I'm so sorry...

Úgy sajnálom, hogy mindig beígérem a részeket, de soha sem rakom fel. :\ Most már hivatalosan is bejelentem, hogy a részek ezentúl csak HÉTVÉGÉN kerülnek fel. Hétköznaponként nem nagyon van időm. Az új részbe pár mondatot kéne még írjak, át kéne nézzem, hogy van-e benne hiba, meg ahol kell ki kéne egészítsem pár szóval vagy mondattal. De tegnap és ma még erre sem tudtam időt szakítani. Pedig nagyon szerettem volna ha fel tudom rakni, látni a kommenteket és a véleményeket. Szóval az lenne a javaslatom, hogy hétvégenként rakom fel a részeket, de akkor viszont 4et is. Vagy, ugyan úgy ahogy szoktam, megvárom a kommenteket és csak akkor rakom fel a részeket amikor meg vannak a kommentek, és akkor rajtatok múlik, hogy mikor kerülnek fel a részek. Viszont akkor lehet, hogy hétvégenként nem kerülne fel a 4 rész, mert lehet nem jönne össze olyan gyorsan a 9-10 esetleg 11-12 komment. Viszont akkor az lenne, hogy előre megírnám a részeket, és ha összegyűlnek a kommentek akkor csak annyi a dolgom, hogy közzé teszem a blogon. Nem kell már belejavítsak vagy kiegészítsem. Mit gondoltok erről? Így jó? Vagy lehet, hogy csökkenne az olvasottság? :\

Ui: Megvan a több mint 1O.OOO látogatóm! Köszönöm szépen! :) <333

16. fejezet

Itt a következő rész! :) Rövid lett, de kicsit húzom az agyatokat, ha nem baj :DD Már megírtam még egyet, így nektek csak annyi a dolgotok, hogy megdobtok sok-sok kommentel, én pedig felrakom a következőt! :) 9-10 kommentet várok! Hajrááá! És a következő rész hosszúúúúúúú lesz :DDD<33 *.*

Beszaladtam a házba. Az irányt egyenesen a szobámba vettem. A vacsorameghívásom 7 órára szólt. Hétre legyek a szomszédban. Lerogytam az ágyamra és ijedten meredtem magam elé. Loreen benyitott a szobába és látta a kétségbeesedtésget az arcomon. Nyilván meg akarta nézni, hogy mi volt az oka annak, hogy beszaladtam. Láthatta. Kétségbe voltam esve. Most átgondoltam mégegyszer, hogy mit kellett volna válaszolnom a meghívásra. Zayn-nel a fiúkkal és a szüleivel? Jézusom a szüleivel! Megint felmerült bennem egy csomó kérdés, hogy mi lesz ha nem leszek színpatikus a szüleinek? Mi lesz ha nem kedvelnek meg? Egyáltalán miért is fontos, hogy kedveljenek? Nem vagyok a fiúk barátnője...csak egy barátja vagyok, akivel jól elvan. Zayn sem törődik azzal, hogy Loreen mit gondol róla. De nekem fontos az első benyomás. Loreen a fejét rázva visszacsukta a szobám ajtaját, és ott hagyott egyedül a gondolataimmal.

Ahogy elengedte a kilincset, felugrottam az ágyamról és a szekrényemhez rohantam.

Bal oldalról kezdtem el jobb oldalra áthúzni válfástól a ruhákat.

"Túl elegáns, túl utcai, túl kihívó, túl kicsi, túl nagy, túl sötét, túl világos, túl rövid, túl hosszú, túl vékony" Ezeket gondoltam magamba, miközben a ruháimat néztem. Most, hogy tudom mik vannak a szekrényemben, nem ártana egyszer kiszanálni azokat a ruhadarabokat amiket nem húzok fel. És nem ártana újakat beszerezni. Ehhez kiváló társaságom lesz Beca.

Végül egy elegánsabb ruhadarabnál döntöttem értelemszerűen.  Gondolkoztam rajta, hogy kell-e smink. Legyek természetes, vagy egy kicsit dobjam fel magam egy laza sminkkel amit a suliba is fel szoktam kenni?

Végül kisminkeltem magam. A hajam felkötöttem egy laza kontyba majd, felhúztam a magassarkú cipőmet. Felkaptam a vállamra egy táskát és kibicegtem Loreen-hez a nappaliba, aki csak úgy egymagába ölbetett kézzel ült.

-Csinos vagy!- mosolygott kedvesen, de tudtam, hogy ez csak egy áll mosoly és belül igazából tombol.

-Köszönöm.- én is villantottam egy mosolyt.

-Vettem egy üveg pezsgőt, hogy azért ne üres kézzel menj.-mondta komoly arccal.

-Köszönöm.- ledobtam magam a fotelbe, a megszokott helyemre, amikor fontos dolgokat beszélünk meg. Aztána azon kezdtem gondolkozni, hogy mikor volt boltban, mert nem hallottam, hogy elment. Ennyire belemerültem volna a magam csinosítgatásába? Valószínűleg igen. Mostanában mindig arra törekszem, hogy tökéletes legyen a megjelenésem. Valószínűleg most is ez történt.

-Csak azt szeretném, hogy tudd, mindenben melletted állok és támogatlak. Meg kell értened, hogy féltelek. De esélyt adok neked, hisz egyszer te is felnőssz, és neked kell meghoznod a döntéseket. Meg kell ízleld, milyen az, ha a döntés amit hozol rossz. Lehet, hogy hamarosan betöltöd a 18. életévedet, de lehet,  hogy nem akkor leszel igazán felnőtt nő. Lehet, hogy már az is vagy. Ezt senki sem tudhatja csak te. Bármi is történjék én mindig itt leszek neked, mint egy stabil támasz. Ezt ne felejtsd el. -fejezte be monológját.

-Mit akarsz ezzel mondani?- ráncoltam össze a szemöldököm, és komolyan próbáltam elgondolkozni a hallottakon.

-Semmit. Csak azt, hogy a döntés, amit meghozol nem biztos, hogy mindig kedvező. -tárta szét a kajrát, majd combjaira csapott.

-Értem.- válaszoltam, majd bólintottam egyet. Igazából fogalmam sem volt miről beszél. Csak ráhagytam. -Nem hoztam rossz döntést.- jelentettem ki. Loreen felemelte a kezét afféle "feladom" stílusban. Felálltam a kanapéról és a konyha felé indultam. Felkaptam a púltra letett pezsgős üveget majd szembe fordultam a még mindig kanapén ülő Loreen-nel.

-Majd jövök. -mondtam komolyan.- Időben jövök.- javítottam ki magam. Bólintott afféle "helyes, én is így gondoltam" stílusban. Lassú léptekkel az ajtó felé lépkedtem. Lenyomtam a kilincset.

Átléptem a küszöböt, és becsuktam magam mögött az ajtót. Hűvös volt kint, de nem húztam kabátot, hisz csak a szomszédba sétáltam át. Meg gondoltam, hogy hát úgy is bent leszünk. A lehelletem látszott a levegőben. A fogaim össze-össze koccantak a térdeim pedig meg-meg remegtek. Megálltam Zayn-nék házának az ajtajában. Picit megszédültem, de kezemet a falra helyezve sikerült nem elesnem. Vettem egy mély levegőt, majd megnyomtam a csengőt és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

15. fejezet

Itt a következő rész, mert megérdemlitek! :) Köszönöm a sok kommentet! *.*<333 9 komment és új részt hozok!

