34. fejezet

1. Meghoztam az új részt.
2. Több mint 60 rendszeres olvasó.
3. Minimum 20 komment egy részhez.
4. 15 országból kattintottak a blogra.
5. Több mint 40.000 oldalmegjelenítés. (+10.000 oldalmegjelenítést kaptam körülbelül 1 és fél hét alatt.)
6. Rengetegen nyomtok a tetszik gombra a bejegyzések alatt.
Köszönök mindent! Úgy döntöttem, hogy egy héten egy részt teszek fel. Ennyit tudok magamból kihozni. Nem tudom, hogy meddig fogom még írni a történetet, de már közeleg a vége felé. Ne aggódjatok, a blogolást nem hagyom abba.(most is nyitottam egy új blogot, nézd meg itt.) Létrehoztam a blog facebook csoportját, csatlakozz itt. Szeretném, ha minden rendszeres olvasóm csatlakozna a csoporthoz! 





Zayn pontban kilenc órakor várt a ház előtt. Kocsival jött, mintha olyan messze laknánk egymástól. Ő sem volt túlöltözve és a fiúk sem. Természetesen ők is támogatták az ötletet, miszerint ,,Rúgjunk ki a hámból". Legjobban Harry volt besózva. Az ablakból láttam, hogy Zayn a kocsi ajtajának támaszkodott, de nem a kormány felőlinek, amiből arra következtettem, hogy nem ő fog vezetni. Az agyműködésem nem volt valami gyors, hisz akkor alig egy órája voltam ébren. Vissza kellett szaladnom a kulcscsomómért, a kardigánomért, a telefonomért és a táskámért. Csak reménykedni tudok benne, hogy a szomszédok nem látták, ahogy vagy háromszor rohantam ki az utcára, majd be a házba. A nappaliban ülő Loreen csak annyit tett hozzá a kis mutatványomhoz, hogy ,,Kivesz az észből ez gyerek...". Tulajdon képpen igaza is volt.
Végre eljutottam a kocsi mellett álldogáló Zayn-hez, aki látszólag már megunta a várakozást. Közelebb léptem hozzá, karom gyengéden a nyaka köré fontam, majd ajkaimat ajkaira tapasztottam. Szerintem így, hogy a kocsiban ülő fiúk és az ablakban kukucskáló Loreen látta a csókunkat, mondhatjuk hivatalosnak a kapcsolatunkat.
-Hé,hé, hé!- emelte fel védekezően a kezét az újdonsült ,,pasim". Nem is tudom, hogy hogy szólítsam Zayn-t. Ha pasimnak szólítom, az olyan pláza cicás számomra. Nem illik hozzám az a stílus. Ha barátomként mutatom be az embereknek, akkor sokan azt hihetik, hogy csak barátok vagyunk, semmi több. Soha sem kedveltem a ,,szívem, drágám, kedvesem, kicsim" és ehhez hasonló megszólításokat és szerintem Zayn sem hajlik feléjük. Szerintem egyszerűen a nevén fogom szólítani, és kész.
-Azt hiszem indulnunk kéne. -mosolyogva a szemembe nézett, majd nyomott még három apró csókot a számra.
-Ezt az ötletet én is támogatom!-hajolt ki az ablakon Harry.
-És fogjátok vissza magatokat, mert szinglik is vannak a láthatáron!-csakugyan az ablakon kihajolva, összehúzta a szemét Niall. Bólintottam és kedvesen rá mosolyogtam, majd beszálltam mellé a hátsóülésre Zayn pedig szorosan mellém. Liam ült a kormánynál, mellette az anyósülésen pedig Louis. Harry az utastér közepén nem mondanám, hogy ült, mert elterülve feküdt az üléseken. Liam indította a kisbusz motorját, és már el is húztok a csíkot.
Egy eléggé felkapott szórakozó helyet pillantottam meg. Gondoltam, hogy az lesz az a hely, ahová mi is megyünk, ugyanis a környéken nem állnak egymás hegyén hátán a pubok. Ahogy Liam leparkolt, kezdetét vette az este.
Az autót egy gombnyomással lezárta és elindultunk befelé az épületbe. Volt egy olyan érzésem, hogy azért voltak olyan sokan, mert tudomást szereztek arról, hogy a One Direction látogatást tervez a helyre. Máskülönben nem hiszem, hogy egy átlag hétköznapon ennyien buliznának, főleg diákok. Ahogy beléptünk meg is bizonyosodtam róla, hogy igazam van. Kapkodtak a fiúkért, szinte letépték róluk a ruhájukat. Tollat és papírt nyomtak az orruk alá, autogramért kuncsorogva. A fiúk kezdtek szétszéledni a tömegben. Én csak álltam Zayn mellett lecövekelve és a kezét szorongatva. A fejem szinte megfájdult az ordítozástól és azt hiszem jó pár lábujjam zúzódott meg attól, hogy megtapostak.
-ÁLLJ!- kiáltotta el magát Zayn miután rám nézett. Hirtelen mindenki abba hagyta amit csinált, és Zayn-re figyelt. -Bulizni jöttünk, nem aláírást osztogatni, sajnáljuk!
