12. fejezet

Itt a következő rész! 9 komi után kapjátok a következőt! Szigorúan 9!!!! Hajrá, hajrá! :) <333 imádlak titeket^^, 

Péntek van. Négy teljes napig nem beszéltem Zayn-nel. Már leírtam, hogy ez nekem mennyire nehéz volt, ezért nem részletezném. A lényeg, hogy kibírtam. Eddig a napig. Nem úgy történt, hogy kísértésbe estem és bocsánatot kértem tőle, és nem is úgy történt, hogy a dühömet zúdítottam rá. Egészen normális volt a békülésünk. A körülményekhez képest.

Reggel nagy immel-ámmal keltem fel. Nem éreztem túl jól magam, de én csak bemeséltem magamnak, hogy azért van mert még fáradt vagyok mert sokáig fent voltam. Felöltöztem tehát és megittam Loreen társaságában egy csésze kávét, és ő elmesélte, hogy egy állás interjúra megy New York-ba.

Értem.

Szóval megint egy másik kontinensen lesz. Ebbe már igazán beletörődtem, mert amióta az eszemet tudom azóta mindig a föld másik oldalán dolgozott. Nem volt szokatlan. Kénytelen voltam beletörődni. Végül is értem csinálta. Elmondása szerint, azért gürizik annyit, hogy nekem mindenben a legjobbat tudja adni. Ezért nagyon hálás vagyok neki.

Miután ezt megbeszéltük, lassan elindultam az iskolába. A bejárati ajtón kilépve, láttam, ahogy Niall két házzal arrébb kiviszi a szemetet. Lazán intettem neki és vetettem felé egy apró mosolyt. Ő csakugyan így cselekedett, azzal a kölünbséggel, hogy a lehető legszélesebb mosolyt fedeztem fel az arcán. Zavartan indultam el az utcán, és azon gondolkoztam, hogy vajon Niall miért mosolygott rám ekkorát? Csupán csak jó kedve volt?

Megfordult a fejemben, hogy nem köszönök neki, de attól, hogy Zayn-re haragszom és nem beszélünk egymással vele nem tehetem meg. Ő nem ártott nekem semmit. Még el képzelni sem tudom, hogy valakit megbántson. Így tehát nem is firtattam tovább ezt a kérdést.

Elismételtem magamban a bűvös szavakat, amiket ebben a pár napban minden reggel úton a suli felé elmondtam magamnak tízszer. "Nem szólsz hozzá és nem nézel rá!" Ez után pedig a szokásomhoz hívően átfutottam azokat az információkat amikkel az elmúlt 24 órában traktáltam tele az agyam.

Az iskola elé érve vettem egy mély levegőt. Ahogy a hűvös levegő beáramlott az orromba összerezzentem. Mintha valami nagyon mentolos dolgot szagoltam volna, ami csípi az orrom és könnybe lábad tőle a szemem. Így történt ez most is. A szemem könnybe lábadt, ezért a dzsekim ujjával kitöröltem a szememben összegyűlő cseppeket, majd felfelé lépkedtem a lépcsőn. A suli folyosóját már kellemesen átjárta a meleg, így elkezdtem lefejteni magamról a vékony kabátot. Miközben vettem le magamról a ruhadarabokat, nem figyeltem és a szekrényében kotorászó Zayn-nek ütköztem.

-Bocsánat.-motyogtam kelletlenül, majd kikerültem és pár lépést megtéve megálltam a saját szekrényem előtt. Begyömöszöltem a ruhákat a szekrénybe, majd elkezdtem pakolászni a könyveket. Teljesen megfeledkeztem mindenről csak pakoltam. Egy lökés zökkentett ki a dolgomból. Jobbra fordultam nem láttam senkit. Balra fordultam ott viszont Zayn féloldalas mosolyába ütköztem. Beszívtam illatát. Valami kellemes, lágy férfias és szexi parfümöt fújt magára. Egy másodperc töredékére lehunytam a szemem és próbáltam elraktározni az illatot, amit később ha rá gondolok, újra érezhetek. Zayn tovább ment a folyosón én pedig visszafordultam, hogy pakoljak.

Ekkor éreztem, hogy szédülök. Erőtlenül a fejemhez kaptam, mintha ezzel enyhíteni tudnám az érzést miszerint velem forog az egész iskola. Másnaposnak éreztem magam. A bal szememmel egyre homályosabban láttam, és zsibbadt a jobb kezem. Túl lassan és túl nyugodtan vettem a levegőt. A halántékomba erősen belenyilalt a fájdalom. Az arcom bal oldala is zsibbadni kezdett, majd már a jobb szememmel sem láttam tisztán. Arcom meg-meg remegett. A fejem hirtelen előre csuklott és nem éreztem a jobb lábam. Testem alig tudtam már tartani. Gyorsan, isten tudja miért megfordultam a tengelyem körül így végleg elvesztettem az egyensúlyom. Minden a feje tetejére állt, pörgött és forgott összevissza.  Valószínűleg segítségért próbáltam kiabálni, de hang nem jött ki a torkomon, a folyosón pedig csak elmosódott alakokat láttam. Ekkor mind két térdem egyszerre megremegett, és mint egy lassított felvételbe, a nyakam hátracsuklott és jobb oldalról bal oldalra dőlt, majd vissza. Térdre rogytam, majd homlokom koppant egyet a földön és testem többi része is összesimult a hideg, piszkos kővel. Hallottam valami duruzsolást, de semmit nem tudtam kiszűrni belőle. A szemem akármennyire is akartam, nem tudtam felnyitni.  Belefáradtam már mindenbe. Így hát nem erőltettem meg magam, feladtam a próbálkozást. Csak feküdtem ártatlanul az iskola folyosójának kellős közepén.