Ma Zayn-néknél vacsoráztam. Hihetetlen volt. Hogy miért? Minden kiderül.

Ma is Zayn-nel mentem iskolába. Egyre hűvösebb van, ahogy közeledik a december jön a fagyos hideg is. Egyre többet esik az eső. Ezt majd egyszer felváltja a nagy pelyhekben szállingozó hó. Milyen romantikus lesz majd úgy az iskolába sétálni, egymás mellett a fagyos hidegben. Nemdebár?

De ma egyenlőre csak hűvös volt. Reszkető ajkakkal és széltől kifújt könnyes szemekkel sétáltam Zayn-nel az oldalamon a suli felé.

A dolgok továbbra sem változtak. Zayn-nel nagyon jó barátok vagyunk. A suliban van egy pár lány, aki nem néz minket jó szemmel. Kombinálnak, a hátam mögött mindennek elhordanak, de a szemembe senki sem mer semmit sem mondani. Továbbra is letámadják Zayn-t autogramért. Közös képet csinálnak vele, puszilgatják. Nem szabad, hogy ez zavarjon engem. Nincs miért zavarnia. Fel kell még dolgoznom, hogy az egyik "barátom" híresség.

Egyik nap sikerült elkapjak egy olyan mondatot a mosdóban, amikor az egyik elsős lány azt mondta a barátnőjének, hogy "elég híres Zayn nélkül is és még szép is. Keressen magának valaki mást, és hagyja meg Zayn-t egy kevésbé híres lánynak". Ez elég fura volt, de nem szívtam mellre. Egyszerűen csak kisétáltam az egyik wc fülkéből, oda sétáltam a lányokhoz akik a mosdó feletti tükörben igazították a sminkjüet és a hajukat. Megmostam a kezem és egy kedves mosoly kíséretében köszöntem egy "Sziasztok lányok."-ot. Ők csak elvörösödött fejekkel figyelték ahogy kimegyek az ajtón. Hogy utána miket mondhattak még, arra nem voltam már kíváncsi. Hogy ezeket el szoktam-e mondani Zayn-nek? Természetesen nem! Nem akarom őt a hülyeségeimmel fárasztani. Így inkább megtartom magamnak és nem foglalkozok a sok utálkozó ember véleményével.

-Ááá! Vivienne! Rég találkoztunk! Jobban vagy már?- kérdezte Mr. Bright.

-Jó napot.- mosolyogtam kedvesen.- Igen már teljesen jól vagyok, köszönöm!

-Remek! Ugye tudod, hogy nem sokára le kell adnod a jelentkezési lapot a Harvardra?-simított végig a vállamon aféle "bízom benned" stílusban.

-Igen, tudom.- dehogy tudtam! Elfelejtettem! Kiment a fejemből!

-Akkor hajrá!-veregetett vállba. A helyemre vánszorogtam és közben pedig teljesen le voltam taglózva, hogy ennyire kiment a fejemből! Még is mi miatt kerülhette el a figyelmemet?

Iskola után Loreen már a parkolóban várt, hogy elvigyen orvoshoz. Amint meglátott, azonnal a kocsiba parancsolt, hogy még csak fel se merüljön bennem, az a lehetőség, hogy inkább Zayn-nel mennjek. Beszálltam tehát a kocsiba, és intettem egyet Zayn-nek és Rebeca-nak. Az út odafele csendesen telt. A kórházban megkaptam az infúziót és kaptam pár gyógyszert is. Hamar végeztünk és a kezelés után rögtön haza indultunk. Ideje volt hogy közöljem.

-Loreen. -szólítottam meg és lejjebb halkítottam a zenét az autóban. Érdeklődően pillantott felém párat, majd tekintete visszavándorolt az útra. -Ma Zayn-néknél vacsorázom. -nyögtem ki végül. Láttam, hogy Loreen a kelleténél jobban markolja a kormányt.

-Zayn-nel?-kérdezett vissza.

-Mondom Zayn-néknél. Nem azt mondtam, hogy Zayn-nel. Csak náluk, az ő házukba.-magyaráztam.

-Ki lesz még ott?

-Zayn, a fiúk és Zayn családja. -kicsit féltem attól, hogy mit fog szólni.

-Zayn családja? Ez egy randevú lesz? -emelte fel a hangját.

-Nem! Ez nem egy randevú! Csak meghívott, hogy vacsorázzak velük!

-Áháááá! Tehát egy randevú!- úgy csinált mintha leleplezett volna.

-Nem. Ez nem az lesz. -ráztam a fejem. -Szóval ma este nem leszek otthon.- és mi előtt megszólalt volna, közbeszóltam. - De! Időben otthon leszek, nem iszok alkoholt, nem kábítószerezek és nem is cigarettázok. És nem csinálok semmit amit a törvények tiltanak!- Loreen arcát fürkésztem. Meg-meg rángott egy ideg.

-Rendben. Végül is csak a szomszédba mész. De áruld már el nekem, mert nem tudok rájönni, hogy mit akar ez a fiú, ha nem visz randira, hanem csak elhív magával egy film dijátadóra, veled van egész nap, és csak úgy meghív magához vacsorára? Még is mit akar, ha nem szerelmes beléd? -tárta szét a kezét, majd újra megfogta a kormányt.

-Semmit! Csak egy barátot! Egy rohadt barátot akar! Aki én vagyok! -fogtam a fejem idegesen és szinte már üvöltöttem. -Hányszor, még is hányszor kérdezed még ezt meg? Semmi többet nem akar, csak egy lány barátot akiben megbízhat és akivel szívesen van! Tekints úgy Zayn-re, mint Rebecára!

Sóhajtott egyet.

-Rendben.-rázta meg hitetlenül a fejét.- Legyen. Mennj el vacsorázni vele. Vagy is hozzájuk.- javíotta ki magát. -De ha összetöri a szívedet Vivienne, nem állok jót magamért! -csóválta a fejét ingerülten.

-Köszönöm.-bólintottam. Az autó megállt a kocsifelhajtónkon és pedig kiszállva beszaladtam a házba.

