5. fejezet

Újabb rész! :)) Remélem az előzőhöz képes jobb. Várom a komikat. :)

Halloween-i bulin, kizárólag csak párban lehetett érkezni. Ez eddig rendben is volt. Volt egy "titkos' imádom, ahogy Beca mondaná, aki megkért hogy menjek vele a bálra. Ez eddig oké is volt, mert nem tudtam, hogy ki az, de száz százalékra biztosítva volt, hogy már van párom. Így nem kerültem hülye helyzetbe és nem nekem kellett kajtatni egy embert aki eljönne velem. A héten összevesztem Zayn-nel. Elhajtott előttem kocsival és rám fröcskölte a vizet egy pocsolyából. Könyörögnöm kellett neki, hogy másolja le a kémiát hogy ne kapjunk egyest. Megint eltörtünk egy kémcsövet. Leöntött kávéval. De a legdurvábbat még le sem írtam! Csütörtökön francia után a szekrényemhez mentem, hogy elpakoljak és Zayn megint ott volt. Ezen a héten olyan elegem lett belőle, hogy voltak olyan pillanataim, hogy azt hittem felpofozom vagy elküldöm melegebb tájakra. Nos ez a pillanat is azok közé tartozott. A szekrényemnek támaszkodott én pedig csípőre tettem a kezem és megálltam előtte. Halványan, alig észrevehetően mosolygott. Lazán löktem egyet rajta majd fogatni kezdtem a zárat és pillanatok alatt fel is nyílt a szekrény. Megint találtam egy levelet amit a kísérőmtől kaptam. Nem sikerült rájönnöm ki az a BBB.

Várom a péntek estét. BBB.

Ennyi szerepelt a levélben. Elmosolyodtam, mert szerintem nagyon aranyos, hogy nem tudom kivel fogok menni. Az iskola előtt találkozunk pontban hatkor. Már nagyon kíváncsi vagyok.

-Na kitől van a levél?-huncutul mosolygott Zayn.

-Attól akivel a bálra megyek. -lengettem meg az orra előtt. Hadd furdalja csak a kíváncsiság. Bár még én sem tudom ki az.

-Rendben.- válaszolt egyszerűen. Úgy tűnik nem is nagyon érdekelte.

-És te? Te kivel mész?-kérdeztem vissza arcát fürkészve.

-Egy lánnyal. Egy csinos és okos lánnyal. -válaszolta még mindig vigyorogva.

-Örülök. -gúnyosan elmosolyodtam és folytattam a rend rakást a szekrényemben. Mostanában csak úgy bedobáltam mindent. Egy halom lap volt begyűrve.

Idő közben megérkezett Beca is. Legnagyobb meglepetésemre megkérdezte Zayn-t, hogy menne-e vele a bálra.

-Te teljesen megörültél? Zayn-nel? -kerekedett el a szemem.

-Igen.- tekergette egy haj tincsét.-szóval...-kezdte- eljönnél velem?

-Nem is tudom.- válaszolta Zayn tettetve, hogy gondolkozik. Közben pedig már van partnere csak Beca agyát húzza.

-Most ne hogy már vele menj!- emeltem égnek a tekintetem.

-Most miért? Zayn biztosan jobb partner, mint a te titokzatos partnered. - dörgölte az orrom alá. Az tény és való, hogy mindenki Zayn-t akarja kísérőnek. De Zayn semmiben sem jobb a többi diáknál!

-Azt sem tudom kivel megyek és te sem tudod kivel megyek! Úgyhogy ameddig nem tudjuk kiről van szó nem kell leszólni a másikat. Különben is Zayn egy beképzelt tinisztár aki csak húzza az agyadat.- néztem Zayn-re kicsit sem kedves tekintettel- Az imént mondta, hogy állítólag van egy csinos és okos lány partnere. Szóval Zayn, ne szórakozz Beca-val!- förmedtem rá. Zayn csak elkerekedett szemekkel nézett, pedig semmi olyat nem mondtam, amire ne kellett volna számítania. És akkor olyat tett, amit soha nem néztem volna ki belőle.

-Vivienne Maya Martin, megmarkolta Harold Edward Styles nemi szervét!- kiabálta ki tudja hány decibellel.

-MI???-szegeztem neki a kérdést én is és Rebeca is. Közben a folyosón lévő emberek furán méregettek és ők is hasonló kérdéseket tettek fel. - Bizony! Jól hallottátok! Kikezdett a One Direction egyik tagjával!-reklámozta tovább.

