Itt az új rész! :)) Remélem tetszik, jó pár órán keresztül írtam. >< mostanában lesz új rész, majd csak szeptemberben. Várom a sok-sok komit, feliratkozót! :))
Egész héten Zayn-nel mentem suliba. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, miszerint ő utál iskolába járni, de jól esik neki egy kis rendszeresség. Meg hogy otthon mindig kiröhögik a fiúk, meg azt kérdezgetik tőle, hogy megcsinálta-e a leckéjét. Viszont azt még mindig nem tudom, miért jár egyáltalán iskolába. Aztán megbeszéltük azt is, hogy nekem milyen fontos, hogy bejussak a Harvard-ra. Meg persze a fizika ösztöndíj is. Egészen az iskoláig kettesben voltunk minden egyes nap, de a suli előtt hozzánk csapódott Rebeca is. Rebeca egész héten a ruha ügyre volt ráakadva. Egy csomó katalógust és újságot cipelt magával, hogy legalább valami ötletem legyen, hogy mit veszek fel péntek este. Minden nap megnéztem vagy 10 újságot, de inkább úgy döntöttünk, hogy csütörtökön iskola után elmegyünk a városba és veszünk egy szép ruhát.
Csütörtök reggel izgatottan keltem fel. Először is azért, mert már közeledett a péntek. Másodszor is azért, mert olyan ruhát akartam választani, ami nem túlságosan feltűnő, jól áll rajtam és amiben tetszek Zayn-nek is. Vagy valami ilyesmi.
Ma egyáltalán nem törődtem azzal, hogy milyen ruhát vegyek fel vagy, hogy melyik parfümömet fújjam magamra. Felvettem ami először a kezembe akadt, és magamra fújtam azt a parfümöt ami a kezembe akadt. Loreen elég furcsán nézett rám, látta, hogy izgatott vagyok. Persze nem tudta, hogy miért, mert még nem mondtam neki. Majd. Majd később. Gyorsan legurítottam a szokásos kávét, és az ajtó felé robogtam. A lélegzetem is elállt, amikor nem láttam ott Zayn-t, ahol állni szokott. Becsuktam magam mögött az ajtót és vártam pár percet. Nem jött. Előkaptam a telefonom és a névjegyzékben megkerestem a Bradford Bad boy nevet, amit amúgy átírhattam volna Zayn-re, de nem tettem. Benyomtam a hívás gombot, és a 3. csörgésre fel is vette.
-Halló?-szólt bele a telefonba.
-Zayn? Hol a csudában vagy?- tettem csípőre a kezem, bár ezt ő nem láthatta.
-Louis vagyok. Zayn ma nem megy iskolába, mert hangpróbánk van. -válaszolt egyszerűen.
-Ó, értem. Akkor add át neki, hogy holnap találkozunk!
-Rendben, meglesz!
-Akkor Szia!-kinyomtam a telefont és magam elé bámultam. Említette volna, hogy ma nem jön? Mert én tényleg nem emlékszem rá! Minden esetre elindultam egyedül a suliba. Most kicsit gyorsabbak voltak a lépteim mint általában. Amikor Zayn-nel vagyok, lassabban sétálok. Pár percbe telt csak mire a sulihoz értem. Beca minden esetre ma is cipelte az újságokat. Persze már mindegy volt, mert suli után mentünk a városba vásárolni. Egész nap a vásárlás körül forogtak a gondolataim. Próbáltam létrehozni a magamnak tökéletes ruhát a gondolataimba, ami sikerült is, csak nem kapható a boltokba.
Iskola után, vagy 6 boltba mentünk be, mire megvettem azt a ruhát ami viszonylag tetszett. Egy szatyorral tértem haza. Loreen észre sem vette. Így ma sem mondtam el neki, hogy holnap hova készülök. Mellesleg még én sem tudom, hova megyünk, azon kívül, hogy film díj átadóra... És még tudok annyit, hogy a fiúk is énekelni fognak. Most már meg voltam nyugodva mert megvolt a ruhám. Már csak az miatt izgultam, hogy Loreen mit fog szólni, mert elvégre megígérte, hogy megbízik bennem. Meg amiatt, hogy Zayn-nek tetszeni fog-e a ruha.