-Nekünk is kijár egy kis szórakozás!- Harry Zayn mellé állt.
-A banda feloszlik. -Louis hangját véltem hallani a csendben. Nem kiabált, normál hangerővel beszélt. Nem csak én, mindenki tátott szájjal meredt maga elé. Hirtelen nem tudtam, hogy csak le akarják-e rázni a rajongókat, vagy a szín tiszta igazságot mondják. Az agyam kattogni kezdett és szinte összeállt a kép a fejemben. A bandának vége, Zayn pedig azért jár újra iskolába. De akkor miért laknak a házában a fiúk? Nyilván fent kell tartani a látszatot, amíg nyilvánosságra nem hozzák a döntést.
-Akkor elmegyünk!- egy rajongó kétségbeesett kiáltása hallatszott. Körülnézve embereket keresett, akik ugyanúgy biztosítják a fiúkat távozások felől, ahogy ő is tette.
-Igen! Elmegyünk, hagyunk titeket élni, csak kérlek! Maradjatok együtt!- szerintem szem nem maradt szárazon a fiúkén, az enyémen, és azokén kívül akik tényleg nem a fiúk miatt mentek oda. A fiúk bólintottak, mire minden fan elindult a kijárat felé.
Ekkor jöttem rá, milyen szerencsés is vagyok valójában. Nem volt szándékomban összeismerkedni velük, még is így hozta a sors. Ők pedig szeretnének a fiúk közelében lenni, de nincs rá lehetőségük.
Ujjaimat Zayn ujjaira kulcsoltam. Ahogy a rajongók elmentek, beljebb tudtunk menni. Még így is rengetegen voltak. Elfoglaltunk egy kanapét és pár fotelt. Nem tétlenkedtünk sokáig. Szinte még le se ültünk, de Harry mosolyogva már hozta is az első alkoholos itallal teli tálcát.
Az első öt tálca után már nem számoltam, hogy mennyit iszom. Még nagyjából magamnál voltam, úgyhogy gondoltam kimegyek a mosdóba. Amint felálltam és elindultam, Zayn visszarántott a csuklómnál fogva. 
-Hova mész?-kérdezte. Ujjait ujjaimra kulcsolta.
-A mosdóba. -válaszoltam egyszerűen, mire Zayn elmosolyodott. Még mindig nem értem, mi ebben olyan mosolyogni való. Közelebb lépett hozzám, olyannyira, hogy szinte levegő sem szorult közénk. Éreztem testének melegét. Elengedte kezem és tenyereit inkább a farmerem hátsó zsebeibe csúsztatta, amin eléggé meglepődtem. Fejét a vállamra hajtotta és egyre szorosabban ölelt. Eltoltam magamtól hogy a szemébe tudjak nézni. Nem igazán volt már józan. Szemei keresztbe álltak és szájából a kevert italok bűze áramlott. Nyomtam egy csókot a szájára és újra elindultam a mosdó felé. 
Nem sokáig jutottam el, mert megláttam Liam-et, aki a bárpultnál ült és egy pohár kólát szürcsölgetett. A szívem összeszorult, ahogy láttam, hogy a jó kedvű társaságot figyeli. 
Odaléptem hozzá és felültem mellé egy székre.
-Hát te? Miért nem mész oda?- Liam elfintorodott, nyilván érezte a számból kiáramló alkohol undorító szagát.
-Leitatnak. Nem ihatok a vesém miatt. -felelte száját elhúzva.
-Ó igen! Erről megfeledkeztem...-a földet pásztáztam, mintha valami érdekes lenne rajta.- Kínosnak ígérkezik ez a beszélgetés.-jegyeztem meg magamban.
-Ilyenkor mindig én vigyázok a fiúkra. -tette hozzá, majd kortyolt egyet a kólájából.
Egy darabig csendben ültünk egymás mellett és a fiúkat figyeltük. Zayn egy újabb kupica vodkát ivott meg, Harry zsugorfejenállást csinált a kanapén, Louis kidőlt az egyik fotelban, Niall pedig vadul nyomott valami idétlen táncot. Mindenki jól szórakozott.
-Örülök, hogy végre összejöttetek Zayn-nel.-mosolygott.
-Jó ezt hallani, hogy legalább valaki örül.- teljesen tisztába voltam azzal, hogy lesznek olyan rajongók, akik utálni fognak. És Loreen-nek nem Zayn a szeme fénye.
-Figyelj rá, nehogy valami hülyeséget csináljon. Tudod, hajlamos. –megveregedte a hátamat. Ez úgy jött ki, mintha átruházta volna a felelőséget rám, hogy mostantól én vigyázzak Zayn-re. Ez kedves.
-Rendben.-bólintottam kötelességtudóan. –Ki kell menjek a mosdóba.-felálltam és kedvesen mosolyogva otthagytam Liam-et.
Végül csak odaértem a mosdóba. Megmostam az arcom, kiöblítettem a számat, és felkentem egy újabb réteg szájfényt.
Visszaballagtam Zayn-ékhez, akik rögtön piát nyomtak a kezembe. Nem volt szándékomban berúgni, de akkor már nem teljesen voltam józan. Abban az állapotban már mindegy volt.