-De hogy is! Ne hogy higgyetek már neki! Soha nem tennék ilyet!- fordultam körbe, "mentsük ami még menthető" alapon. Persze senki nem hitt nekem ezért hangosan nevetni kezdtek és irigyeltek. -Még is mit csinálsz?-ragadtam meg Zayn karját aki már indulni készült. Mosolyogva nézett vissza rám.

-Őszinteségi rohamod volt. Én is szerettem volna mindenkivel őszinte lenni. -válaszolta egyszerűen. Hogy mi?  Ráncoltam össze a szemöldököm és elengedtem Zayn-t aki tovább is állt.

-Ilyen nincs!-dühöngtem és iszonyatosan nagy erővel csaptam be a szekrényem ajtaját.

-Amúgy ez igaz?-kérdezte Rebeca.

-Igen, de Harry kezdte. Belemarkolt a fenekembe!-forgattam kínosan a szemem, Beca pedig a szájához kapott vissza tartva sikítását. Ő valamiért örül ennek.

Mérgesen mentem haza iskola után, hogy az utolsó simításokat elvégezzem a jelmezemen. Remélem elég eredeti lesz a jelmez ötletem és nyerni is fogok vele.

***

Nos...kiderült kit takar BBB. Nem az akire számítottam. Mondjuk nem is tudom pontosan kire számítottam. Talán Mike Dawis-re? Az iskola nagymenőjére? Nem. Nem is tudom. Talán Tom-ra a labor társamra vártam. Nem is tudom mit hittem. Az iskolában hamar elment a nap, mivel rövidített órák voltak. Az év ezen napján, amikor a Halloween-i bál van, mindig ez van. Szünetekben felbukkant paranoid énem, ezért többször is ellenőriztem, hogy minden rendben van-e. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. Estére már kellően izgultam minden miatt. De legfőképp a jelmez verseny és a titkos kísérőm miatt. Korábban mentem vissza délután a suliba hisz én voltam a fő szervező. Öt körül értem oda és pár diák segítségével behordattam az innivalókat és ennivalókat.

-Oda rakjátok a puncsos tálat!-kiáltottam a két fiúnak navigálva.- Ne ti idióták! Kiöntitek!-még hangosabban kezdtem ordítani mire a fiúk összerezzentek. Beca állt meg mellettem tetőtől talpig feketében. Elmondása szerint vámpírnak öltözött.

-A te ruhád hol van?-kérdezte végig fürkészve a ruhámat ami rajtam volt.

-A szekrénybe dobtam. Most még nem érek rá.- mutattam körbe.

-És tudod már, hogy ki a kísérőd?-kérdezte még izgatottabban.

-Még nem.-sóhajtottam. -Hatra megyek ki a suli elé. Ott találkozunk. -mosolyogtam kedvesen majd megrángattam egy gyereket mert szemetelt. Lassan megérkeztek a diákok, úgyhogy benyomattam a zenét a DJ-s sráccal. Kezdetét vette a buli. A hangulatot már a diákokra bíztam. Végig száguldottam a folyosón aztán kivettem belőle a ruhámat és egy kis sminkes dobozt. Bementem a lány mosdóba és nagy nehezen magamra rángattam a ruhámat, majd a tükör előtt kisminkeltem magam. Viszonylag élethűen festettem. Mármint olyan élethűen amilyen élethűen ki kell néznie egy halloween-i jelmez bálra készülő diáknak. Amikor úgy véltem készen vagyok, még egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörben és elégedetten léptem ki a mosdóból. A cuccaim behajítottam a szekrénybe és lassú léptekkel haladtam az iskola bejárata felé. Rég voltam ilyen ideges. Gyorsítottam a lépteimen. Kapkodva vettem a levegőt. Még gyorsabban mentem. Szinte már futottam. Kicsaptam az ajtót. Ott volt. Ott volt a kísérőm. Ott állt olyan ruhában amilyent megbeszéltünk. Nem fordult meg. Oda léptem mellé. És már tudtam, hogy ő nem Mike és nem is Tom. Feje lehajtva. Én pedig elém léptem. Nem kellett mondjon semmit. Csak ránéztem és már tudtam. Először ezt gondoltam: Rohadj meg! Utána pedig: Jézusom!

