1. fejezet

Szóval, elég sokan jeleztétek, hogy olvasnátok a blogot. Meghoztam a legelső részt. Tehát, lehet komizni. Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Szóval osszátok meg velem! :)) 

-Vivienne! Sok esélyed van a fizika ösztöndíjra! Ha továbbra is így tanulsz, simán neked adják. -mosolygott rám a fizika tanárom.

-Minden tőlem telhetőt megteszek. Tudja, szeretem ezt a tantárgyat!- kedvesen visszamosolyogtam rá.

-Igen tudom.-veregetett vállba.- Szóval hajrá!

-Igyekszem. És mindent köszönök, Mr. Bright!

-Ugyan! Igazán nincs mit.- Mr. Bright a kedvenc tanárom. Talán azért mert a kedvenc tantárgyamat tanítja.

Gyors léptekkel haladtam a folyosón a szekrényem felé. Gyorsan pörgettem a zárat, majd előkaptam algebrára a cuccom és a torna terem felé igyekeztem. Sok minden vár még rám, mármint a rendezvényt illetően. Elvett pár percet a szünetemből ez a kisebb csevej Mr. Bright-tal, ami ezekben a hetekben is kincset ér. Egy köteg papírral és könyvvel a kezemben léptem be a torna terembe, ahol szerencsére nagy volt a sürgés forgás. Ha nem lett volna nagy, biztos kiakadok és ordibálni kezdek. Ahogy beléptem a terembe és nyitottam volna a számat, hogy utasítást adjak, az igazgató hangját hallottam a hangos bemondóból.

-Vivienne Martin kérem fáradjon az irodámba! Vivienne Martin kérem fáradjon az irodámba. -ismételte meg. Kicsit kezdtem felhúzni az agyamat, mert hát még is csak én lettem megbízva egy bál szervezésével, ami nem kis feladat. Fújtatva és fejcsóválva baktattam vissza a suliba. Már úgy voltam vele, hogy ebben a szünetben biztos nem lesz időm szervezkedni. Átfutott az agyamon hogy ellógok algebráról, de ezt még sem tehetem meg. Elvégre egy igazolatlan nem mutatna jól az egyetemi jelentkezési lapomon. Egyre gyorsabban haladtam az iroda felé, az utamban lévő embereken szinte átgázoltam. Elég nagy volt a tömeg, de mit sem törődtem vele, törtem magamnak az utat.

Szinte berontottam az igazgatói irodába. Kettőt kopogtam az ajtón, majd meg sem várva, hogy jöjjön a válasz, miszerint bemehetek.

-Jó napot!-beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót.

-Vivienne! Köszönöm, hogy olyan gyorsan jöttél, amilyen gyorsan csak tudtál!- vigyorodott el az igazgató úr.

-Igen siettem. Tudja, most nem igazán érek rá, már ha érti...- tártam szét a karom.

-Igen megvagyok róla bizonyosodva, hogy sok a dolgod, amellett, hogy kitűnő tanulmányi átlagod van, még időt is szakítasz arra, hogy iskolai rendezvényeket szervezz.- bólintott elismerően.

-Remek. Egy stréber.- szólalt meg az íróasztallal szemben ülő fiú szemét forgatva.

-Már meg bocsáss, de hozzád nem szólt senki, mellesleg nincs jogod ilyesmiket feltételezni rólam, holott nem is ismersz!- förmedtem rá szerintem nagyon is jogosan.

-Ó, elnézést, ő itt Zayn Jawadd Malik. Biztosan hallottál már róla.- mutatta be nekem a jól benyalt sérójú fiút.

-Igen. Tudom ki ő.- bólintottam.

-Nos, itt fog tanulni valószínűleg egy évet. Szeretném, ha körbe vezetnéd és adnál neki pár jegyzetet amiből készülni tud az órákra.- mosolyogva, kezét összekulcsolva az asztal felett nézett rám Mr. Morgan. Valami beleegyezés félét várt tőlem, de én erről nem tudtam biztosítani.

-Sajnálom, azt kell hogy mondjam, ez most nem fog összejönni. Tudja, milyen elfoglalt vagyok mostanság. Itt van ez a bál, tanulnom kell, nem sokára le kell adjam a jelentkezésem a Harvardra...

-Igen tisztában vagyok vele, Vivienne. De Mr. Maliknak, most igazán nagy szüksége van egy kis segítségre!- ez rohadtul nem fair. Most komolyan rám akarja sózni ezt az elkényeztetett tini sztárt?

-Nem kellenek nekem jegyzetek. Amúgy meg szerintem magamtól is betalálok egy terembe. Nem para.- köztem és az igazgató közt vibrált a levegő. A fiú ide-oda kapkodta a fejét köztem és a tanár között.

-Na jó legyen! Amennyiben Mr. Malik hajlandó megkönnyíteni a dolgom.- húztam gúnyos mosolyra a számat.