:)

Új zenék találhatóak a blog tetején lévő zenelejátszóba! :) Hamarosan felkerül a következő rész is. És ezúton szeretnék megköszönni mindent. Nem szeretek nyálas lenni, vagy ilyesmi, de tényleg mindent nektek köszönhetek! 41 napos a blog, 27 feliratkozóm van, 8913 oldalmegjelenítés, összesen a 18 bejegyzéshez 92 komment érkezett. 14 országból kattintottak a blogomra (Magyarország, Németország, Szlovákia, USA, Szerbia, Románia, Oroszország, Ausztria, Törökország, Ukrajna, UK, Spanyolország, Bulgária, Belgium) Köszönöm a pozitív kommenteket(a negatívat is megköszönném, de nem kaptam ilyesféle kommentet), a sok-sok Tetszik szavazatot, és köszönöm a főoldalon lévő szavazásoknál kapott szavazatokat is. Erre a blogomra vagyok a legbüszkébb. Már írtam egy csomó blogot, de eddig egyiknek sem volt ekkora tekintélye mint ennek. Bár úgy érzem, nem írok jól és a történetem sem a legeredetibb és a legizgalmasabb, ti még is olvassátok. Köszönöm ezt nektek! Akármennyire is szeretnék minden nap több részt feltenni, nem megy. Valamikor egy héten csak pár rész kerül fel, vagy csak egyetlen egy. Próbálok ugyan annyit foglalkozni a bloggal, mint eddig, csak most ugye elkezdődött az iskola.... Ezt a blogot semmiféleképpen nem fogom abbahagyni! Folytatni fogom, addig, amíg a történetnek vége nem lesz. És azt nem mostanára tervezem. :) Várom az új olvasókat! :) Bármilyen kommentet továbbra is elfogadok. Hamarosan új rész! Imááááááááááááááádlak titeket! :) <3333333 *o*

14. fejezet

Itt a 14. rész remélem tetszik, bár úgy érzem, nem ez a legizgalmasabb vagy legjobb rész amit írtam, de most csak ennyi telt tőlem :\\ A következő ígérem, hogy sokkal, de sokkal izgalmasabb lesz! :) És sajnálom, hogy csak most hoztam a következő részt, de rendesen el vagyok csúszva mindennel... :\\ Ha megkapom a 9 kommentet, akkor holnap dupla részt rakok fel! :) <33333

Amióta kibékültünk Zayn-nel szinte nem lehet minket elszakítani egymástól. Végre újra teljesnek érzem magam. Furcsa, de amíg nem volt velem és amíg nem beszéltünk, mindig hiányzott valami. Hát ez az. Zayn hiányzott. Persze ezt már nem is tudom mikor megállapítottam. Talán az első öt percben mondtam már, hogy hiányzik, amikor összevesztünk. De akkor még nem fogtam fel a szavak jelentőségét.

Hiányzott.

Nem, ezt ti nem érthetitek! Nem érthetitek meg, mert nem tudjátok, hogy milyen amikor az egyik feletek hiányzik. Nem érthetitek meg, mert nem tudjátok milyen az, amikor valamit vagy valakit hiányolsz az életedből, és nem tudod, hogy mi vagy ki az, addig amíg meg nem látod. És amikor meglátod, beléd rúg egyett a felismerés. Felismered, egyszerűen megérzed, hogy az az a valami vagy valaki aki egészen eddig hiányzott. És amikor meglátod, hozzáérsz, vagy beszívod az illatát elönt a boldogság, a szíved hevesebben ver, a térded meg-meg remeg, és a gyomrod görcsbe rándul. Mindenkinek van egy ilyen személy az életében. Neked nincs? Találd meg! Tudom, ez nem egyszerű. Én már megtaláltam. Igaz, hogy 17 (már majdnem 18) évembe telt, de végre meg van ki az aki a másik felem. Végre határozottan válaszolni tudok arra a kérdésre, "Mi, vagy Ki nélkül nem tudsz élni?". A válasz egész nap a fejemben cseng.

Zayn minden nap meglátogatott a kórházban. Igaz, hogy csak hétfőig tartottak bent, de ő minden nap ott volt velem. Reggel jött, este ment. Maradni akart estére is, de nem engedték, hogy maradjon, ha csak nem családtag. Így kénytelen volt hazamenni. Meg Loreen sem nézte jó szemmel, hogy mindig velem van. Meggyőződése szerint akar tőlem valamit. Hát én nem így veszem észre... És még azért is berágott Zayn-re, mert Zayn kamu számot adott meg az iskolának, így nem Loreen-t értesítették arról, hogy kórházba kerültem hanem valami teljesen idegen személyt, akinek fogalma sem volt, hogy ki vagyok. Persze ezt csak miattam tette Zayn, mert tudta, hogy én így akarnám.  Zayn olyan dolgokat tud rólam, amikor én még csak nem is sejtek, ami elég fura. Gondolok itt arra, hogy amikor Mark az orvosom bejött "meglátogatni" a kórterembe, elhívott randira. Zayn a tekintetével adta az orvos tudtára a válaszom, amiben én egyáltalán nem voltam biztos. Igaz, hogy inkább hajlottam a nem felé, mint az igen felé, de még nem döntöttem el, hogy elfogadom-e a meghívást, vagy sem. Zayn egyszerűen eldöntötte, hogy nem és kész. Azt mondta, látta rajtam, hogy nem nagyon csípem ezt a "szexi" mosolyt. Milyen igaza van!

-Te meg mit csinálsz itt?- néztem értetlenül, majd felnevettem. Zayn lépett be a kórterembe. Nem, nem azon nevettem, hogy megint bejött, hanem azon, hogy hétfő volt és neki iskolában lett volna a helye.

-Nem hagyhatom, hogy unatkozz. Mellesleg én is unatkoznék, úgyhogy ne unatkozzunk már egyedül!- mosolygott kedvesen, majd letette a laptop táskát a székre és kivette belőle a laptopot. Filmet néztünk. Hát oké. Azt már meg sem kérdeztem tőle, hogy nem-e lenne jobb, ha a suliba lenne.

Délután ő vitt haza, aminek Loreen szintén nem örült. Fogalmam sincs, hogy ezzel megint mi a baja, de nem nézte jó szemmel, amikor kiszálltam Zayn melől az anyós ülésről. Zayn a verandáig kísért, majd ott elváltunk egymást megölelve. Loreen ragaszkodott hozzá, hogy minden nap ő vigyen be a kórházba a kezelésre. Nem mondhattam nemet, mert akkor kitört volna a balhé. Így hát kénytelen voltam beleegyezni. Kénytelen voltam beleegyezni.

***

Reggel, csak úgy kipattantam az ágyból, és olyan gyorsan csináltam meg minden dolgom, mintha csak kilőttek volna. Nem babráltam semmivel, csak a szokásos "felöltözök, kávét iszok, fogatmosok" műveleteket hajtottam végre, majd kirontottam az ajtón. Amikor megláttam Zayn-t hirtelen elöntött a boldogság. Végre egy újabb megszokott reggeli séta Zayn(!!) társaságában.

-Loreen visz délután orvoshoz. -jelentettem be, csak hogy tudjon róla.

-Rendben.- válaszolta picit csalódottan. Tudtam, hogy fel akarta vetni, hogy majd ő elvisz.

Rossz érzéssel töltött el, hogy csalódottságot hallottam a hangjában. Mintha ezzel azt mondtam volna neki, hogy soha többet nem lóghatunk együtt. Persze nem ez történt.

A következő mondatával viszont száműzte ezt a rossz érzést.

-Arra gondoltam, hogy ma velünk vacsorázhatnál.

-Hogy én?-kerekedett el a szemem. -Veletek? És miért? Minek köszönhetem ezt a meghívást?

-Nem, nem te, bocsi. Öreganyámat akartam elhívni.- forgatta a szemeit.- Persze, hogy te! Nincs különösebb oka, csak örülnénk ha velünk tartanál. -mosolygott kedvesen.

-A többes szám kikre vonatkozik?