***
Péntek. Az annyira várt nap. Amit annyira nagyon vártam egész héten. És megint beégtem. Elég csúnyán. És még az anyám is. Ááá!
Reggel izgatottan keltem, megint. Igen mostanában elég sűrűn vagyok nyugtalan. Felkaptam magamra egy farmert és egy felsőt, és miközben öltöztem, rájöttem, hogy akkor ma valószínűleg Zayn megint nem jön suliba, ha már tegnap sem tudott jönni a hangpróba miatt. Kicsit letörten bandukoltam ki a nappaliba, ahol anyám újságot olvasott. Leültem a pult elé a bár székbe, és a kezembe vettem a bögrét ami teli volt kávéval. Nem ittam bele, csak lehajtott fejjel néztem a tartalmát.
-Ma este nem leszek itthon.- nyögtem ki végül. Igazából ez már kijelentés volt, és nem elkérezkedés. Loreen-nek felszaladt a szemöldöke.
-Hát hol leszel?
-Egy film díj átadóra megyek.-még mindig értetlenül nézett-Zayn-nel. -tettem hozzá.
-Tudod, hogy inkább ellenzem, mint támogatom a barátságotokat.- kezdte.- Nem nézem jó szemmel ezt, hisz még csak nem is ismerem őt és a családját sem. Elmész vele egy ilyen átadóra, kitudja, hogy utána még hova mentek és mit csináltok. Egyáltalán lesz veletek felnőtt?- igen valami ilyesmire számítottam.
-Ezt már megbeszéltük Loreen! Azt mondtad bízni fogsz bennem! Hidd el, nem megyünk semerre, csak egy díj átadóra és aztán elmegyünk vacsorázni. Ennyi az egész. Felnőtt is biztosan lesz velünk. -emeltem égnek a tekintetem.
-És még is miért téged hívott el?- letette az újságot és széttárta a kezét.
-Azért, mert a fiúk is hívtak valakit, így Zayn engem hívott, mert velem szívesen menne.- füllentettem. Igazából fogalmam sincs, miért hívott. És azt sem tudtam, hogy a többiek visznek-e magukkal valakit.
-Szívesen, mi?- fintorgott.
-Na jó! Nézd! Igen is szívesen van velem, még magam sem tudom miért! És én is szívesen vagyok vele, mert Zayn igen is kedves fiú! Azért mert van pár tetoválása és rossz fiús beütése van, attól még normális! Ezen nem fogok tovább vitatkozni. Elmegyek és kész! Különben is nem sokára betöltöm a 18-at. Már képes vagyok felnőtt fejjel felfogni a dolgok jelentőségét. Amúgy is, úgy gondolom, megérdemlem a tanulmányi átlagom mellett és az mellett, hogy minden bizonnyal fel fognak venni a Harvardra! Ennyi igazán jár nekem!-förmedtem rá idegesen.
-Na jó.-sóhajtott.-Igazad van. Most pedig menj, mert elkésel.- legyintett, majd hátradőlt a kanapén.
A kávémat meg sem ittam, felvettem a táskám és kiviharoztam a házból. Becsuktam az ajtót és a meglepettségtől szólalni sem bírtam. Zayn várt rám.
-Hát te meg hogy kerülsz ide?-néztem rá felszaladt szemöldökökkel. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ajtóban találom.
-Iskolába megyek?-kérdezett vissza egy sármos mosoly kíséretében.
-Oké.-vontam meg a vállam, nem törődést színlelve, miközben még mindig meglepett voltam és örültem, hogy látom Zayn-t.
-Mi volt ez a kiabálás?-kérdezte miközben már az utcán sétáltunk.
-Csak Loreen...-égnek emeltem a tekintetem. Amúgy az égbolt szürke volt. Hát igen Október van. Hamarosan majd eljön az idő amikor korábban sötétedik, esni fog az eső meg a hó. Nem a kedvenc évszakom az ősz. -Elmondtam neki, hogy a ma estét veled töltöm.- vontam meg a vállam.
-Elmondtad, vagy engedélyt kértél?
-Kijelentettem.- válaszoltam egyszerűen.