*****



Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. Mostanában elég sokat fáj a fejem, de mindig más okból kifolyólag. Most például azért fájt, mert iszonyatosan berúgtam. A szemem a csipától alig akar kinyílni, de amikor kinyílik, azt kívánom bár csak csukva maradt volna. Körülnéztem. –Ez nem az én szobám!-állapítottam meg magamban. -Ez a szoba nem is a mi házunkban van!- ismét magamban gondolkodtam. Felültem az ágyon és körülnéztem. Tudtam, hogy jártam már ebben a szobában. Kicsit gondolkodnom kellett, mire rájöttem. Zayn szobája. Az ágy mellett álló éjjeliszekrényre pillantottam, amin a digitális óra dél-t mutatott. Dél-t, amikor iskolában kellett volna legyek.

Felpattantam az ágyból, mire Zayn egészalakos tükréből a meztelen testem nézett vissza rám. Kis híján szívinfarktust kaptam. Felsikítottam, majd az első tárgyat amit megláttam magam elé kaptam. Ez a tárgy történetesen az ágy mellett heverő nedves törülköző volt. Magam köré tekertem, majd megpillantottam az ágyban Zayn-t is.
-Zayn!-szólítottam meg halkan, hátha a többiek még alszanak. –Zayn! Ébredj!-tovább szólítgattam, de semmi. Ezek alapján következtettem rá, hogy nem csak én lehetek másnapos. Az ágy mellett lévő vízzel teli palackot kezembe vettem, és hozzávágtam Zayn fejéhez. Azonnal felébredt, kiugrott az ágyból és gyors tempóban fordult párat a tengelye körül azt kiabálva hogy „Megöllek, köcsög!” Fogalmam sincs mit álmodhatott.
-Zayn az istenit!-ordítottam rá, mire megállt és rám meredt. Rám, akinek a testére törülköző volt csavarva. Végignézett meztelen testén. Meztelen testén, amiről meg kell hogy jegyezzem, ámulatba ejtően szexi. 

33. fejezet


Valami rettenetesen sok késéssel meghoztam a következő részt. Sajnálom, ha nem olyan jó mint a többi, de nem mostanában írtam. Kiestem a gyakorlatból. Azért remélem ehhez is annyi kommentet és tetsziket kapok mint a többihez. Mellesleg nem lehet elmondani mennyire hálás vagyok nektek. Nem hoztam az új részt, de ti csak kommenteltetek, nem osztottam meg a blogot vagy 2 hétig, és így is minden nap minimum 200 oldalmegjelenítésem volt! Új olvasóim is vannak! Nagyon hálás vagyok nektek! :) <3



