11. fejezet

Itt az új rész! :) Remélem tetszik. Ez is rövid lett, de ha kapok 9(!) kommentet akkor új rész! :)) <333

Pár napja már, hogy nem beszéltem Zayn-nel. Elég jól bírom ahhoz képest, hogy mást hittem. Azt hittem, hogy a legelső alkalommal amikor a magabiztosságom meginog, bocsánatot kérek tőle. De nem volt ilyen. Már mint nem esedeztem a bocsánatért. Volt jó pár alkalom mikor meginogtam, de képes voltam tartani magam.

Képes voltam úgy a közelében lenni, hogy nem szóltam hozzá és nem néztem rá. Vagy is ő nem látta, hogy nézem. De titokban méregettem. Napról napra helyesebb, napról napra sármosabb és én napról napra jobban beleesek. Nehéz ezt beismerni, mert nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben leszek szerelmes vagy fog tetszeni valaki. Volt az életemben egy olyan pont, amikor elhatároztam, hogy a tanulásnak szentelem az életem hátralevő részét. Megfogadtam, hogy soha semmi nem lesz többé fontosabb a tanulásnál és a munkánál. Ezzel jól haladtam egészen addig amíg Zayn meg nem jelent. Lehet, hogy átkéne írnom a fontossági listámon egy-két dolgot? 

Meglehet. 

De akkor sem kerülhet egy fiú az első helyre azon a listán! Egyszer azt is megfogadtam, hogy soha többet nem kerül egy fiú az első helyre. És ez is megváltozott. Zayn lett az első és a legfontosabb az életemben. Igen valószínűleg ez következne egy romantikus tini filmben. Filmben. És nem az én életemben. 

Zayn-t továbbra is próbálom úgy kezelni mint egy normális fiút. Persze ez nem azért nem megy, mert ő nem egy normális fiú, hanem egy szupersztár. Engem ez egy cseppet sem érdekel. Engem maga Zayn személyisége ragadott el. Az a lazaság és az a nemtörődöm stílus. Az a rosszfiús beütése. Ezek a legfontosabbak.  De ott vannak a külsőségek is, amikről nem nagyon tudok mit mondani. Csak rá kell nézni, és mindenki hátast dob. 

A sötét, szinte fekete haja, és azok a mély,barna szemek azokkal a sűrű hosszú fekete szempillákkal. Nincs olyan ember aki ezektől el ne alélna. És azokról a finom puha ajkakról még nem is beszéltem. Enyhén nedvesek. Nem száraz és nem túl nyálas. Pont jó. És a nyelve ami mind a kétszer átfurakodott a számba. Az aztán a nem semmi! Már kétszer tapasztaltam, így letudom írni, hogyan csókol: ROHADT JÓL! Ez a két szó jellemzi. Igaz, hogy nem sokszor csókolóztam de bátran kijelenthetem, hogy Zayn jól csókol. Ki gondolta volna?

Már három teljes napja nem beszélünk Zayn-nel, ami elég aggasztó a részemről, ugyan is ő sem kezdeményez beszélgetést, ahogy én sem. Nem tudom, hogy azért nem szól-e hozzám, mert én sem szólók hozzá, vagy azért nem mert megbántottam és ő is vérig van sértve ahogy én is. Azon voltam, hogy ez a kérdés ne is érdekeljen. Valamennyire sikerült, mert lekötötte a figyelmemet a tanulás. De minden szabad percemben Zayn körül forogtak a gonolataim. Abban reménykedtem, idővel sikerül majd teljesen kivernem a fejemből. Reménykedtem. Azt szabad nem? 

-Nem, nem! Ms. Martin kérem üljön a helyére!-kezdte Mrs. Smith.

-Nem lehetne, hogy ma máshová ülök?-kérdeztem, bár tudtam a választ.

-Nem. Ezen az órán nem. Kérem fáradjon a helyére.- kénytelen voltam leülni Zayn mellé, aki kaján vigyorral az arcán bámult a füzetének lapjaira.

Heti egy kémia óra és akkor is Zayn mellett kellett üljek. Mondanom sem kell, hogy nem voltunk hajlandók együtt dolgozni. Így maradt a jegyzetelés és a következtetés. Ha nem akarok rossz jegyet, akkor még utána kell járjak mindennek. 

Ilyen szinten nem vagyunk most jóba Zayn-nel. 

És arról még nem is beszéltem, hogy volt olyan is, amikor egyik szünetben a szekrényemből szedtem ki irodalom órára a cuccaimat, és a házidolgozatom lapjai kicsúsztak a kezemből mindenfelé repülve. Zayn pont arra sétált, vetett felém egy gúnyos mosolyt és egyszerűen átsétált a lapokon, rajta hagyva azokon bakancsának talpnyomát. 

-Bunkó!-kiáltottam utána. Hátrafordult felém és előre nem nézve megvonta a vállát. A mosoly továbbá sem hervadt le a képéről. 

Résnyire összehúzott szemekkel méregedtem, majd visszafordultam a padló felé, és felkapkodtam a lapokat amik sárfoltosak és porosak voltak. Összerendezgettem a lapokat majd becsaptam a szekrényem ajtaját és elviharoztam irodalom órára. 

A tanárnő nézett egyet, amikor odaadtam neki a kissé gyűrött és koszos papír köteget. Nem számított rá, mert tudja, hogy én mindig tisztességesen elkészítem a házimat. 

Kikerülhette volna, a lapokat, de nem tette. Direkt csakazértis átgyalogolt rajtuk. 

Zayn hivatalosan is az a személy, akit bár jelen pillanatban utálok, még is kedvelek.