3. fejezet

Itt a 3. rész! Az előző részhez kevés komi érkezett... :\\ Ide elfogadnék egy kicsit többet is! :)) Köszönöm! xX. Remélem tetszik! <3

Ma éreztem először a változást. Ma éreztem először, hogy más vagyok. Persze, akkor még nem tudtam, hogy mi fog megváltozni, de ha tudtam volna, valószínűleg megakadályozom. De mit sem sejtve hagytam magam. Hagytam hogy magával ragadjon az érzés. Nem tehettem ellene semmit. Nem tudtam irányítani az érzéseimet. Még csak meg sem próbáltam. Lehet, hogy meg kellett volna.

Telefon csörgésre ébredtem. Szombatonként, megengedem magamnak, hogy addig aludjak, amíg jól esik. Ez most sem lett volna másképp, ha nem szólal meg a táskámban lévő telefonom. Ahogy meghallottam a csengő hangot, kipattant a szemem, kiugrottam az ágyból és keresni kezdtem a telefont. Az egyre hangosabban üvöltő csengő hang irányába vetettem maga, majd kirángattam a táskám legaljából. A képernyőn a Bradford Bad Boy név jelent meg. Benyomtam a hívás fogadás gombot.

-Tíz óra van!

-És szombat!- szinte üvöltöttem a telefonba.

-Most nehogy azt mondd, hogy aludtál!-nevetett fel gúnyosan.

-De igen aludtam! Mi ezen olyan hihetetlen? Hisz szombat van!- tártam szét a karom, bár ezt ő nem látta.

-Hát te, a kis munka mániás megengedheti magának, hogy szombaton tízig vagy tovább aludjon?-nem láttam, de biztos voltam benne, hogy a szája sarkában ott bujkál az a csibészes mosoly.

-Nagyon humoros vagy. Nem sokára ott leszek!- lecsaptam a telefont, majd hátradöltem az ágyamban és a plafonra meredve azt gondoltam hogy "ez nem lehet igaz!". És valóban. Még álmos voltam. Azt se tudtam hol áll a fejem. Kivonszoltam magam a konyhába, és feltettem egy kávét főni. Amíg a kávé főtt, kimentem az újságért ami az ajtó előtt hevert. Leültem a nappaliba, a lábaimat felhúztam és gőzölgő kávéval a kezemben ráérősen olvastam az újságot. Mire elfogyott a kávém és elolvastam az újságot már éber voltam, de még üdébb lettem, miután megmostam az arcom, felcoppfoztam a hajam és fogat mostam. Összeszedtem pár füzetet és pár már kijavított dolgozatot. Ledobtam őket az étkező asztalra és azon tűnődtem, hogy hát Zayn-ék még is csak új szomszédok. Milyen lenne, ha üres kézzel beállítanék? Nem valami udvarias gesztus. Úgy döntöttem sütök egy pitét. Mint a filmekben. Az új szomszédnak jár egy pite. Szóval sütögetni kezdtem. Benyomtam a rádiót, a szakácskönyvet a pultra raktam a hozzávalók mellé.

Viszonylag hamar kész voltam, és a végeredmény sem lett drasztikus. Egy-egy ruhával letakartam a két tányéron lévő süteményt, felvettem a táskámat a vállamra és elindultam a szomszédba. Zayn-ék háza előtt vettem még egy mély levegőt, majd csöngettem. A fehér ajtó előtt állva halványan mosolyogtam és vártam, hogy valaki beengedjen.

-Kösz.- egy szőke fiú nyitott ajtót és kivette a kezemből a két tányért, majd becsukta előttem az ajtót. Felvont szemöldökkel és elkerekedett szemekkel álltam az ajtóban.

-Hé!- kiáltottam, abban a reményben, hogy újra kinyitja az ajtót és ezúttal be is enged. Megnyomtam még egyszer a csengőt.

-Bocs.- nyitott ajtót Zayn és utat engedett maga mellett, hogy belépjek a házba.

-Szia. -üdvözöltem.

-Nem azt mondtad, hogy nem sokára jössz?- fonta össze maga előtt a karját.

-Ennyire hiányoztam?-vigyorodtam el. - Pitét sütöttem.- tártam szét a karom.

