15. fejezet

Itt a következő rész, mert megérdemlitek! :) Köszönöm a sok kommentet! *.*<333 9 komment és új részt hozok!

Ma Zayn-néknél vacsoráztam. Hihetetlen volt. Hogy miért? Minden kiderül.

Ma is Zayn-nel mentem iskolába. Egyre hűvösebb van, ahogy közeledik a december jön a fagyos hideg is. Egyre többet esik az eső. Ezt majd egyszer felváltja a nagy pelyhekben szállingozó hó. Milyen romantikus lesz majd úgy az iskolába sétálni, egymás mellett a fagyos hidegben. Nemdebár?

De ma egyenlőre csak hűvös volt. Reszkető ajkakkal és széltől kifújt könnyes szemekkel sétáltam Zayn-nel az oldalamon a suli felé.

A dolgok továbbra sem változtak. Zayn-nel nagyon jó barátok vagyunk. A suliban van egy pár lány, aki nem néz minket jó szemmel. Kombinálnak, a hátam mögött mindennek elhordanak, de a szemembe senki sem mer semmit sem mondani. Továbbra is letámadják Zayn-t autogramért. Közös képet csinálnak vele, puszilgatják. Nem szabad, hogy ez zavarjon engem. Nincs miért zavarnia. Fel kell még dolgoznom, hogy az egyik "barátom" híresség.

Egyik nap sikerült elkapjak egy olyan mondatot a mosdóban, amikor az egyik elsős lány azt mondta a barátnőjének, hogy "elég híres Zayn nélkül is és még szép is. Keressen magának valaki mást, és hagyja meg Zayn-t egy kevésbé híres lánynak". Ez elég fura volt, de nem szívtam mellre. Egyszerűen csak kisétáltam az egyik wc fülkéből, oda sétáltam a lányokhoz akik a mosdó feletti tükörben igazították a sminkjüet és a hajukat. Megmostam a kezem és egy kedves mosoly kíséretében köszöntem egy "Sziasztok lányok."-ot. Ők csak elvörösödött fejekkel figyelték ahogy kimegyek az ajtón. Hogy utána miket mondhattak még, arra nem voltam már kíváncsi. Hogy ezeket el szoktam-e mondani Zayn-nek? Természetesen nem! Nem akarom őt a hülyeségeimmel fárasztani. Így inkább megtartom magamnak és nem foglalkozok a sok utálkozó ember véleményével.

-Ááá! Vivienne! Rég találkoztunk! Jobban vagy már?- kérdezte Mr. Bright.

-Jó napot.- mosolyogtam kedvesen.- Igen már teljesen jól vagyok, köszönöm!

-Remek! Ugye tudod, hogy nem sokára le kell adnod a jelentkezési lapot a Harvardra?-simított végig a vállamon aféle "bízom benned" stílusban.

-Igen, tudom.- dehogy tudtam! Elfelejtettem! Kiment a fejemből!

-Akkor hajrá!-veregetett vállba. A helyemre vánszorogtam és közben pedig teljesen le voltam taglózva, hogy ennyire kiment a fejemből! Még is mi miatt kerülhette el a figyelmemet?

Iskola után Loreen már a parkolóban várt, hogy elvigyen orvoshoz. Amint meglátott, azonnal a kocsiba parancsolt, hogy még csak fel se merüljön bennem, az a lehetőség, hogy inkább Zayn-nel mennjek. Beszálltam tehát a kocsiba, és intettem egyet Zayn-nek és Rebeca-nak. Az út odafele csendesen telt. A kórházban megkaptam az infúziót és kaptam pár gyógyszert is. Hamar végeztünk és a kezelés után rögtön haza indultunk. Ideje volt hogy közöljem.

-Loreen. -szólítottam meg és lejjebb halkítottam a zenét az autóban. Érdeklődően pillantott felém párat, majd tekintete visszavándorolt az útra. -Ma Zayn-néknél vacsorázom. -nyögtem ki végül. Láttam, hogy Loreen a kelleténél jobban markolja a kormányt.

-Zayn-nel?-kérdezett vissza.

-Mondom Zayn-néknél. Nem azt mondtam, hogy Zayn-nel. Csak náluk, az ő házukba.-magyaráztam.

-Ki lesz még ott?

-Zayn, a fiúk és Zayn családja. -kicsit féltem attól, hogy mit fog szólni.

-Zayn családja? Ez egy randevú lesz? -emelte fel a hangját.

-Nem! Ez nem egy randevú! Csak meghívott, hogy vacsorázzak velük!

-Áháááá! Tehát egy randevú!- úgy csinált mintha leleplezett volna.

-Nem. Ez nem az lesz. -ráztam a fejem. -Szóval ma este nem leszek otthon.- és mi előtt megszólalt volna, közbeszóltam. - De! Időben otthon leszek, nem iszok alkoholt, nem kábítószerezek és nem is cigarettázok. És nem csinálok semmit amit a törvények tiltanak!- Loreen arcát fürkésztem. Meg-meg rángott egy ideg.

-Rendben. Végül is csak a szomszédba mész. De áruld már el nekem, mert nem tudok rájönni, hogy mit akar ez a fiú, ha nem visz randira, hanem csak elhív magával egy film dijátadóra, veled van egész nap, és csak úgy meghív magához vacsorára? Még is mit akar, ha nem szerelmes beléd? -tárta szét a kezét, majd újra megfogta a kormányt.

-Semmit! Csak egy barátot! Egy rohadt barátot akar! Aki én vagyok! -fogtam a fejem idegesen és szinte már üvöltöttem. -Hányszor, még is hányszor kérdezed még ezt meg? Semmi többet nem akar, csak egy lány barátot akiben megbízhat és akivel szívesen van! Tekints úgy Zayn-re, mint Rebecára!

Sóhajtott egyet.

-Rendben.-rázta meg hitetlenül a fejét.- Legyen. Mennj el vacsorázni vele. Vagy is hozzájuk.- javíotta ki magát. -De ha összetöri a szívedet Vivienne, nem állok jót magamért! -csóválta a fejét ingerülten.

-Köszönöm.-bólintottam. Az autó megállt a kocsifelhajtónkon és pedig kiszállva beszaladtam a házba.