-A fiúk és a családom. Meg persze én.

-Ma este?-vakargattam a homlokom a bal szemöldököm felett.- Hát nem is tudom... tudod hétköznap van, holnap is suli, tanulnom is kéne....-magyaráztam bizonytalanul.

-Naaaaaa! Ne kérsd már magad! Gyere! Nyugodj meg, időben ágyba kerülsz. -huncut mosoly bujkált az arcán.

-Áááá...én egy cseppet sem kételkedek felelől...-ráztam a fejem nevetve.- Veled és a fiúkkal, na meg a szüleiddel? És időben otthon leszek? Azt kétlem, de jó, legyen!

-Na és Loreen? Vele mi lesz?- tudta, hogy ő problémát jelent.

-Nyugi, megoldom.- kacsintottam rá, majd lepacsiztunk. Szóval akkor van egy vacsora meghívásom estére. Vele, a fiúkkal és a szüleivel. A SZÜLEIVEL???? Te jó ég! Én még soha nem találkoztam a szüleivel! Mi lesz ha nem kedvelnek? Ó te jó ég! Ez egy randi lenne?

13. fejezet

Meghoztam az új részt! :) Nagyon remélem, hogy tetszik és hogy sok kommentet kapok! Várom a véleményeket, persze a negatívumokat is!

Nem voltam tudatomnál, nem láttam és nem hallottam semmit. Az utolsó emlékem az, amikor a fejem a suli folyosóján a kőnek koppan. Végtagjaim is erőtlenül a földre hullanak, majd már egész testem a földön hever. A fülem zúg és nem látok semmit. Próbálom kinyitni a szemem, de nem megy. Nem is próbálkozok már tovább, hagyom, hogy az történjen aminek történnie kell.

Még mindig nem voltam eszméletemnél, de már hallottam a körülöttem történő dolgokat. Illetve csak gépek csipogását hallottam. A testem úgy ragaszkodott az ágyhoz mintha csak oda lett volna ragasztva. Nem bírtam megmozdulni. A hangokat hallottam, de nem tudtam semmit sem tenni annak érdekében, hogy lássak is valamit. Mintha valami 10 kilos súlyt helyeztek volna a szemhélyaimra. Csak feküdtem az ágyamban tehetetlenül és próbáltam megtalálni a megfelelő választ erre az egészre. Újra és újra átfutottam az utolsó emlékemen, de nem jöttem rá, mi okozhatta ezt.

Mikor már egy jó ideje gondolkoztam, azt éreztem, hogy el kezd rángani az arcom. Az izmok csak ide-oda rángatóztak nekem pedig szép lassan kinyílt a szemem. Először csak magam elé bámultam, és amikor visszatért az erő a testembe, pislogtam párat és elfordítottam a fejem balra.

Zayn ült ott egy széken maga előtt egy nagy fekete-fehérre nyomtatott újságot tartva.

-Zayn?-kérdeztem rekedt, erőtlen, fáradt hangon. Zayn leengedte az újságot és először pár másodpercre az arcán meglepettséget láttam, ezt pedig hamar felváltotta a tipikus komoly, rezzenéstelen arca.

Lassan visszafordítottam a fejem előre, így nem volt a látóteremben Zayn.  Mély levegőt vettem majd kifújtam. Szinte láttam magam kivűlről. Gépekre kapcsolva és infúzióval a kezembe amint egy kórházban fekszem. Arcomon tükröződött a gyötremel és a tudatlanság.

Mind ketten néma csöndben voltunk. Zayn engem fürkészett én pedig a plafont bámultam. Az egész szobában csak a fali óra ketyegését hallottuk, ami tudatosította bennünk, hogy az idő gyorsan telik.

Ismét oldalra fordítottam a fejem.

-Mióta vagyok itt?-tettem fel a kérdést.

-Négy éve. -válaszolta komoly arccal.

-MI????-emeltem fel a hangom, és abban az állapotban amennyire csak tudott, elkerekedett a szemem. Kissé eltoltam magam az ágytól a kezemmel.

-Nyugi. Még szívrohamot kapsz. Csak szivatlak.- húzta óvatos mosolyra a száját én pedig visszadőltem az ágyba.

-Úgy gondolod most van itt az ideje a szivatásnak?- húztam össze résnyire a szemem.

-Á! Hát felébredt!- lépett be egy fiatal férfi a szobába. Valószínűleg most végezte az orvosit. Nagyon fiatal volt, szinte korombelinek nézett ki.

-Jó napot.- köszöntem vissza, de nem tegeztem, hisz azért még sem tegezhetek le egy orvost.

-Á! Ezt nem bírom! Nem lehetne, hogy tegezzük egymást?- ajánlotta fel.

-De. Természetesen. -bólintottam rá.

-Rendben. Nos Dr. Beckevy vagyok, de ez esetben szólíts csak Mark-nak. -mosolygott kedvesen maga előtt egy mappát tartva. Biztos sok korombeli betegének imponál ez a mosoly, de nem nekem. Elég jól nézett ki ez a Dr. Mark Beckevy, de jelen esetben nem nagyon foglalkoztatott.

-Kíváncsi lennék, hogy mi történt velem.-törtem meg a csendet. Zayn még mindig a székben ült, Mark pedig a jobb oldalamra sétált.

-Szélütést kaptál. -válaszolta. Lesütöttem a szemem.- Ahogy elnézem tudod mit jelent ez. A barátodnak majd minden bizonnyal elmagyarázod, ha nem tudja mi az a szélütés. -nézett Zayn-re, Zayn pedig rám. Összenéztünk.-Pár napot még a kórházban kell maradnod, utána pedig egy hétig be kell járnod.

-Nem a barátom/ barátnőm!-vágtuk rá egyszerre.

-Rendben.-kacsintott rám. "Ennek meg mi baja?" Tettem fel magamban a kérdést. -Ha szükséged van valamire, akkor csak szólj.- átsétált az ágyam bal sarkához.- Ha nem hat a gyógyszer, amit majd az ápolók hoznak csak szólj. -közelebb sétált hozzám és lerakott egy névjegykártyát a mellettem lévő szekrényre.- Ha nem megfelelő az ellátás vagy az étel, akkor nyugodtan hívj. -visszasétált az ágyam sarkához.- Vagy esetleg ha beszélgetni támad kedved és egyedül érzed magad ebben a hideg és komor épüle...

-Azt hiszem valaki agyfaszt kapott egy másik kórteremben és épp téged keresnek!- állt fel Zayn a székről és egészen közel lépett az orvoshoz, akinek hirtelen lehervadt az a "szexis" mosoly az arcáról. Még rámnézett egy pillanatra és a szeme mosolygott, majd sarkon fordult és kiviharzott a helyiségből. Zayn átsétált az ággyal szemben lévő falhoz és lazán nekitámaszkodott. Én pedig minden egyes mozdulatát kísértem a tekintetemmel.

-Köszönöm. -mondtam egyszerűen bevezetés nélkül.

-Ugyan. Már irritált a hangja és a jelenléte.-legyintett.

-Nem! Nem azt!-tápászkodtam fel, és felültem az ágyon.-Mindent köszönök!-megint csak legyintett egyet. Néma csöndben próbáltam megemészteni ezt a legyintést. Fogalmam sem volt mit jelenthet és hogy mit gondol Zayn. Pár perc csend után, úgy döntöttem megtöröm a csendet.