-És? Hol van? Annyira rossz lett, hogy úgy döntöttél inkább nem mérgezel meg?- már megint a féloldalas mosolya. Az a rohadt mosoly!

-Nem. A szőkeség- néztem át Zayn válla felett a konyhában ülő Niall felé - ajtót nyitott és kivette a kezemből, engem meg nem engedett be. -Niall mosolyogva teli szájjal (a pitéből evett) megvonta a vállát. Zayn felnevetett, majd betessékelt a konyhával szemben lévő nappaliba, ahol a többiek is ültek. Amikor megláttak minket, azonnal ledobták a telefont és laptopot majd hozzánk siettek.

-Liam Payne.- kézfogásra nyújtotta a kezét.

-Vivienne Maya Martin- mosolyogtam kedvesen rá, majd kezet ráztam vele.

-Louis Tomlinson.- ő is a kezét nyújtotta.

-Vivienne Maya Martin.

-Harry Styles.- a fürtös fiú látszólag nagyon örült valaminek. Fülig ért a szája.

-Vivienne Maya Martin. -mosolyogtam rá, kicsit kellemetlenül éreztem magam, mivel én tudtam hogy kik ők, de ők nem ismertek engem. Épp oda léptem volna Niall-hez aki a konyhában ült a pultnál, hogy neki is bemutatkozzak, amikor hirtelen valaki belemarkolt a seggembe. Óriási lendülettel fordultam meg és jobb kezemmel erősen megmarkoltam Harry nemi szervét.

-Jól gondold meg, hogy kivel szórakozol! Még egy ilyen és levet facsarok belőle!- bájosan elmosolyodtam, majd engedtem a szorításon és elengedtem Harry hímvesszőjét. A fiú két kezével a lába közé kapott és térdeit összefordította. Kellemetlen lehetett. A többiek persze mind kiröhögték. Miközben Niall-hoz léptem Zayn a falnak támaszkodva állt, és egy "ez szép volt " bólintással jutalmazott. Niall-nak is bemutatkoztam, ezután mind átvonultunk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

Elővettem a füzeteimet és kiraktam a kis üveg asztalra Zayn elé. Zayn az egyiket a kezébe vette, és elkezdte nézegetni rajta a borítót. Már épp rá akartam szólni, hogy ne csak kívülről nézze a füzetet, amikor hirtelen megszólalt.

-Szóval Maya...

-Vivienne- vágtam közbe.

-Miért nem Maya?-kérdezte meg végül. Mély lélegzetet vettem, majd beharaptam az alsó ajkam.

-Mert nem szeretem ha úgy szólítanak. -válaszoltam egyszerűen majd megvontam a vállam.

-Igen. A Vivienne valóban stréberesebb név.- csipkelődni kezdett.

-Nagyon vicces vagy, Jawadd.- boxoltam a vállába. - Nem ártana, ha lemásolnád ami a füzetekbe van, mivel nekem is szükségem lesz még rá. Most még szerencséd van, mert év eleje óta, nem sokat írtunk. - pillantottam a Zayn kezében lévő füzetre. Zayn fellapozta azt, majd kicsit lepődötten nézett fel rám.

-Húsz oldal. Az nem sok?

-Ahhoz képes, hogy már október van, nem, nem sok. -Zayn sóhajtott egyet, majd az asztalon lévő másik két füzetre pillantott. Ránézett Liamre, aki felvont szemöldökkel várta, hogy Zayn végre megkérdezze, amit meg akar kérdezni.

-Ugye nincs kedved...

-Nincs.- válaszolta Liam, meg sem várva, hogy Zayn befejezze a mondatot.

-Rendben. Akkor elkezdem másolni. -vett a kezébe egy tollat és egy füzetet a sajátjai közül. Nagyon lassan írt, látszott, hogy nincs hozzászokva az íráshoz. Hát igen. Nem tudom hány éve, valószínűleg csak a nevét írta le. De azt jó sokszor. Ilyen ez a pop szakma. Néma csönd volt, csak Zayn tollának a sercegése hallatszott. Senki nem szólt egy kukkot sem. Kezdett kicsit kínos lenni a csönd.

-Szóval..-kezdtem- miért iratkoztál be a suliba?- kérdeztem végül. Zayn fel sem nézett a füzetből.