Mostanában sok mindenen gondolkodtam. Vajon miért kell mindig mindenre várni? Nem lenne egyszerűbb, ha azt mondanám "én ezt akarom" és már meg is kapnám? Nem lenne könnyebb az emberek dolga? Nem lenne mindenkinek jobb? Kilenc hónapon át várni arra, hogy megszülessünk, majd egy életen át várni arra, hogy meghaljunk. Ez az élet rendje, de a minden napjaim perceit várakozással töltsem el, amikor az élet rövid? Bármelyik percben meghallhatok. Miért vesztegetném az időmet? Nem egyszerűbb lett volna, ha nem kellett volna ennyi időt Zayn-re pazarolnom? Ha már a kezdetektől megkaphattam volna? Nem szenvedtem volna, jobban odafigyelhettem volna a tanulásra és nem kellett volna egy "kapcsolatot" kezdeményeznem Harry-vel.
Ismét a kocsiban ülve, hangosan felnevetve megráztam a fejemet. Ezt egymás után többször is eljátszottam, Zayn pedig fél szemöldökét felhúzva figyelte, ahogy magamban vihorászok.
-Begyógyszerezett az orvos haverod, vagy minek örülsz ennyire?-tekintetét ide oda kapkodta köztem és az úttest között. Halvány mosoly bujkált szája jobb sarkában.
-Nem, Zayn, nem lettem begyógyszerezve. -égnek emeltem a tekintetem.- Egyszerűen csak gondolkozok.-ismét megvillantottam mosolyom, majd fejem az ablaküvegnek döntöttem.
-Most komolyan. Van olyan pillanat, amikor nem gondolkozol semmin?-nevetett fel hangosan.
-Van. Amikor megcsókolsz. Olyankor nem szoktam gondolkodni. Azt hiszem...
-Nos, ez esetben többet kell csókolóznunk. -vigyorgott tovább.
-Ebben egyetértek.-hevesen bólogattam. Ki ne támogatna egy ilyen ötletet? Némán ültünk a kocsiban egymás mellett. Zayn az utat figyelte én pedig a mellettünk elsuhanó házakat amiket magunk után hagytunk. Pár perces hallgatás után, úgy döntöttem ismét megtöröm a csendet.
-Amúgy szeretném, ha tudnád min gondolkodtam.- Zayn megint felvonta a szemöldökét és a "na halljuk!" mondatot festette az arcára. -Szóval az a kérdés merült fel bennem, hogy most miért dobtad ki Brooke-ot és miért választottál engem? Mert ugye bár Brooke csak mesélt rólam egy két dolgot. Meg én is elmondtam amit tudok róla. Ha nem mondtam volna el, akkor talán te és ő még mindig együtt lennétek? -kicsit előrébb hajoltam az ülésbe, hogy jobban rálássak az arcára, hátha le tudok olvasni valamit róla. Zayn csak maga elé meredt és pislogott párat.
-Soha nem hallottam még határozottabb mondatot se a te szádból, se senkiéből. Igazából nagyon meglepődtem rajta, amikor azt mondtad, hogy "Zayn az enyém."- ujjaival idézőjeleket rajzolt a levegőbe, majd újra megfogta a kormányt. -Mert ugye ott volt Harry, de ne hogy azt hidd ám, hogy elhittem, hogy te meg ő jártok!-felnevetett.- Kész röhej volt, amit ott lezavartatok. Olyan undorral csókoltad meg.. látnod kellett volna magad!
-Hé! Arról se feledkezzünk meg, hogy ezt azért tettem, hogy végre észrevegyél! És ne csak akkor csókolgass, amikor kedved támad...-hitetlenkedve néztem rá, majd ujjaimat a bordái közé süllyesztettem, mire Zayn szinte felugrott.
-Jól vanna'! Túl nagy volt a kísértés. Fogalmad sincs, hogy mennyire! -ebben a pillanatban bekanyarodott a kocsifelhajtójukra, leállította a motort, majd kiszállt. Hasonló képpen tettem én is. Az autó orrához sétáltam ahol Zayn lazán ácsorgott. Akkor kezdtem már igazán érezni a fájdalmat a fejemben, eddig igazából fel sem tűnt. Összefontam magam előtt a karjaim és egyik lábamról a másikra állva toporogtam egy helyben Zayn előtt.

