16. fejezet

Itt a következő rész! :) Rövid lett, de kicsit húzom az agyatokat, ha nem baj :DD Már megírtam még egyet, így nektek csak annyi a dolgotok, hogy megdobtok sok-sok kommentel, én pedig felrakom a következőt! :) 9-10 kommentet várok! Hajrááá! És a következő rész hosszúúúúúúú lesz :DDD<33 *.*

Beszaladtam a házba. Az irányt egyenesen a szobámba vettem. A vacsorameghívásom 7 órára szólt. Hétre legyek a szomszédban. Lerogytam az ágyamra és ijedten meredtem magam elé. Loreen benyitott a szobába és látta a kétségbeesedtésget az arcomon. Nyilván meg akarta nézni, hogy mi volt az oka annak, hogy beszaladtam. Láthatta. Kétségbe voltam esve. Most átgondoltam mégegyszer, hogy mit kellett volna válaszolnom a meghívásra. Zayn-nel a fiúkkal és a szüleivel? Jézusom a szüleivel! Megint felmerült bennem egy csomó kérdés, hogy mi lesz ha nem leszek színpatikus a szüleinek? Mi lesz ha nem kedvelnek meg? Egyáltalán miért is fontos, hogy kedveljenek? Nem vagyok a fiúk barátnője...csak egy barátja vagyok, akivel jól elvan. Zayn sem törődik azzal, hogy Loreen mit gondol róla. De nekem fontos az első benyomás. Loreen a fejét rázva visszacsukta a szobám ajtaját, és ott hagyott egyedül a gondolataimmal.

Ahogy elengedte a kilincset, felugrottam az ágyamról és a szekrényemhez rohantam.

Bal oldalról kezdtem el jobb oldalra áthúzni válfástól a ruhákat.

"Túl elegáns, túl utcai, túl kihívó, túl kicsi, túl nagy, túl sötét, túl világos, túl rövid, túl hosszú, túl vékony" Ezeket gondoltam magamba, miközben a ruháimat néztem. Most, hogy tudom mik vannak a szekrényemben, nem ártana egyszer kiszanálni azokat a ruhadarabokat amiket nem húzok fel. És nem ártana újakat beszerezni. Ehhez kiváló társaságom lesz Beca.

Végül egy elegánsabb ruhadarabnál döntöttem értelemszerűen.  Gondolkoztam rajta, hogy kell-e smink. Legyek természetes, vagy egy kicsit dobjam fel magam egy laza sminkkel amit a suliba is fel szoktam kenni?

Végül kisminkeltem magam. A hajam felkötöttem egy laza kontyba majd, felhúztam a magassarkú cipőmet. Felkaptam a vállamra egy táskát és kibicegtem Loreen-hez a nappaliba, aki csak úgy egymagába ölbetett kézzel ült.

-Csinos vagy!- mosolygott kedvesen, de tudtam, hogy ez csak egy áll mosoly és belül igazából tombol.

-Köszönöm.- én is villantottam egy mosolyt.

-Vettem egy üveg pezsgőt, hogy azért ne üres kézzel menj.-mondta komoly arccal.

-Köszönöm.- ledobtam magam a fotelbe, a megszokott helyemre, amikor fontos dolgokat beszélünk meg. Aztána azon kezdtem gondolkozni, hogy mikor volt boltban, mert nem hallottam, hogy elment. Ennyire belemerültem volna a magam csinosítgatásába? Valószínűleg igen. Mostanában mindig arra törekszem, hogy tökéletes legyen a megjelenésem. Valószínűleg most is ez történt.

-Csak azt szeretném, hogy tudd, mindenben melletted állok és támogatlak. Meg kell értened, hogy féltelek. De esélyt adok neked, hisz egyszer te is felnőssz, és neked kell meghoznod a döntéseket. Meg kell ízleld, milyen az, ha a döntés amit hozol rossz. Lehet, hogy hamarosan betöltöd a 18. életévedet, de lehet,  hogy nem akkor leszel igazán felnőtt nő. Lehet, hogy már az is vagy. Ezt senki sem tudhatja csak te. Bármi is történjék én mindig itt leszek neked, mint egy stabil támasz. Ezt ne felejtsd el. -fejezte be monológját.

-Mit akarsz ezzel mondani?- ráncoltam össze a szemöldököm, és komolyan próbáltam elgondolkozni a hallottakon.

-Semmit. Csak azt, hogy a döntés, amit meghozol nem biztos, hogy mindig kedvező. -tárta szét a kajrát, majd combjaira csapott.

-Értem.- válaszoltam, majd bólintottam egyet. Igazából fogalmam sem volt miről beszél. Csak ráhagytam. -Nem hoztam rossz döntést.- jelentettem ki. Loreen felemelte a kezét afféle "feladom" stílusban. Felálltam a kanapéról és a konyha felé indultam. Felkaptam a púltra letett pezsgős üveget majd szembe fordultam a még mindig kanapén ülő Loreen-nel.

-Majd jövök. -mondtam komolyan.- Időben jövök.- javítottam ki magam. Bólintott afféle "helyes, én is így gondoltam" stílusban. Lassú léptekkel az ajtó felé lépkedtem. Lenyomtam a kilincset.

Átléptem a küszöböt, és becsuktam magam mögött az ajtót. Hűvös volt kint, de nem húztam kabátot, hisz csak a szomszédba sétáltam át. Meg gondoltam, hogy hát úgy is bent leszünk. A lehelletem látszott a levegőben. A fogaim össze-össze koccantak a térdeim pedig meg-meg remegtek. Megálltam Zayn-nék házának az ajtajában. Picit megszédültem, de kezemet a falra helyezve sikerült nem elesnem. Vettem egy mély levegőt, majd megnyomtam a csengőt és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.