-Nem fontos.- válaszolta. A fiúk csak a fejüket csóválták. Nem értettek egyet, mégsem szólalt meg egyikük sem, hogy elmondják még is miért iratkozott be Zayn a suliba.

-Hol vannak a szüleid?-újabb kérdés hagyta el a számat.

-Nem itt laknak. Ennyien nem férnénk el. -tekintete megint nem szakadt el a laptól.

-Értem. És hogy-hogy, nem dulakodnak rajongók a ház előtt?- ez igazán furcsa volt számomra.

-Mert nem tudják, hogy itt lakunk. És ez maradjon is így!- nézett a szemembe Louis.

-Rendben. -mondtam egyszerűen. Zayn tovább másolt a többiek pedig tovább figyelték. Kezdett kicsit nyomasztó lenni, amiért nincs közös témánk, vagy hogy nincs miről beszéljünk. Tehát befogtam a számat és hátradőlve figyeltem. Hosszas csend után, végre valaki megtörte a csendet.

-Zayn sokat mesél rólad.- vallotta be Niall.

-El tudom képzelni. Már amennyit egy ismeretlen lányról lehet mesélni, aki két házzal arrébb lakik, reggelente laptoppal és headset-tel jár iskolába és leönti magát kávéval. Meg idegbeteg mert órán megszólal a telefonja. Igen. Tényleg sokat mesélhetett.- tűnődtem. A fiúk jót mosolyogtak. Zayn pedig egyszer felnézett Niall-ra.

-Na jó ennyi. Nem bírom. Leszakad a kezem.- vágta az asztalra a két füzetet és a tollat, majd jobb csuklóját vadul rázni kezdte. Az asztalhoz nyúlt egy doboz cigarettáért, amit eddig elkerült a figyelmem. Be tett a szájába egy szálat, meg gyújtotta, majd felém tartotta a dobozt.

-Nem köszi.- hunytam le a szemem.

-Oké. Szóval te vagy Vivienne Maya Martin, aki nem szereti ha Mayának szólítják, stréber, valószínűleg nem iszik alkohol és nem is dohányzik. Szóval ilyen minta diák vagy. -fújta ki a füstöt.

-N-nem. -egy csomó felvont szemöldök meredt rám. Megdörzsöltem a homlokom a bal szemöldököm felett.- Na jó igen. De ittam alkoholt és dohányoztam is!- védtem magam. Zayn egy "aha, persze. Biztosan úgy van" bólintással nyugtázta válaszom. Nem hiszem, hogy sikerült meggyőznöm. Pedig igaz volt amit mondtam. Mindenki lazán ült, én pedig feszengtem.

-Na jó! Én most megyek. Majd hozd át a füzeteket ha végeztél.- pattantam fel Zayn mellől és elindultam az ajtó felé. -Sziasztok. -intettem mire a fiúk motyogtak valami helló félét. Zayn jött velem.

-Kösz a pitét!-kiáltott utánunk Niall.

-Nincs mit. -kiabáltam vissza. Miközben a folyosón mentünk hallottam a konyhában lejátszódó párbeszédet:

-Milyen pitét?-kérdezte valaki. Feltételezésem szerint Louis.

-Amit hozott. De már megettem.-válaszolt Niall. Itt már nem tudtam ki mit mond, mert össze vissza kiabáltak a szőke fiúval. Én pedig csodálkoztam és örültem egyszerre: Hogy tudta megenni az összeset? és De jó! Nem kapott étel mérgezést!

Apró örömök.

-Akkor majd találkozunk.-pici mosoly bujkált a szám sarkában. Zayn hirtelen lenézett rám, egyenesen a szemembe. A barna, szinte már fekete szemei csak úgy csillogtak és még szebbé tették a látványt a hosszú dús szempillái. Ez volt az a pillanat.

Kicsit elkalandoztam a szem párban, így nem hallottam meg Zayn kérdését.

-Úú bocs. Mit kérdeztél?- ráztam meg a fejem, hogy észhez térjek.

-Hogy mikor menjek...-tárta szét a karját.

-Ö, mindegy.- vontam meg a vállam.

-Hát jó. -huncut mosoly bujkált a szája szélén. Intett, aztán már be is csukta az ajtót.

-Szia.- köszöntem utána, majd elindultam haza. Mire feleszméltem már otthon voltam. Továbbra is Zayn gyönyörű szemei lebegtek a szemem előtt.