-Zayn?-kérdeztem, pedig tudtam a választ.- Zayn basszus!- ordítottam rá. -Nem igaz, hogy te küldted azokat a leveleket!-forgattam a szemem. Ő pedig csak halkan kuncogott. -Ezt nem hiszem el! Most komolyan! Ilyen nincs! Miért? Még is miért?-tártam szét a karom.

-Tudod...-kezdte- te okos vagy. Nagyon okos. Rohadt okos. De nem igaz, hogy nem jöttél rá mit takar a BBB. -nézett a szemembe.

-Még így sem tudom, hogy itt állsz előttem! Nem hogy amúgy!

-Bradford Bad Boy. -nézett unottan.

-És ezt nekem még is honnan kéne tudnom? Amúgy mennyünk már be mert megfagyok!-néztem végig magamon. Ha találtam is volna magamnak egy másik embert akivel beállíthatok se tehettem volna meg, hisz kétségkívül összetartoztunk Zayn-nel. Én voltam a halott menyasszony menyasszonyi ruhába. Ő volt a halott férjem öltönyben. Mindketten büdösek és koszosak voltunk. Ilyenek a halottak.

-Szóval nem válaszoltál a kérdésemre! Miért? Miért én?- ismételtem meg.

-Csak is azért, mert csak téged ismerlek a suliból, aki nem rajong értem. Mással pedig nem szívesen jöttem volna.-felelte. Nekem pedig összeszorult a gyomrom.

-És miért nem személyesen hívtál el?-kérdeztem végül. Nem arra a válaszra számítottam ami a száját hagyta el.

-Mert nem volt alkalmas. És úgy láttam máskor sem nagyon...- nem nézett a szemembe. Hangja komoly volt. Nagyon komoly. Most az apró nevető ráncok sem voltak ott a szeme sarkában.

-Sajnálom...én csak..-szabadkoztam, volna ha hagyja.

-Tudom..te csak...-humorizált. Zayn kinyitotta nekem az ajtót, majd beléptünk a terembe. Már jó hangosan szólt a zene és a diákok is özönlöttek a tánc térre. Amikor belekaroltam Zayn-be és elindultunk a terem közepe felé, mire mindenki odébb állt és álmélkodni kezdett. Egy halott menyasszony és egy hozzá illő halott férj bevonulója. Zayn-nel odasétáltunk egy asztalhoz amin étel és innivaló volt. Fogott egy poharat megtöltötte punccsal majd a kezembe nyomta.

-Mindjárt jövök, csak megkeresem Beca-t.- súgtam a fülébe. Elmosolyodott. Ez az a tipikus mosoly volt, amikor a fiú tudja, hogy róla lesz szó. Nos igen. Róla volt szó.

-Na?-kérdezte.- Ki az?-vettem egy mély levegőt. -Mondd már!!!-kiáltott rám. De nem sokat hallottam belőle a zene miatt, úgyhogy a szájáról olvastam le. Közelebb léptem hozzá, majd a sülébe súgtam.

-Zayn.- mondtam.

-Mi van vele? Mondd már kivel jöttél!- szét vetette az ideg.

-Zayn! Zayn-nel jöttem!- kiáltottam. Beca elkerekedett szemekkel nézett pár másodpercig. Nagyokat pislogott. Tudtam. Tudtam, hogy ki fog törni. Tíz másodperc sem kellett, olyan hangosan elkezdett sikítani, hogy mindenki felénk pillantgatott. Én pedig csak azt bizonygattam, hogy éppen a kedvenc számát játsszák. Beca összevissza ugrált, közben párszor megtaposta a lábamat. Én pedig csak mosolyogva figyeltem és próbáltam a földön tartani miközben magával rángatott. Miután sikerült lenyugodnia, kértem, hogy jöjjön velem vissza Zayn-hez, aki elég furcsa pillantásokat vetett felénk, miközben Beca ugrált. Még mindig a puncsát szürcsölgette amikor odamentünk. Beca bénán az egyik lábáról a másikra ugrált, pedig kértem hogy ne ájuljon el. Még direkt közöltem is vele, hogy készüljön fel a látványra miszerint Zayn öltönyben van. Hát nem sikerült neki.

-Szóval Zayn... csinos és okos vagyok?-húztam fel fél szemöldököm.

-Mi tagadás..az vagy.- mondta ki végül és kiitta az utolsó kortyot a poharából, egy mozdulattal összeroppantotta a műanyag poharat és behajította a kukába. Mire reagálni tudtam volna, a zene elhalkult és az igazgató úr köszörülte meg a torkát a mikrofonban.

