2. fejezet

Itt a 2. rész. Lécci komizzatok! Várom az új feliratkozókat is. Van tetszik, nem tetszik gomb. :) Vegyétek használatba! :)) 

Ma szokásomhoz nem hívően, elaludtam. Jól kezdődött a nap mondhatom. Csörgött a vekker, de egy laza kézmozdulattal kinyomtam, átfordultam a bal oldalamra és mintha mi sem történt volna, aludtam tovább. Ennek oka valószínűleg az, hogy sokáig írtam tegnap az orosz töri beadandómat. Már eleve későn kezdtem el írni, mert az iskolai bál dekorációjával voltam elfoglalva. Mire észbe kaptam, már fél nyolc is el múlott. Gyorsan kászálódtam ki az ágyból, az íróasztalomon lévő papírokat könyveket és ceruzákat besöpörtem a táskámba, felvettem egy farmert és egy felsőt, megfésülködtem fogat mostam és mintha csak kilőttek volna, a hónom alá csaptam a laptopom, a fülemre akasztottam a headset-et és egy műanyag poharas kávéval léptem ki az ajtón. Gyorsan bezártam magam mögött és sietős léptekkel haladtam az amúgy négy saroknyira lévő suli felé. Úgy nézhettem ki, akár egy 25 éves érett nő, aki a New York times lapszerkesztője. Normál esetben nem hordok magamnál headset-et és laptopot, de ez most kivételes. El voltam csúszva így kénytelen voltam.

Sietős léptem következtében megbotlottam és a kávét magamra öntöttem.

-A picsába!- kiáltottam fel, majd a táskámba kezdtem kutakodni zsebkendőért.

-Nocsak, Vivienne káromkodik. - egy fekete autó állt meg az út szélén és a benne ülő Zayn ablak felőli kezével kikönyökölt az ablakon és széles mosolyra húzta a száját.

-Nocsak, Zayn-nek pedig semmi köze nincs hozzá, hogy hogyan beszélek!- gúnyosan elmosolyodtam, majd tovább ballagtam ezúttal kicsit lassabban. Zsepivel itattam fel a fehér felsőmről a kávét, a táskám lecsúszott a vállamról a laptopom pedig a hónap alól. A kezem ragadt a kávétól, a zsepiket pedig nem dobhattam el hiszen az szemetelés lett volna.

-Tudod, elég vicces ahogy így parádézol!- nevetett fel Zayn, aki a kocsijával lassan hajtott a járda mellett.

-Egyáltalán nem vicces és amúgy sem parádézok. Csupán csak késésben vagyok, mert orosz töri beadandót írtam és nem aludtam ki magam. Emiatt reggel nem keltem fel, csak kinyomtam az ébresztőt. És ha most elkések, valószínűleg nem vesznek fel az egyetemre. -magyaráztam idegesen. Zayn-t ez nem hatotta meg, tovább vigyorgott.

-És minek a laptop és a headset?

-Mert egy csomó mindent el kell intézzek a bállal kapcsolatban, így szünetekben szükségem lesz a gépre. A headset pedig azért, hogy telefonálás közben tudjak mást is csinálni. -Zayn egy "aha, értem" pillantást vetett felém, majd visszafordult az út felé, váltott és lefordult az utcán és megállt a sarkon. Megvárta amíg átérek az úttesten.

-Szállj be! - nyúlt át  a váltó felett és kinyitotta nekem az ajtót.

-Nem. -válaszoltam egyszerűen. Nincs szükségem, hogy fuvarozzanak. Jó kondiba vagyok, szóval megy a gyaloglás is.

-Ne légy makacs! Szállj be.

-Nincs szükségem rá, hogy a híres Zayn Malik autóval hordozgassa a seggem!

-Ugyan már! Nem ez a lényeg. Csak nem akarom, hogy elkéss...-úgy látszott mint aki komolyan mondja, úgyhogy még egyszer átfontoltam és beültem a kocsiba majd becsaptam az ajtót. Zayn beletaposott a gázba én meg belenyomódtam az ülésbe. Zayn bekanyarodott az iskola elé és leparkolt. Még meg se vártam hogy leállítsa a motort, én már kiszálltam a kocsiból és szaladtam be a suliba. Hallottam, ahogy még Zayn valamit utánam kiállt, de nem foglalkoztam vele, gondoltam, hogy majd lerendezem szünetben. Épp a tanár előtt értem a terembe, levágtam magam a padomba és próbáltam egyenletesen venni a levegőt. A futás miatt kicsit kapkodva vettem a levegőt. Beca rám mosolygott és valamiféle magyarázatot várt. Én csak intettem neki, amiből megértette, hogy ne most. A beadandót beadtam, az óra többi része pedig szokásosan telt. Szünetben Beca-val az ebédlőbe mentünk és amíg ő hozott nekem egy kávét amit ezúttal meg is ittam és nem öntöttem le vele magam, addig én a neten böngésztem egy DJ-t a bálra.

-Nem, nem és nem! Nem fizetünk többet! Pár órára lenne szükség zenére, nem egy egész hétre! Még is mit képzel maga?-üvöltöttem a telefonba. Az egész ebédlő tőlem zengett, de nem törődtem vele. Ha nekem kell valami azt megszerzem. Beca csak értetlenül nézett rám.

-Hülye köcsög. -sóhajtottam és tovább böngésztem a neten.

-Valaki nagyon harapós kedvében van ma.- ült le közénk Zayn.