-Sajnálom!-nyögtem ki végül.

-Mi van?--nevetett fel.- Egyszer megköszönsz valamit, utána meg bocsánatot kérsz?-nevetett megint.

-Nem, én csak...sajnálom. Sajnálom, hogy azt mondtam, hogy nem érdekelsz és sajnálom, hogy azt mondtam bunkó vagy...-nyögtem ki végül. Lehajtott fejjel ültem az ágyon, és amikor befejeztem a mondatot Zayn-re néztem.

-Ha itt valakinek sajnálnia kell valamit, az én vagyok.- tekintetét az enyémbe fúrta. Tőle ez egy bocsánat kérésnek számított.

Odasétált hozzám, majd megölelt.

-Áúú!-kiáltottam fel.

-Mi az?-nézett rám ijedten.

-Semmi, ezt csak azért csináltam, mert azt mondtad négy éve vagyok itt!- húztam gúnyos mosolyra a számat, mire felnevetett. Mellesleg tényleg fájt, amikor megölelt mert a csuklómba lévő infúziós tű belenyomódott a kezembe. De ezt már nem mondtam el neki.

Különben is, ennyi fájdalmat igazán kibírok ha Őt ölelhetem.

-Hiányoztál!-most én öleltem meg őt, ő pedig visszaölelt. A kelleténél kicsit szorosabban ölelt magához, de nem bántam. Úgy éreztem, hogy összeroppantja a testem, de egész kellemes volt a karjaiban.

-Te is.-motyogta a fülembe alig hallhatóan, de én persze tisztán értettem.

-Tessék?-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudja nézni. -Nem hallottam kristálytisztán. -vontam fel a fél szemöldököm.

-Te is.-krákogta.

-Khm.-köhintettem. Vette a célzást.

-Te is!-nyögte ki végre érthetően és hangosan, majd égnek emelte a tekintetét.

-Na azért!- mosolyogtam mint a tejbetök majd a fejem a vállára hajtottam és élveztem a közelségét. Ki tudja meddig leszünk ilyen jóban? Lehet, hogy pár percen belül megint kiakaszt, és megint nem beszélünk egy hétig. Ez egy kivételes alkalom, meg kell becsülni és ki kell használni.

12. fejezet

Itt a következő rész! 9 komi után kapjátok a következőt! Szigorúan 9!!!! Hajrá, hajrá! :) <333 imádlak titeket^^, 

Péntek van. Négy teljes napig nem beszéltem Zayn-nel. Már leírtam, hogy ez nekem mennyire nehéz volt, ezért nem részletezném. A lényeg, hogy kibírtam. Eddig a napig. Nem úgy történt, hogy kísértésbe estem és bocsánatot kértem tőle, és nem is úgy történt, hogy a dühömet zúdítottam rá. Egészen normális volt a békülésünk. A körülményekhez képest.

Reggel nagy immel-ámmal keltem fel. Nem éreztem túl jól magam, de én csak bemeséltem magamnak, hogy azért van mert még fáradt vagyok mert sokáig fent voltam. Felöltöztem tehát és megittam Loreen társaságában egy csésze kávét, és ő elmesélte, hogy egy állás interjúra megy New York-ba.

Értem.

Szóval megint egy másik kontinensen lesz. Ebbe már igazán beletörődtem, mert amióta az eszemet tudom azóta mindig a föld másik oldalán dolgozott. Nem volt szokatlan. Kénytelen voltam beletörődni. Végül is értem csinálta. Elmondása szerint, azért gürizik annyit, hogy nekem mindenben a legjobbat tudja adni. Ezért nagyon hálás vagyok neki.

Miután ezt megbeszéltük, lassan elindultam az iskolába. A bejárati ajtón kilépve, láttam, ahogy Niall két házzal arrébb kiviszi a szemetet. Lazán intettem neki és vetettem felé egy apró mosolyt. Ő csakugyan így cselekedett, azzal a kölünbséggel, hogy a lehető legszélesebb mosolyt fedeztem fel az arcán. Zavartan indultam el az utcán, és azon gondolkoztam, hogy vajon Niall miért mosolygott rám ekkorát? Csupán csak jó kedve volt?

Megfordult a fejemben, hogy nem köszönök neki, de attól, hogy Zayn-re haragszom és nem beszélünk egymással vele nem tehetem meg. Ő nem ártott nekem semmit. Még el képzelni sem tudom, hogy valakit megbántson. Így tehát nem is firtattam tovább ezt a kérdést.

Elismételtem magamban a bűvös szavakat, amiket ebben a pár napban minden reggel úton a suli felé elmondtam magamnak tízszer. "Nem szólsz hozzá és nem nézel rá!" Ez után pedig a szokásomhoz hívően átfutottam azokat az információkat amikkel az elmúlt 24 órában traktáltam tele az agyam.

Az iskola elé érve vettem egy mély levegőt. Ahogy a hűvös levegő beáramlott az orromba összerezzentem. Mintha valami nagyon mentolos dolgot szagoltam volna, ami csípi az orrom és könnybe lábad tőle a szemem. Így történt ez most is. A szemem könnybe lábadt, ezért a dzsekim ujjával kitöröltem a szememben összegyűlő cseppeket, majd felfelé lépkedtem a lépcsőn. A suli folyosóját már kellemesen átjárta a meleg, így elkezdtem lefejteni magamról a vékony kabátot. Miközben vettem le magamról a ruhadarabokat, nem figyeltem és a szekrényében kotorászó Zayn-nek ütköztem.

-Bocsánat.-motyogtam kelletlenül, majd kikerültem és pár lépést megtéve megálltam a saját szekrényem előtt. Begyömöszöltem a ruhákat a szekrénybe, majd elkezdtem pakolászni a könyveket. Teljesen megfeledkeztem mindenről csak pakoltam. Egy lökés zökkentett ki a dolgomból. Jobbra fordultam nem láttam senkit. Balra fordultam ott viszont Zayn féloldalas mosolyába ütköztem. Beszívtam illatát. Valami kellemes, lágy férfias és szexi parfümöt fújt magára. Egy másodperc töredékére lehunytam a szemem és próbáltam elraktározni az illatot, amit később ha rá gondolok, újra érezhetek. Zayn tovább ment a folyosón én pedig visszafordultam, hogy pakoljak.