-Egy kis figyelmet kérek!-kocogtatta meg a mikrofont- Ebben az évben is megrendezésre került a halloween-i bál. Köszönettel tartozunk valamennyi diáknak és legfőképp Vivienne Maya Martin-nak.-mindenki felém pillantgatott.- Mivel ő a suli legkiemelkedőbb végzőse, őt érte a megtiszteltetés, hogy megrendezhette a bált. Rengeteg feladata volt és ezt az este folyamán vegyétek figyelembe. Most pedig: szeretném kihirdetni az idei párt, akiknek a legeredetibb jelmez ötletük volt. Tudom, hogy milyen nehéz lehet a jelmezeket kitalálni illetve elkészí....

-Mondja már meg kinyert!-kiáltotta be egy fiú, mire zúgolódás kezdődött. Mindenki susogni kezdett és bekiabáltak.

-Jól van, jól van! Tehát az ide év férfi nyertese: Zayn Malik!-kiáltotta a mikrofonba az igazgató, mire mindenki ordibálni kezdett. A lányok sikítottak, a fiúk pedig azt kántálták hogy ez biztosan bunda mert hogy csak azért őt választották mert híres.

-Mi?- kerekedett el Zayn szeme.- De hisz én nem is neveztem!-próbált túlüvölteni a hangzavaron miközben a színpad felé lökdösték.

-És az idei év női nyertese: Vivienne Maya Martin!-kiáltotta újra az igazgató a mikrofonba. Engem valamiért már kevesebben tapsoltak meg mint Zayn-t, de én örültem neki. Felmentem Zayn mellé a színpadra aki még mindig nem értette, hogy mi van.

-De én neveztem.- vigyorogtam rá afféle "ezt most megkaptad" vigyorral. Hitetlenül megrázta a fejét majd ő is mosolyra húzta a száját, hisz nem állhatott csak úgy ott a színpadon olyan arccal mintha citromba harapott volna. Mellesleg ő ezt már megszokta hogy a színpadon maszkot ölt magára. Az igazgató a fejünkre aggatott valami fekete papír koronát mint amilyet a bálkirálynő és a bálkirály fejére szoktak adni, és kezdődhetett a tánc. A tánc tér közepére állva kezdtünk a nyitótánccal. Pár percig táncoltunk együtt a Total Eclipse of the Heart című számra, majd mindenki a táncparkettre özönlött így már nem csak mi táncoltunk. Amikor véget ért a szám, elmentünk inni valamit. Zayn kért nekünk inni amíg mi Beca-val félre álltunk. A kezünkbe nyomott egy-egy poharat narancslével majd a táncoló nép felé pillantgatott. Rebeca arról áradozott, hogy milyen jó lenne táncolni a kedvenc számára. Ekkor Zayn fogta magát és ott hagyott minket. Mi csak összenéztünk és egyikünk sem tudta, hogy mi van. A következő pillanatban felcsendült a This is Halloween című zene, mire Beca ugrálni kezdett, hogy ez a kedvenc halloween-i száma. Zayn jött vissza, és udvariasan felkérte táncolni Rebeca-t. Beca könnyes szemmel bólintott egyet majd elmentek táncolni. Engem pedig ott hagytak. Közben az igazgató úr állt meg mellettem, és arról kezdett áradozni hogy ez minden idők legjobb bulija. Meg hogy mennyire hálás nekem. Pedig, szerintem ugyan olyanra sikerült összehoznom mint amilyen a múlt években volt. Zayn pár perc múlva megállt előttem.

-Beca?-kérdeztem meglepődve, hisz együtt mentek el.

-Lekérték.-felelte. Az arcomat fürkészte én pedig már-már kezdtem zavarban lenni.-Jössz?-nyújtotta felém a kezét. Körülnéztem. Mindenki táncolt. Tekintetem visszavándorolt Zayn-re. Megfogtam a kezét, ő pedig a pakettre vezetett. A DHT- Listen to your heart című dal kezdett el szólni a hangszórókból. Egy zongora feldolgozás. Egy lassú szám. Utálom a lassú számokat. De Zayn-t cseppet sem zavarta, úgyhogy átkarolta a derekam én pedig karom a nyaka köré fontam és fejem a vállára hajtottam. A válla fölött átnézve találkozott a tekintetem Beca-éval aki a hüvelyk ujját mutogatta egyfolytában, és egy csomó más lányéval akik ha a tekintetükkel ölni tudnának, már rég halott lennék. Nos igen. Ez a féltékenység. Ezt a számot Zayn-nel táncoltam, majd még egy párra ugráltam Beca-val és úgy döntöttem haza megyek.

