt.

-Ne csinálj semmi hülyeséget Viv!-hajtogatta egyfolytában.

-Én? Nem én semmit! Csak megnézem kicsit közelebbről ennek a csajnak az arcát.-nyugtattam meg. Végre kiléptünk a suli elé a csípős hidegbe, ahol egy nagy csoport gyülekezett. Abban a társaságban állt Zayn is és a legújabb barátnője. Lazán, feltűnés nélkül sétáltam le a lépcsőn. Úgy is terveztem, hogy nem hívom fel magamra a figyelmet, de nem sikerült, mert Zayn észrevett.

-Hé Viv! Hova lettél?- karolta át a vállamat amikor odaléptem a társasághoz. Karját lesöpörtem magamról, ő pedig lepődötten nézett rám.

-A mosdóba voltam.- mondtam az igazat, de azt már nem mondtam, hogy miért. - Bemutatnád a barátnődet?- vetettem felé egy hamis mosolyt.

-Ó persze!- csapott a hátamra, majd megragadta a nekem háttal álló szőke lány kezét és szembe fordította velem.- Vivienne, ő itt Brooke. Brooke, ő itt egy haverom, Vivienne.- mutatott be minket egymásnak.

-Vivienne? Most már ezt a nevet használod? Mi lett a Maya-val?-mosolygott rám a szőke lány.

-Szia Brooke.- köszöntöttem, mire a lány felém lépett, három puszival és egy szoros öleléssel ajándékozott meg.

-Örülök, hogy újra látlak.- vigyorgott tovább.

-Szintúgy.- kicsit sem őszintén válaszoltam, és kicsit sem őszintén mosolyogtam vissza rá.