-Nagyon vicces! Ez igen is komoly dolog. Rám lett bízva minden a szervezéssel kapcsolatban úgyhogy mindennek a legjobbnak kell lennie. Mellesleg, köszönöm a reggeli fuvart, és sajnálom, hogy csak úgy elrohantam, de nagyon siettem. -szemébe néztem és bocsánat kérő pillantásokat vetettem felé.

-Nem gond.- bólintott, majd szemét a laptopom képernyőjére szegezte.

-Ti együtt jöttetek suliba?-csillant fel Beca szeme. Zayn ecsetelte a helyzetet, miszerint megsajnált, ahogy látta mennyit bénázok. Aha. Persze. Még ha így történt volna. Nem volt se kedvem se időm leállni velük vitatkozni, úgyhogy nem figyeltem rájuk tovább pötyögtem. Találtam is egy DJ-t, aki nem kér sokat,úgyhogy az iskola nem lesz kifosztva. Soha nem hittem volna, hogy ennyi nehézséggel jár megrendezni egy iskolai Halloween-i bált. Kicsit megkönnyebbülve csuktam le a notebook-om tetejét és most már tudtam koncentrálni a velem szemben ülő Beca-ra és a mellettem ülő Zayn-re. Mindketten árgus szemekkel méregettek.

-Nem akarod áthúzni a pólódat?-kérdezte végül Beca.

-De, de igen.- egy sóhaj kíséretében álltam fel az asztaltól, összeszedtem a cuccom, majd a szekrényem felé indultam. Bent volt a tesi cuccom, úgyhogy abból kivettem a fehér pólót és bementem a mosdóba áthúzni. Egész nap a fehér kissé gyűrött pólóban kellett mászkáljak. Elég furán nézhettem ki. Szünetekben a torna csarnokba lógta, ahol éppen a színpadot állították fel a tanárok által kitűzött diákok. Én pedig felügyeltem meg utasítgattam. Szerintem már mindenkinek az idegeire megyek. De ezt az évet már kibírják. Végzős vagyok, örüljenek. Csekkoltam a díszeket is, amik a jövő hét folyamán fognak felkerülni. A napom elég zűrös volt, de ennek tetejében biosz-on még a telefonom is megszólalt.

-Elnézést.- próbáltam kerülni a tanárnő szúrós pillantásait. Idegsen olvastam le a képernyőről a számot. Nem volt ismerős. Leolvastam a nevet is. Bradford Bad Boy.  Ez meg ki? Fogalmam sem volt róla, hogy ki az. Zsebre vágtam a kikapcsolt készüléket és folytattam tovább a jegyzetelést. Tanítás előtt még utoljára benéztem a torna csarnokba, de nem történt drasztikus változás, csak annyi, hogy a színpad stabilan állt. Remek. Indultam ki a suliból át a parkolón ahol Zayn támaszkodott a kocsijának.

-Hívtalak. -lökte el magát az autótól.

-Te voltál?- húztam össze résnyire a szemem.

-Én.- válaszolta nemes egyszerűséggel.

-Órán voltam, te idióta!-förmedtem rá.

-Tudom. -vigyorgott. Miért vigyorog mindenen?

-Amúgy meg Bradford Bad Boy? Nem lett volna egyszerűbb a Zayn?-nevettem el magam kínosan.

-Nem.

-Elég bőbeszédű vagy. Amúgy mit akartál?- kaptam észbe.

-Holnap megkapom azokat a jegyzeteket?-kicsit meglepett, hogy kérte. Azt hittem úgy kell majd rátukmálni, meg majd egy ideig el fog tartani amíg időpontot egyeztetünk. Féloldalas mosolyra húzta a száját és intett a lányoknak akik mellettünk haladtak el.

-Oké. A holnap jó lesz. Át jössz, vagy át menjek?

-Gyere te. -húzta fel a fél szemöldökét.

-Oké. Akkor holnap. Na én mentem. Helló. -intettem idétlenül majd elindultam haza. Mire az eszembe ötlött, hogy nem is tudom hol lakik, Zayn már visszafojtott nevetéssel várta, hogy feltegyem a kérdést. Már éppen nyitottam a számat, de ő megelőzött. A fel nem tett kérdésemre válaszolt.

-Két házzal feljebb. -beszállt a kocsijába beindította a motort, és tolatni kezdett. Én csak magam elé meredtem, ő pedig rám dudált és elhajtott.

Én még ott tartottam, hogy két házzal feljebb lakik. Mikről le nem maradok! Haza fele indultam gyalog, mivel a majdnem szomszédom otthagyott, amikor elvihetett volna autóval. Dobtam Beca-nak egy sms-t, miszerint holnap Zayn-nel találkozom náluk. Beca azonnal felhívott és kérlelni kezdett, hogy menjek vele. Nemet kellet mondjak, ugyan is, nem állíthatok be csak úgy plusz egy fővel. Rebeca csalódottan sóhajtott a telefonba, mire én megnyugtattam, hogy majd legközelebb magammal viszem. Nem tudom miért mondtam ezt, mivel nem volt rá indítékom, hogy ezen az egy kivételes alkalmon kívül még egyszer átmenjek Zayn-hez. De hát Beca megnyugodott, úgyhogy tök mindegy.

Péntek lévén, kicsit lazíthattam, úgyhogy még késő este átjött hozzám Beca, akivel filmeket csekkoltunk. Kicsit sikerült a zűrös hét után kikapcsolódnom. De a szervezés java, az utolsó hét, az utolsó simítások hete, a bál előtti hét még vissza volt. Már úgy voltam az egésszel, hogy essünk már túl rajta. Soha többet nem vállalom túl magam. Ez már kicsit sok. Mellesleg franciából kaptam egy négyest. Sűrgösen javítanom kell, ha a Harvardra akarok menni.