Kifelé indultam a teremből, amikor valaki megragadta a karom és visszahúzott.

-Hova mész?-kérdezte Zayn.

-Haza. -válaszoltam szárazon. Zayn kinyitotta nekem az ajtót és jött velem.

-Neked nem kell jönnöd!-torpantam meg.

-De nem hagyhatom, hogy ilyen későn egyedül gyalogolj haza. És különben is, ha te elmész nekem mi értelme maradnom?

-Csak hogy tudd: karatéztam! Szóval engem nem kell félteni. Amúgy meg még egy csomóan vannak, tényleg nem kell elgyere miattam!- szegeztem le a tényeket.

-És ha én is menni akarok?-kérdezte.

-Akkor gyere. -válaszoltam egyszerűen, majd elindultunk a sötét utcán, ahol eléggé lehűlt a levegő. Zayn levette az öltönyének kabátját ami elég büdös és saras volt (mert hát még is csak zombinak öltöztünk) és a hátamra terítette.

-Köszönöm.-mondtam.- Tudod, most úgy érzem magam mint valami hülye romantikus filmbe. Meg nyertem a jelmez versenyt, én táncoltam a nyitó táncot a suli legmenőbb diákjával, táncoltam lassú számra is és most itt vagy te és a hátamra teríted a kabátod, hogy ne fázzak. Már csak a csók hiányzik, és akkor már tudni fogom, hogy itt a kandi kamera.-nevettünk fel egyszerre.

-Szóval karatéztál.- közölte.

-Pontosan.

-Akkor valószínűleg semmi esélyem ellened.- nevetett fel.

-Azt nem mondom, hogy nincs, de számítanod kell rá, hogy visszaütök. -fontam össze magam előtt a karom.

-Miről kéne még tudjak? Azt mondtad ittál alkoholt és dohányoztál is. Most meg jössz itt a karatéval. -a betont néztem, de tudtam hogy közben mosolyog.

-Semmiről. -sóhajtottam.- Talán egyszer elmondom. Talán.- mondtam szomorúan. Megérkeztünk a házunk elé. Előmatattam a táskámból a kulcsom majd beraktam a zárba és elfordítottam a kulcsot. Benyitottam a házba, majd szembe fordultam Zayn-nel.

-Hol vannak a szüleid? Még egyszer sem láttam őket...- kérdezte.

-Üzleti úton vannak Amerikában. Illetve szinte ott laknak. Nem sokára hazajönnek. -válaszoltam hanyagul.

-Ó, értem.

-Köszönök mindent. Jól éreztem magam. Akkor hétfőn találkozunk- kezdett kicsit kellemetlen lenni, úgyhogy csak vetettem felé egy őszinte mosolyt majd hátat fordítottam és már majdnem becsuktam az ajtót. Visszahúzott egészen közel magához. Két tenyerem mellkasához nyomtam ő pedig átölelte a derekam. Hosszú szempilláim alól néztem fel rá. Szeme csillogott. A haja még mindig ugyan olyan kuszán állt, mint a suli előtt.

Nem tétovázott. Szép lassan közelíteni kezdett, majd nedves, puha telt ajkait enyémre tapasztotta. Nekem sem kellett több, nem tudtam ellenállni. Magával ragadott a pillanat heve. Ezt Zayn is érezte. Nyelve szép lassan átcsusszant a számba majd az enyém is az övébe. Pár másodperc múlva elhúzódtunk egymástól. Félve néztem fel Zayn-re mert nem tudtam mit gondolhat. Mosolygott. Mondjuk ő kezdeményezett.

-Megkaptad a csókodat. Most már tökéletes filmbe illő estéd volt. -féloldalas sármos mosolyától eltudtam volna olvadni, de nem tehettem hisz nem tűnhettem olyannak aki egy csóktól hátast dob.

-Hülye!-csóváltam a fejem mosolyogva.

-Jó éjt!- intett, majd hátrált egy lépést.

-Jó éjt!-mosolyogtam rá, megvártam amíg megfordul, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Szerettem volna visszaidézni ezt a pár másodpercnyi pillanatot, de úgy voltam vele, hogy meg sem próbálom,  mert nincsenek szavak, amikkel le lehet írni milyen jó volt.