-Értem.-vigyorgott továbbra is. Az iskola elé tehát együtt érkeztünk és ez Rebeca-t is meglepte. Váltott pár szót Zayn-nel, majd szétoszoltunk és órára mentünk. A nap további része említésre nem méltó, mert semmi mást nem csináltam, csak írtam írtam és írtam. Szünetekben a csuklómat masszíroztam aztán órán megint írtam. Egyik szünetbe vettem egy pohár kávét az automatából, aminek a felét megint csak Zayn itta meg. Hogy miért nem vesz magának? Azt nem tudom, de egyszer majd megkérdezem. Zayn még egyszer elmondta a nap folyamán, hogy hétre értem jön.
Iskola után Rebeca át jött hozzám, hogy segítsen az "előkészületekben". Ami annyit jelent, hogy átjött és egy órán keresztül méregettük a ruhámat amit előző nap vettünk. Aztán eljutottunk odáig, hogy kéne egy cipő is hozzá. Megnéztük a cipőm készletemet ami mellesleg három pár cipő. Egy sport cipő, egy lapos talpú és egy magassarkú. Beca azt mondta, szívesen kölcsön adja a cipőjét, ezért átmentünk hozzájuk. Neki sem volt olyan sok cipője, úgyhogy úgy döntöttünk(igen, közös megegyezés alapján), hogy még is csak a saját fekete magassarkúmat veszem fel. Persze még összefutottunk Mrs. Walker-rel, Rebeca anyukájával. Beszéltünk pár szót, majd Rebeca lerázta egy olyan mondattal, hogy "most mennünk kell Vivienne-nek randija lesz". Én persze szúrós szemekkel néztem rá, és elmagyaráztam Mrs. Walker-nek, hogy ez nem randi. Ha netán összefutna az anyámmal és azt mondja neki, hogy randira megyek, Loreen biztos szív infarktust kap.
Tehát visszamentünk hozzánk, és elővettük a szekrényemből a cipőt. Néztük egy ideig a ruhát, de most a cipővel együtt, hogy mennyire jó párosítás. Aztán megnéztük a neten, hogy milyen sminkelési technikák vannak. kiválasztottuk a számomra megfelelőt és elmentünk, hogy megmossuk a hajamat. A többes szám él, mivel Rebeca mindenhova elkísért. Ő mindig ilyen csajosabb típus volt.
Megmostuk a hajamat és ismét a neten böngésztük ki, hogy melyik állna jól nekem. Végül egy kontynál döntöttünk. Felvettem a ruhát a cipővel és kezdődhetett a sminkelés. Vagy háromszor mostam le az arcom, mert nem olyanra sikerült, amilyenre Beca azt akarta. Végül negyedszerre azt mondtam nem mosom le, de amikor a tükörbe néztem meggondoltam magam. Még is csak le kellett mosnom az arcom negyedszer is, mert úgy festettem mint egy zombi. A szemem körül nagy fekete karikák voltak, a szám lilás volt, és az arcom egy csomó púder miatt hulla fehér volt. Úgy döntöttem magamat sminkelem, így tehát csak a szokásosat kentem fel magamra, amit iskolába is szoktam. Igaz, hogy így egy ilyen szép ruhában és magassarkúban egészen másképp festettem. Ez egy egoista kijelentés lesz, de tetszettem magamnak. Már csak annyit volt a dolgom, hogy ne rontsak el semmit se a hajamon se a ruhámon ameddig Zayn meg nem érkezik. Beca lelépett mi után már teljes egészében kész voltam.
A nappaliban várakoztam Loreen-nal. Ő a kanapén ült, és pedig vele szemben a fotelban. Nem szóltunk semmit csak néztünk egymásra és vártunk. A fali óra kattogása hallatszott csak. Végül úgy negyed óra múlva, megszólalt a csengő. Gyorsan felpattantam és az ajtóhoz szinte szaladtam, Loreen-nel a nyomomban. Zayn először mosolygott, majd amikor meglátta az anyám fürkésző tekintetét a vállam felett, elkomorodott a tekintete. Csak biccentett egyet én pedig hátrafordultam anyámhoz.
-Akkor mi lépünk. Majd jövök. -hátráltam egy lépést, így átlépve a küszöböt.
-Jó.- felelte egyszerűen és továbbra is az öltönyben lévő Zayn-t méregette, akitől később, miután megnéztem magamnak leesett az állam. Az autó felé indultunk ami előttünk parkolt. Egy limuzin! El sem hittem! Egy limuzinnal fogunk menni!