Ekkor éreztem, hogy szédülök. Erőtlenül a fejemhez kaptam, mintha ezzel enyhíteni tudnám az érzést miszerint velem forog az egész iskola. Másnaposnak éreztem magam. A bal szememmel egyre homályosabban láttam, és zsibbadt a jobb kezem. Túl lassan és túl nyugodtan vettem a levegőt. A halántékomba erősen belenyilalt a fájdalom. Az arcom bal oldala is zsibbadni kezdett, majd már a jobb szememmel sem láttam tisztán. Arcom meg-meg remegett. A fejem hirtelen előre csuklott és nem éreztem a jobb lábam. Testem alig tudtam már tartani. Gyorsan, isten tudja miért megfordultam a tengelyem körül így végleg elvesztettem az egyensúlyom. Minden a feje tetejére állt, pörgött és forgott összevissza.  Valószínűleg segítségért próbáltam kiabálni, de hang nem jött ki a torkomon, a folyosón pedig csak elmosódott alakokat láttam. Ekkor mind két térdem egyszerre megremegett, és mint egy lassított felvételbe, a nyakam hátracsuklott és jobb oldalról bal oldalra dőlt, majd vissza. Térdre rogytam, majd homlokom koppant egyet a földön és testem többi része is összesimult a hideg, piszkos kővel. Hallottam valami duruzsolást, de semmit nem tudtam kiszűrni belőle. A szemem akármennyire is akartam, nem tudtam felnyitni.  Belefáradtam már mindenbe. Így hát nem erőltettem meg magam, feladtam a próbálkozást. Csak feküdtem ártatlanul az iskola folyosójának kellős közepén.

11. fejezet

Itt az új rész! :) Remélem tetszik. Ez is rövid lett, de ha kapok 9(!) kommentet akkor új rész! :)) <333

Pár napja már, hogy nem beszéltem Zayn-nel. Elég jól bírom ahhoz képest, hogy mást hittem. Azt hittem, hogy a legelső alkalommal amikor a magabiztosságom meginog, bocsánatot kérek tőle. De nem volt ilyen. Már mint nem esedeztem a bocsánatért. Volt jó pár alkalom mikor meginogtam, de képes voltam tartani magam.

Képes voltam úgy a közelében lenni, hogy nem szóltam hozzá és nem néztem rá. Vagy is ő nem látta, hogy nézem. De titokban méregettem. Napról napra helyesebb, napról napra sármosabb és én napról napra jobban beleesek. Nehéz ezt beismerni, mert nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben leszek szerelmes vagy fog tetszeni valaki. Volt az életemben egy olyan pont, amikor elhatároztam, hogy a tanulásnak szentelem az életem hátralevő részét. Megfogadtam, hogy soha semmi nem lesz többé fontosabb a tanulásnál és a munkánál. Ezzel jól haladtam egészen addig amíg Zayn meg nem jelent. Lehet, hogy átkéne írnom a fontossági listámon egy-két dolgot? 

Meglehet. 

De akkor sem kerülhet egy fiú az első helyre azon a listán! Egyszer azt is megfogadtam, hogy soha többet nem kerül egy fiú az első helyre. És ez is megváltozott. Zayn lett az első és a legfontosabb az életemben. Igen valószínűleg ez következne egy romantikus tini filmben. Filmben. És nem az én életemben. 

Zayn-t továbbra is próbálom úgy kezelni mint egy normális fiút. Persze ez nem azért nem megy, mert ő nem egy normális fiú, hanem egy szupersztár. Engem ez egy cseppet sem érdekel. Engem maga Zayn személyisége ragadott el. Az a lazaság és az a nemtörődöm stílus. Az a rosszfiús beütése. Ezek a legfontosabbak.  De ott vannak a külsőségek is, amikről nem nagyon tudok mit mondani. Csak rá kell nézni, és mindenki hátast dob. 

A sötét, szinte fekete haja, és azok a mély,barna szemek azokkal a sűrű hosszú fekete szempillákkal. Nincs olyan ember aki ezektől el ne alélna. És azokról a finom puha ajkakról még nem is beszéltem. Enyhén nedvesek. Nem száraz és nem túl nyálas. Pont jó. És a nyelve ami mind a kétszer átfurakodott a számba. Az aztán a nem semmi! Már kétszer tapasztaltam, így letudom írni, hogyan csókol: ROHADT JÓL! Ez a két szó jellemzi. Igaz, hogy nem sokszor csókolóztam de bátran kijelenthetem, hogy Zayn jól csókol. Ki gondolta volna?

Már három teljes napja nem beszélünk Zayn-nel, ami elég aggasztó a részemről, ugyan is ő sem kezdeményez beszélgetést, ahogy én sem. Nem tudom, hogy azért nem szól-e hozzám, mert én sem szólók hozzá, vagy azért nem mert megbántottam és ő is vérig van sértve ahogy én is. Azon voltam, hogy ez a kérdés ne is érdekeljen. Valamennyire sikerült, mert lekötötte a figyelmemet a tanulás. De minden szabad percemben Zayn körül forogtak a gonolataim. Abban reménykedtem, idővel sikerül majd teljesen kivernem a fejemből. Reménykedtem. Azt szabad nem? 

-Nem, nem! Ms. Martin kérem üljön a helyére!-kezdte Mrs. Smith.

-Nem lehetne, hogy ma máshová ülök?-kérdeztem, bár tudtam a választ.

-Nem. Ezen az órán nem. Kérem fáradjon a helyére.- kénytelen voltam leülni Zayn mellé, aki kaján vigyorral az arcán bámult a füzetének lapjaira.

Heti egy kémia óra és akkor is Zayn mellett kellett üljek. Mondanom sem kell, hogy nem voltunk hajlandók együtt dolgozni. Így maradt a jegyzetelés és a következtetés. Ha nem akarok rossz jegyet, akkor még utána kell járjak mindennek. 

Ilyen szinten nem vagyunk most jóba Zayn-nel. 

És arról még nem is beszéltem, hogy volt olyan is, amikor egyik szünetben a szekrényemből szedtem ki irodalom órára a cuccaimat, és a házidolgozatom lapjai kicsúsztak a kezemből mindenfelé repülve. Zayn pont arra sétált, vetett felém egy gúnyos mosolyt és egyszerűen átsétált a lapokon, rajta hagyva azokon bakancsának talpnyomát. 

-Bunkó!-kiáltottam utána. Hátrafordult felém és előre nem nézve megvonta a vállát. A mosoly továbbá sem hervadt le a képéről. 

Résnyire összehúzott szemekkel méregedtem, majd visszafordultam a padló felé, és felkapkodtam a lapokat amik sárfoltosak és porosak voltak. Összerendezgettem a lapokat majd becsaptam a szekrényem ajtaját és elviharoztam irodalom órára. 

A tanárnő nézett egyet, amikor odaadtam neki a kissé gyűrött és koszos papír köteget. Nem számított rá, mert tudja, hogy én mindig tisztességesen elkészítem a házimat. 

Kikerülhette volna, a lapokat, de nem tette. Direkt csakazértis átgyalogolt rajtuk. 

Zayn hivatalosan is az a személy, akit bár jelen pillanatban utálok, még is kedvelek. 

10. fejezet

Itt az új részt, mert már sokan jeleztétek, hogy várjátok! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok! 19 rendszeres olvasóm van és 5912 oldalmegjelenítésem! Ez nagyon sokat jelent számomra! Annyira szeretlek titeket! Első sorban magamért írtam, mert nagyon szeretek írni, de ti ezt megváltoztattátok. Lehet, hogy már rég abba hagytam volna ezt a blogot is (mert már van több amit abbahagytam) ha ti nem vagytok, nem léptek az oldalra, nem iratkoztok fel, nem nyomjátok meg a Tetszik gombot a bejegyzés alatt és nem írtok ilyen sok kommentet! Remélem a többi bejegyzéshez is ilyen sok kommentet és pozitív visszajelzést kapok! *.* De persze szívesen elfogadom a kritikákat is! Szóval tessék Tetszikezni és Nem tetszikezni, kommentelni, feliratkozni! Új szavazás van a főoldalon, ott se felejtsetek el szavazni! Még egyszer nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagggggyyyon köszönök mindent! :') Szeretlek titeket!