-Tegezhetsz ám nyugodtan.- legyintett.

-Lekötelezel.- emeltem égnek a tekintetemet, majd rendezgetni kezdtem a kezemben lévő könyveket és papírokat.

-Rendben. Akkor mehetnek is! Sok sikert az első naphoz Zayn!- veregette meg a vállát Mr. Morgan, majd kitárta nekünk az ajtót és szó szerint kirakott minket az irodájából. Egy pillanatra még visszafordultam a csukott ajtóhoz és magam elé meredtem. Majd visszafordultam Zayn-hez, aki lazán zsebre dugott kézzel támaszkodott a falnak. Vettem egy mély levegőt.

-Nos, akkor gyorsan körbevezetlek, aztán a jegyzeteket majd megbeszéljük. - sarkon fordultam, majd elindultam a folyosón. - Itt a női mosdó, férfi mosdó, mozgás sérült mosdó, itt tudsz felmenni az emeletre, az emeleten van a büfé ott tudsz magadnak uzsonnát venni, biosz labor, kémia labor, matek terem, itt egy automata ha megszomjaznál, vészkijárat, gondnokság, tanári, alagsor és ott vannak lent a szakkörök is...- a gyors tempótól hirtelen visszarándultam, amikor megragadta a csuklómat. Kirántottam karomat a tenyeréből majd sürgetően néztem rá.

-Héé! Lassíts már egy kicsit! Hova rohansz?- tárta szét a karját, én pedig a csuklómat dörzsölgettem.

-Veled ellentétben, nekem fontosak a tanulmányi eredményeim és nem akarok elkésni óráról. Mellesleg, jobb dolgom is akad mint téged körbevezetni, szóval leszel szíves és követsz!- megint megfordultam és ismét sietősre fogtam a dolgot. -Ez itt a szekrényed. Mármint gondolom a tied, mivel ez az egyetlen szabad. Szóval a titkárságon elkérheted a zár kombinációját meg az órarendedet. Ha adsz egy telefonszámot, majd egyeztetünk a jegyzeteket illetően. -a kezébe nyomtam az iphone-om, ő pedig az ő telefonját nyomta a kezembe. Miközben beírtam a telefonszámom próbáltam figyelmen kívül hagyni a mellettünk elsétáló diákokat akik mindenfélét kiabálva jöttek oda hozzánk. Illetve Zayn-hez.

"Úristen Zayn aláírnád ezt?",  "Atyaég Zayn! Csinálunk egy képet?",  "Zayn, van most barátnőd?", "Zayn, meddig maradsz?", "Zayn, csókolj meg!" és még sok hasonló kiálltás hangzottak el. Legnagyobb meglepetésemre, nem csak lányok mentek oda epekedni egy fotóért vagy aláírásért. Akadtak fiúk is.

-Szóval, ha alkalmas, majd csörög rám. Most pedig mennem kell.- telefont cseréltünk, majd intettem és indultam algebrára. Már meg sem kockáztattam, azt hogy benézzek a tesiterembe. Inkább siettem órára. A folyosón sétáltam immár kicsit lassabban, amikor egy lány szegődök mellém. Kérdőn néztem rá, mivel nem tudtam a nevét és még csak egyszer sem láttam a suliba. Rövdre fogta. Hamar a lényegre tért.

-Megadod Zayn számát?

-Mi?- ráncoltam össze a szemöldököm.- Nem!-vágtam rá.

-Miért nem?- ahogy elnéztem, valószínűleg elsős lehetett a lány és nagy valószínűséggel oda volt a One Direction nevű bandáért. -Irigy vagy? Amúgy hogy érted el, hogy megadta a számát?-fagatott tovább.

-Először is, azért mert senki sem kötelezett rá, hogy akármilyen információt is megadjak, másodszor pedig az igazgatóúr hatalmazott fel arra, hogy körbevezessem iskolánkban és segítsek neki bizonyos órákra felkészülni.

-Ó...- lehervadt a vigyor az arcáról.

-Bizony ó. Szóval ha kell a telefonszáma, azt csak is tőle kérheted el. Talán szerencséd lesz. Szia. -intettem, majd bementem a terembe és levágtam magam a középső padsor utolsó előtti padjába. Kinyitottam a füzetet és ellenőriztem még egyszer a házifeladatot, hogy jól oldottam-e meg. Idő közben megérkeztek a többiek is és a tanárnő is.

-Hallottad?- huppant le elém Beca.

-Attól függ, mit?-csuktam össze a füzetet.

-Zayn Malik. A One Directionból. -mondta mosolyogva csillogó szemmel. Akármennyire is bírom Beca-t, soha nem fog felnőni eléggé, ahhoz hogy végre megírja az algebra háziját és ne a neten lógva figyelje a legújabb eseményeket amik a sztárokkal történnek.

-Hallottam. -sóhajtottam egyet, majd hátra dobtam a hajam a vállam felett és hátradőltem a széken.