-Csak semmi alkohol!- amint beszálltam a kocsiba az anyám még utánam kiáltotta ezeket a szavakat. Csak intettem egyet neki, majd beszálltam Niall és Harry közé. Az ajtó becsukódott, majd Zayn is beszállt, és indulhattunk. A hangulat nagyon jó volt a kocsiban. Mindannyian nevettek valamin, én persze nem értettem semmit. Niall rágcsált valamit, amivel megkínált, de nem kértem.
-Oké. Most tulajdonképpen, hova is megyünk?-tettem fel a kérdést, mert már igazán foglalkoztatott ez a kérdés.
-Londonba.- felelte Liam, aki szerintem egyedüliként hallotta meg a kérdésemet. Kicsit kidülledtek a szemeim. Mind össze 200 kilométer. Huhh. Hátradőltem és csak néztem ki a fejemből. Még egyszer végig néztem a velem szemben öltönyben ülő Zayn-en, és igen csak hevesen dobogott a szívem. Még mindig Zayn-t néztem aki Louis-sal röhögött valamin. Belefeledkeztem a bámulásba és hagytam, hogy egy kéz simogassa a combom. Feleszméltem, és megragadtam Harry kezét, majd visszadobtam az ölébe.
-Harold Edward Styles!
-A teljes neveden szólított, menekülj!- pacsizott össze Niall Harry-vel.
-Úgy érzem, ma még kihúzod a gyufát!-ráztam a fejem idegesen, mire Zayn is felénk pillantott és nem értette miről van szó. Nem kezdtem el magyarázni neki, csak hátradőltem és élveztem az utat.
Nem mondom, hogy unalmas volt, mert én is sokszor elmosolyodtam és hozzá tudtam szólni a témához, de azt mondtam "végre" amikor megérkeztünk. A sofőr kinyitotta az ajtót, és kiszállt Harry, majd a kezét nyújtotta, hogy kisegítsen engem is. Aztán kiszálltak sorban a többiek. Niall,Louis, Liam és Zayn. Egy piros szőnyegen vonultunk végig egy szálloda szerű épületbe. A biztonsági őrök a rajongókat próbálták visszafogni én pedig idegesen pillantgattam körbe, amikor engem is el akart ráncigálni az egyik. De szerencsére Zayn elrendezte, és mondta, hogy vele vagyok.
Bent megálltunk ahol a többi ember is. A fiúkat egy csomóan üdvözölték én meg már kínosnak éreztem a szituációt, hogy nekem még csak nem is köszönnek. Persze nem vártam el, mert nem ismertek azok az emberek és én sem őket. Na jó elváltam! Melyik ember olyan bunkó, hogy a hat fős társaságból öt embert üdvözöl és egyet nem? Hát ebben a helyiségben volt egy pár. Már jó pár perce álltunk ott, amikor egy fülhallgatós emberke jött oda hozzánk, és a fiúkkal közölte, hogy nem sokára ők jönnek. Zayn azt mondta, nem sokára találkozunk ugyan itt. Hát jó én vártam. Közben ittam egy pohár ásványvizet. Aztán egy idős ősz hajú ember kezdett el magyarázni a színpadon lévő mikrofonba. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél ezért tíz perc után úgy döntöttem elég. Itt besokalltam és úgy döntöttem távozom. Persze csak a mosdóba mentem ki. Tíz percet időztem ott el, aztán visszamentem, oda ahol korábban ácsorogtam. Mikorra visszaértem, átverekedtem magam a tömegen, a színpadon már két pasas állt. Vége volt a díj átadónak. Lemaradtam róla. Most csalódottnak kéne legyek? Mert nem vagyok az... Percekkel később a banda lépett a színpadra és belekezdtek What makes you beautiful című számukba. A szám végénél Harry rám kacsintott. Nem azon kezdem el gondolkozni, hogy miért kacsintott rám, hanem, hogy hogy talált meg a tömegben. Lejöttek a színpadról, és a lépcső mellett álló, amúgy nagyon szép lány homlokára Zayn nyomott egy puszit. Éreztem, ahogy az arcom először elfehéredik, a meglepettségtől, aztán vörös színekben cikázik. Hogy mert elhívni, úgy, hogy barátnője van? Hogy tehette? Miért? Hasonló kérdések visszhangzottak a fejemben. Mielőtt még odasétálhattak volna hozzám, előhalásztam a táskámból a telefonom és írtam egy sms-t Beca-nak.