Zayn az elmúlt napban nagyon megbántott, és ahogy azt elhatároztam, a játékhoz ketten kellenek. Nem fog belőlem hülyét csinálni. Mondjuk ezt már megtette kétszer is a suliban, mindenki előtt. Ki tudja, mit gondolnak most rólam? Nem nézhet engem Zayn hülyének. Mi vagyok én? Valami modell alkatú szőke barbi baba amivel az öt éves kislányok játszanak? Nem! Én egy érett már majdnem felnőtt(hamarsan töltöm a 18-at) független nő vagyok. Játszadozzon a lába közt himbálózó nemiszervével, és ne velem! "Rajtam senki sem uralkodhat." Hányszor visszhangzott ez a mondat a fejemben az elmúlt 24 órában.... Rengetegszer! És ehhez próbáltam tartani magam reggel is.

Zayn az ajtóban állt a falnak támaszkodva ahogy szokott, és megvillantotta azt a rohadt szexi orbit mosolyát amit szokott, és én elaléltem a látványtól, ahogy szoktam. Csak egy szokásos reggel megszokott pillanata volt ez. Becsuktam magam mögött az ajtót, és odanyögtem Zayn-nek egy "Helló"-t. Ez tőlem nem megszokott. Mindig kedvesen, mosolyogva köszönök egy "Szia Zayn!'-t. Ma nem így volt. Egy lenéző pillantás kíséretében köszöntem mély hangon egy Helló-t, ami az én számból nagyon idegenül hangzott.

Ő úgy köszönt, ahogy szokott. "Hali" Négy, már oly megszokott betű. Nincs kétség. Ez Zayn stílusa.

A megszokott tempóban sétáltam a járdán a legközelebb húzódva az úttesthez. Néha meg meg dőltem és leléptem a járdáról az útra, de  próbáltam határozott léptekkel előre haladni. Államat felszegtem és eszemben sem volt Zayn-hez szólni, aki balra döntve fejét figyelte mit szerencsétlenkedem azzal, hogy ne az úttesten hanem a járdán gyalogoljak, még és a legtávolabb tőle. Egyszerűbb lett volna, ha átmegyek az út másik oldalára. De nem tettem.

-Mi bajod?-tette fel a kérdést maga elé bámulva. Ránéztem és szemöldököm az eget verte. "HOGY MI BAJOM?????? AZ, HOGY EGY HAZUGNAK ÁLLÍTOTTÁL BE AZ EGÉSZ ISKOLA ELŐTT!!!!!! CSUPÁN ENNYI A BAJOM!"-üvöltöttem magamba. Zayn szerintem leolvasta az arcomról a magamba megfogalmazodó igen csak kikivánkozó kérdést és a hozzá tartozó választ. Sóhajtott egyet és tovább mosolygott.- Meddig nem fogsz hozzám szólni?-ismét elkerekedett a szemem. Hát nem érti, hogy megbántott azzal, hogy meghazudtolt? Nem kérdezősködni kéne, hanem bocsánatot kérni, és közölni mindenkivel, hogy igen is megtörtént az a két csók! És  még ő csinál úgy, mintha unná, hogy csendesen telik az út. Fogalma sincs, hogy mennyire megosztanék vele egy két dolgot, amit amúgy is megszoktunk beszélni. A fogaimat olyan szorosan szorítottam össze, hogy ne szóljak hozzá, hogy megfájdultak.

Összeszedtem minden gondolatom, hogy a legfrappánsabban tudjak válaszolni.

-Tudod,-kezdtem- eljutottam arra a pontra, amikor néhány dolgot gondolkodás nélkül LESZAROK! Jelenleg, te is ezek közé a dolgok közé tartozol. -válaszoltam diplomatikusan.  Zayn párat pislogott felém, majd hitetlenül felnevetett. Még egyszer rám nézett-ezt a szemem sarkából láttam- és meggyőződött róla, hogy komolyan beszélek.

Én továbbra is felszegett állal sétáltam, és próbáltam fékezni magam, hogy ne hogy csak egy apró icipici pillantást is vessek Zayn-re, mert akkor biztos, hogy nem bírom tovább, és bocsánatot kérek. Holott nem is nekem kéne. Jó, ez most tényleg bunkó volt a részemről, hogy csak úgy a szemébe mondtam, hogy "le van szarva".  Bunkóság és egyben hazugság is volt. Még, hogy le van szarva? Ch. Mi igaz ebből? Én hazudtam neki, ő pedig szinte az egész sulinak. Akkor ugyan úgy állunk, nemdebár? 1-1 az állás Zayn Jawadd Malik. 1-1.

Az iskoláig nem szóltunk egymáshoz többet. Kibírtam! Éljen! Ezek szerint van akaraterőm! De jó! Apró örömök.

A suli előtt Rebeca már ott ácsorgott és csak rám kellett néznie és leszűrte, hogy még mindig "fasírt van Zayn-nel". Zayn illedelmesen köszönt egy Halit, de Beca egyszerűen fogta magát és hátat fordított. Ő komolyan veszi, hogy a legjobb barátnője kiszemeltje beégette őt szinte az egész suli előtt. Nagyon hálás vagyok ezért Rebeca-nak, mert mindig mellettem áll, de azért mert én haragszom Zayn-re, még igazán visszaköszönhetett volna. Tudom, hogy ez neki is legalább olyan nehéz mint nekem, hisz oda van a bandáért.

Furcsa módón, Zayn egész nap úgy viselkedett, ahogy szokott. Velünk lógótt szünetben, elkísért minket a szekrényünkhöz és a kávé automatához. Annyi különbséggel, hogy senki sem beszélt. Rebeca néha-néha tett fel egy kérdést mert nem tudta elolvasni mit írtam a matekfüzetemben. Ezen kívül egy mukkot sem szólt senki.

Mire hazaértem be is rekedtem. Egy pillanatra el gondolkoztam azon, hogy attól rekedtem be, hogy egész nap csendben voltam, vagy attól, hogy egy csomót üvöltöttem magamba olyanokat, hogy "KÉRJ MÁR BOCSÁNATOT TE IDIÓTA!", "MENJ INNEN, MERT MINDJÁRT MEGSZÓLALOK! MENJ MÁR EL INNEN!" és "ÚRISTEN NEM SZÓLALTAM MEG! KIBÍRTAM MEGINT! JEEEEEE!".

Így történt tehát, hogy Zayn tudtára adtam, hogy jelen állapotban nem törődöm vele. Szerintem jogosan jelentettem ki. Ha ő nem törődik az én érzéseimmel, akkor én miért törődnék az ő érzéseivel? Ez így fair, nem? Ugye fair?  Kérlek mondjátok, hogy fair!