Zayn-nek barátnője van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Aztán elraktam a telefont, mert mind annyian megálltak előttem. Próbáltam kedvesen mosolyogni, de lehet, hogy vicsorgás lett belőle.
-Maya, ő itt Doniya. Doniya ő itt Maya.- mutatott be minket egymásnak. Kezet nyújtott az ezek szerint Doniya névre hallgató lány. Erőtlenül kezet ráztam vele.
-Vivienne.-mosolyt erőltettem az arcomra.
-Most akkor mi van?-nevetett fel a lány. -Maya vagy Vivienne?-kérdezte még mindig nevetve.
Zayn azt mondta Maya én pedig azt, hogy Vivienne.
-Zayn, ne szórakozz! Vivienne vagyok! -tekintetem átvándorolt Zayn-ről a lányra.
-Oké ezt megbeszéltétek. Most már mehetünk enni, mert rohadt éhes vagyok!- tárta szét a karját Niall, majd elindult, mi pedig követtük. A limó megállt az épület előtt mi pedig beszálltunk. Immár egy fővel többen ültünk a kocsiban.
-Ez állat volt fiúk!- szólalt meg Doniya.
-Tudjuk. -húzogatta a zakójának a gallérját Zayn.
-Naaa! Azért ne szállj el magadtól Zayn!- boxolt bele a lány Zayn jobb vállába. Én csak csöndben, komoly arccal figyeltem a jelenetet. Egy étterem előtt megállt az autó és ismét sorban szálltunk ki. Egyszerre megindultunk az étterembe, de egy kéz megragadott. Hátrafordultam, és Zayn-nel találtam szembe magam.
-Ezt nem adtam oda.- nyújtott felém egy vörös rózsát. Mélyet lélegeztem, hogy nehogy valami olyat mondjak, amit nem kellene.
-Nem szeretem a rózsát.- mondtam egyszerűen, majd a többiek után siettem.
Niall épp a recepciónál intézte az asztalt, majd intett nekünk, hogy kövessük. Egy eldugott helyen egy oszlop mögött kaptunk asztalt. Az asztal kerek volt. Leültem Niall mellé, mellém pedig Zayn. Kérdőn nézett rám, ezt a szemem sarkából láttam, de eszem ágában sem volt ránézni. Niall magyarázni kezdett, hogy ezt az ételt mennyire szereti, úgyhogy egy olyat rendel. Aztán ezt mennyire szereti, rendel azt is. Tulajdonképpen megrendelte az egész étlapot. Én egy laza spagettit rendeltem és azzal le volt tudva minden. A pincér hozott egy üveg bort és hozzá boros poharakat.
-Ó! És szeretnénk egy kis narancslét a hölgynek!-mutatott felém, mire nekem felszaladt a szemöldököm.
-Ugyan miért?-kérdeztem.
-Mert te nem iszol alkoholt.-jelentette ki.
-Már miért ne innék?
-Mert "Loreen"-rajzolt idéző jeleket a levegőbe- azt mondta, hogy nem. Meg fiatal vagy, neked amúgy sem kéne. -tárta szét a karját.
-Én igen is iszok alkoholt!-vágtam rá, majd megragadtam egy poharat és az üveget és a dugóhúzót is kivettem a pincér kezéből. Egy mozdulattal kinyitottam a bort és sorba töltögetni kezdtem a poharakba. A pincér közben megfordult és távozott.
-Hány éves vagy?-kérdezte Doniya kedvesen.
-17. válaszoltam szárazon. Kicsit meglepődött.- De nem sokára a 18-at töltöm.-tettem hozzá.
-Nos! Akkor a mai estére!- emelte magasba a poharát Liam. Mindannyian koccintottunk majd jóízűen ittunk a bort. Egy korty közben gúnyosan mosolyogtam Zayn-re, mire ő csak összeráncolta a homlokát.
-Azért van itt erő!- nyomogatta meg a bicepszem Niall. Később mint megtudtam, azért, mert hogy ő nem tudta volna kinyitni az üveget.
-Mert karatézik. -avatta be Zayn a fiúkat erőm titkába. Doniya felnevetett. Kérdőn néztem ő pedig csak megrázta a fejét. Végre megkaptam a spagettimet és a többiek is megkapták az általuk rendelt ételt. Kicsit furán éreztem magam. Vagy inkább egyedül. Persze mindig beszélgetett velem valaki, de azért még is csak Zayn hívott magával, de ő bagózott a fejemre. Niall-al cseréltem kaját, illetve kajákat, mert szinte az ő kajái foglalták el az egész asztalt. Megkóstoltam mindent és úgy tele lettem, hogy nem bírtam mozdulni egy tapodtat sem. Hátradőltem a széken és a hasamat fogtam. A többiek is hasonló képpen tettek.
-Zayn! Mi lesz a desszert? Ugye, fagylalt lesz?-kérdezte a lány, fejét Zayn vállára hajtva. Azt hittem hánynom kell. Persze magamtól, amiért igent mondtam a meghívásra. Na meg a fagylalt szó hallatán. Zayn összekócolta Doniya haját, majd biztosította róla, hogy kap fagyit. Liam és Harry álltak fel az asztaltól és közölték, hogy kimennek a mosdóba. Közben Zayn maga elé vett az asztal közepéről egy étlapot és nézegetni kezdte a desszerteket. Intett a pincérnek aki jött és felvette a rendelést.
-Én nem kérek!- mondtam, mielőtt a pincér felírta volna.
-Miért?-tették fel szinte egyszerre a kérdést Zayn, Doniya, Niall és Louis.
-Mert nem kérek!
-Mi bajod van?-tette fel a kérdést Zayn és bal oldaláról jobbra átfordult hozzám, és a szemembe tudjon nézni.
-Semmi.-feleltem kurtán.
-Azt látom....nem akartad elfogadni a virágot, nem szabadott volna alkoholt igyál, de ittál és most nem kérsz desszertet. Mellesleg néha elkaptam egy gúnyos pillantásodat. Ez semmi?-tárta szét a kezét. Kicsit ideges lettem, ezért felvettem az asztalra lerakott étlapot és fejbe vágtam vele Zayn-t.
-Mi a francnak hívtál meg, ha van barátnőd? Persze, hogy nem fogadok így el semmit, te bunkó állat!- ordítottam vele, és még kétszer fejbe vertem.
-Naaa! Mi van itt? Mindig kimaradunk a jóból!-jött vissza Harry és Liam.
-Mi van?-kapott a fejéhez Zayn.
-Hallottad!-tettem csípőre a kezem.- Szóval akkor minek hívtál meg? Tudod milyen kínos ez nekem? -osztottam tovább.
-Miről beszélsz? Azért hívtalak meg, mert szerettem volna veled lenni!
-Velem, meg a barátnőddel, mi? Két lány egyszerre? Nagy nőcsábász vagy te!- biccentettem Doniya felé. Mindenkinek felszaladt a szemöldöke, és hat elkerekedett szem meredt rám. Még mindig csípőre tett kézzel álltam, amikor hirtelen Niall-ból kitört a röhögés. Aztán sorba csatlakozott Harry, Louis, Zayn, Liam és Doniya. Nem értettem semmit. Az asztalra dobtam az étlapot, mielőtt még megütöttem volna valakit.
-Most meg mi van?-tártam szét a karom. Továbbra is nevettek. Végre abbahagyták és Liam megszólalt.
-Doniya, Zayn nővére. -mondta Liam, mire mindenkiből kitört a nevetés újra. Én csak lerogytam a székre és kezemet az ölembe ejtve néztem magam elé. Amíg a többiek nevettek én csak mormoltam a szavakat magamban. Nővére. Úristen a nővére! Mit hittem? Hogy a barátnője? Hogy én mekkora hülye vagyok! Nem hiszem el!
Hirtelen Zayn nyúlt felém, és a fülem mögé simította egy kilógó hajtincsemet.
-Doniya Malik, a nővérem.- vigyorgott még mindig és a szemét törölgette.
-Még is csak kérem azt a fagyit. Le kell hűtsem magam. -még mindig magam elé bambultam.