9. fejezet

Kicsit megkésve, de itt a következő rész. Mostanában ritkábban lesznek részek, mert ahogy máshol is itt is elkezdődött a tanítás. Új suli, új ország... 3 nyelvet kell majd tanuljak, időm nem sok lesz, úgy hogy remélem beéritek ennyivel. Sokkal rövidebbek a részek, de sűrűbben fognak felkerülni. 8 komment után jön a következő rész! :) Várom a véleményeket. :)<33

Hétvégén sikerült ismét Zayn-en agyalnom. Nem tudtam kiverni őt a fejemből. Ez már a 2. csók volt, lehet azért nem. Már igazán kíváncsi lennék rá, hogy miért kapom ezeket a csókokat. Vajon érez valamit? Vagy csak gondol egyet és megcsókol? Engem mindig felkavar, már csak az is ahogy rám néz. Nem hogy egy csók! Fogalma sincs, milyen érzéseket vált ez ki belőlem. Remélem idővel rájön.

-Kijózanodtál?-kérdezte Loreen, amikor kifele botorkáltam a konyhába.

-Kávét. Csak adj egy csésze kávét, és hagyj békén!- huppantam le a kanapéra. Loreen öt perc múlva egy bögrét tartott felém, amit kivettem a kezéből és nagyokat kortyolva ittam ki belőle a gőzölgő kávét. Leült velem szembe és próbálta elkapni a tekintetem. Felnéztem a bögréből, mintha csak szívességet tennék.

-Történt valami, amiről tudnom kéne?-kérdezte komoly arccal.

-Igen...-feleltem bűnbánó arcot vágva.

-És mi lenne az?- tárta szét a karját.

-Lefeküdtem Zayn-nel.-böktem ki végül.

-HOGY MI???-tette fel a kérdést elkerekedett szemekkel. Még a kanapéról is felpattant.

-Csak vicceltem. Nyugi. Nem történt semmi. A fiúk énekeltek, aztán elmentünk egy elegáns étterembe. Vacsoráztunk és ittunk egy kis vörös bort. Aztán haza jöttünk. Ennyi történt. Tudod, rég ittam alkoholt és a fejembe szállt a bor.

-A frászt hozod rám! Nem szeretném, ha alkoholt innál! Remélem egyszeri alkalom volt!

-Az volt, nyugodj meg....-ráztam a fejem hitetlenül, aztán visszaballagtam a szobámba, és benyomtam a gépem. Megnéztem az email-eket, és láttam, hogy pár perce írt Beca. Tudni akarta, mi volt az a tegnapi sms. Kénytelen voltam leírni neki mindent. Azt, hogy azt hittem Zayn húgára Doniya-ra, hogy a barátnője, azt, hogy, hogy beégtem amikor az étlappal verni kezdtem Zayn-t. És persze a csókot sem hagyhattam ki. Rebeca szinte ujjongott, én már nem annyira. Persze eleinte fel voltam dobódva, hogy egy újabb csókot kaptam, de most már nem vagyok. Kicsit olyan, mintha gyűjteném Zayn csókjait. Mint egy matrica album, amiben egyre több a matrica. Nem vagyok egy album, amit teleragaszthat!

***

Sikerült felhergelnem maga és idegességem a hétvége folyamán egyre csak fokozódott. A kérdéseimre válaszokat akartam.

Előbb indultam iskolába és Zayn-t meg sem vártam. Megálltam a folyosón a szekrényem előtt és vártam. Vártam Zayn-re. Már egy jó ideje a folyosón ácsorogtam, a diákok pedig özönlöttek be a suliba. Nem sokkal később megérkezett Zayn is.

-Miért nem vártál meg?-jött felém a folyosón kezeit széttárva.

-Beszélnünk kell!-kezdtem, amikor épp hogy megállt előttem.

-Rendben, akkor beszéljünk. -mosolygott szexisen. A hátamat a szekrénynek döntöttem és lesütöttem a szemem. Zayn a jobb vállával támasztotta a szekrénysort.

-Tudod -kezdtem- igazán szeretném tudni, hogy neked mit jelentenek azok a csókok.- mondtam ki végül. Zayn-nek elkerekedett a szeme.

-Milyen csókok?-kérdezett vissza.

-Na vajon milyen csókok? A halloween-i buli után, és szombat hajnalba, miután hazavittél megcsókoltál. Lehet, hogy kicsit fejembe szállt a bor, de emlékszem! Mindenre emlékszem!-fúrtam tekintetem az övébe.

-Nem tudom miről beszélsz.-rázta a fejét határozottan.

-Ne szórakozz velem Zayn! Szombat hajnalban a fiúk is láthatták, hogy megcsókoltál! -hangosan felnevetett.

-Hidd el, hogy nem látták.-rázta a fejét.-Emberek!-kiáltotta el magát, mire mindenki felén fordult.- Vivienne, azt hiszi, hogy megcsókoltam!-nagy röhögés hangzott fel, nekem pedig rákvörös volt a fejem.- Kétszer is!-tette hozzá.

-Mi? Nem ez nem igaz! Nem azt hiszem, tudom, hogy megcsókolt!- még hangosabban röhögtek, én pedig még jobban égtem. A diákok oszolni kezdtek, de még továbbra is nevettek.- Ezt most miért kellett?-fordultam Zayn-hez. Megvonta a vállát.

-Nem jelentett semmit...-mondta, meg elindult a folyosón. Pár másodpercig csak magam elé bámultam, majd hirtelen felindulásból utána kiáltottam.

-Csak, hogy tudd: Nekem sem jelentett semmit!- felnevetett, majd lazán tovább sétált. Dühösen méregettem egyre távolodó alakját, és eldöntöttem magamba, hogy a játékhoz ketten kellenek. Kezdődjön a játék, Zayn. Így legalább már azt is tudom, hogy neki semmit sem jelentett az a két csók, és még le is tagadja, hogy megtörtént. Akkor nekem sem jelent semmit. Lezárom. Nem tud érdekelni. Megvoltam az előtt is, hogy ide jött volna, akkor meg leszek most is, úgy hogy itt van.

-Mi volt?-kérdezte Rebeca mellém lépve.

-Áhh... ne is kérdezd! Letagadta, hogy csókolóztunk, és mindenkinek elmondta, hogy azt hiszem megcsókolt... Mindjárt agyvérzést kapok!-fújtattam.

-Értem.-felelt egyszerűen.- Zayn néha bunkó. Figyelj csak. Ugye, amikor szombat hajnalba hívtalak, akkor nem zavartam meg a csókot, ugye?-kérdezte félve.

-Nem dehogy. Akkor már aludtam.

-Akkor jó. Csak mert lelkiismeret furdalásom volt.-ölelt át. -Zayn-nel pedig nem ártana jól elbeszélgetni. Még is mit gondol?

-Na ez jó kérdés! De szeretném megtudni...nem szórakozhat csak úgy velem!

-Ez a beszéd! Menjünk órára, mert elkésünk!-ragadta meg a karom aztán elindultunk a folyosón. Bár nem értem miért jött velem irodalomra, amikor neki kémiája lett volna. Dühösen vágtam le magam a székemre és próbáltam a tanárra koncentrálni. Mikor a füzetemet lapoztam, egy jó pár oldal be is szakadt. Upsz.

Szóval így állok Zayn Jawadd Malik-kal.