-Hát nem ártana, méregzsák! -kacsintott felém, majd a pincérnek újra el kezdte sorolni a rendelést. Miközben ettünk a desszertet, még jól kiröhögtek párszor. Meg is kérdezték, hogy hogy hihettem, hogy ők járnak. Válaszom nem volt rá. Az este további részében, magamba roskadva ültem az asztalnál és hallgattam a többiek nevetését. Kicsit megkönnyebbültem, amikor kihozták a számlát, a fiúk fizettek és mehettünk. Kilépve az étteremből hátul kullogtam. Zayn megvárt.
-Tessék.-nyújtotta felém ismét a rózsát.
-Köszönöm-motyogtam valami ilyesfélét és beszálltam a limuzinba. Ezúttal Louis ült baj oldalamon és Zayn a jobbon. Apró sóhajok hagyták el a számat és még újra és újra visszaidéztem azokat a szavakat. "Doniya, Zayn nővére". Akkora kő esett le a szívemről, hogy azt elmondani nem lehet. Nagyon meg könnyebbültem. Mert csak azt a 200 kilométert kellett túléljem Zayn-nel egy társaságban. Neki ez jó poénnak tűnt, de nekem nem volt az.
A kocsiban hazafelé simán elaludtam. Akkor ébredtem fel, amikor a kocsi fékezett egyet. A fejem Zayn vállára volt hajtva. És nem úgy feküdtem Zayn vállán, mint akinek véletlen arra borult a feje. Szerintem már jó pár perce ott feküdtem. Talán volt az egy órája is. Zayn udvariasan kinyitotta az ajtót, és a kezét nyújtotta. Komásan elfogadtam a segítséget és megragadtam a kezét. Becsapta a kocsi ajtaját és a küszöbig kísért. Még láttam, ahogy a nappaliba felgyullad a lámpa, de nem törődtem vele. Megálltam az ajtóba és szembe néztem Zayn-nel. Mosolygott. Aztán lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen felnézzek Zayn-re.
-Sajnálom.- motyogtam és éreztem, ahogy a rózsa -amit a kezemben szorongattam- egy tüskéje megböki az ujjam hegyét. Zayn halkan felnevetett majd az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek. Még mindig mosolygott.
-Csak, hogy biztos légy benne, hogy a nővérem nem a barátnőm és hogy egyáltalán nincs is barátnőm. -mondta kajánul vigyorogva, majd hüvelyk ujjával végig simított arcomon és hosszasan ajkait ajkaimra tapasztotta. Majd a sofőr dudált egyet, mögöttem pedig kinyílt az ajtó. Szét rebbentünk, aztán Zayn még egy utolsót rám mosolygott és elindult a kocsi felé. Én pedig bement az ajtón.
-Lehelj csak rám!- lépett közvetlen elém Loreen mikor becsukta az ajtót. Kicsit kómásan néztem vissza rá, amitől azt hitte berúgtam. Oké. Tény és való, hogy egy kicsit a fejembe szállt a bor, de nem voltam berúgva.
-Bor szagod van!-állapította meg. -És cigi szagot is érzek! Csak nem...
-Nem! Ittam egy pohár bort az étteremben és azért vagyok büdös mert Zayn dohányzik! Hagyjál már!- rángattam ki a kezem a karjai közül.
-Hajnal három óra van, nem zavar? Megtiltom, hogy találkozz azzal a fiúval, hallod?! MEGTILTOM!- rázta a mutatóujját idegesen.
-Aha...-válaszoltam, de ekkor már a szobámba tartottam. Kicsit instabil voltam, ezért meg kapaszkodtam a kanapéban és ledobtam rá a táskámat. Tovább botorkáltam a szobámba, és fel sem kapcsolva a lámpát, és le sem vetkőzve hanyatt dőltem az ágyon.
Zayn megcsókolt! Jutott eszembe hirtelen. És totál hülyét csináltam magamból. Most azt hiszi, hogy féltékeny vagyok? A telefonom csörgött, de már nem volt erőm kimenni érte a nappaliba.
Ezt a díjat, már öten elküldték nekem, ami nagyon-nagyon-nagyon jól esik! :) Nem szoktam kirakni, amikor díjat kapok, de lejjebb görgetve jobb oldalt, megtalálod őket. :) Ezt viszont nagyon szépen meg szeretném köszönni Tóth Bianka blog írónak! Ő a példaképem.