-Szóval a kísértés. Így már minden teljesen világos.-bólogattam hevesen jelezve, hogy hiszek neki, de nyilván Zayn-nek nem így jött le.
-Szóval nem hiszel nekem. Mindegy, ezt megjegyeztem Ms. Lekaratézlak kisasszony. -vigyorgott kajánul én pedig elkerekedett szemekkel néztem rá.
-Ez most hogy jött ide?- széttárva a karom, vártam Zayn válaszát.
-Mindig az a kép lebeg a szemem előtt, amikor Brooke-ot az asztalra kúrod, meg amikor beverted az orrát. Látnod kellett volna magad, mintha meg akartad volna ölni. –dörzsölgette a szemét. Nem tudom, hogy a nevetéstől könnyesedett-e be neki, vagy a fagyos széltől. 
-Hidd el, ha nem szállt volna le rólad, fontolgattam volna a dolgot. Mellesleg én is nagyon jól szórakoznék, ha két fiú összeverekedne értem és ha nem nekem tört volna be kis híján a fejem. –úgy terveztem, hogy megsértődök. De aztán jött Zayn, a gyönyörű könnytől csillogó szemeivel, amik a homlokomat pásztázták, pont ott, ahol le volt ragasztva és össze volt varrva.  Arca hirtelen elkomolyodott. Közelebb lépett hozzám, olyannyira, hogy testünk közé talán még levegő sem szorult. Karjait a legnagyobb természetességgel a derekam köré fonta, állát pedig a vállam támasztotta alá.
-Sajnálom a homlokodat. –suttogta a fülembe és még szorosabban magához ölelt.
-Én nem. –őszinte szavak buktak ki a számon. Zayn eltolt magához, hogy a szemembe tudjon nézni. Homlokát összeráncolva meredt rám. –Megérte. –halványan rá mosolyogtam mire ő jobb kezével beletúrt a hajamba, majd tenyere megállapodott az arcomon. Közeledett felém, majd fejét kicsit balra döntve laza csókot nyomott először csak az alsó ajkamra, utána pedig egyszerre csókolta a kettőt.
Azt hiszem ez volt az eddigi leghosszabb csókunk. És talán a legérzelmesebb.
-Mennem kéne. Loreen úgy is ki lesz akadva a fejem miatt…
-Rendben, én meg megnézem, hogy összepakoltak-e már a fiúk. Csináltatok egy kisebb kupit. –mosolygott kedvesen.
Még egy csók erejéig közelebb léptem Zayn-hez, megöleltem, majd elindultam a saját házunk felé.
-Héé Zayn!-fordultam vissza hozzá, és hátrafele haladtam.- Mikorra jössz értem?-kiáltottam oda neki. Megtorpant a küszöbön és értetlenül meredt rám. –Buliba megyünk, nem?-tártam szét a karom. Vagy megfeledkezett róla, vagy azt hogy amúgy is csak Brooke miatt mentem volna.
-Kilencre átmegyek.-intett, majd belépett az ajtón és eltűnt a szemem elől.
Pár lépés után már én is a házunkban voltam és Loreen-nel álltam szemben, aki az ajtóban állt és valószínűleg rám várt.
-Nyugalom! Csak megcsúsztam a suliban a lépcsőn...-forgattam a szemem. Azt hiszem rögtönözni azt jól tudok. Loreen mindent szó nélkül hagyva, fejét rázva kilépett az ajtón. Kicsit furcsálltam, hogy semmi megjegyzést nem tett. Normál esetben már komplikálni kezdett volna. Nem kérdeztem, hogy miért nem teszi, egyszerűen csak örültem, hogy megúsztam. Odakint már elég hűvös van, hisz már november vége felé jár. Elmentem hát és egy forró habfürdőt vettem.  Már amúgy is álmos voltam, de a fürdőtől még jobban elálmosodtam. A fejem is fájt, tehát úgy döntöttem, lefekszek aludni.
Nyolc óra körül keltem arra, hogy valami iszonyat éhes vagyok. Szerintem a fiúk megint néztek volna egyet, ha látják hogy mennyit eszek. Miután benyomtam vagy négy szendvicset, elkezdtem készülődni, mert ugyebár Zayn kilencre jött értem. Nem öltöztem túl és nem is kezdtem magammal semmi különöset. Úgy néztem ki mint minden reggel amikor suliba megyek. Gondoltam, hogy úgy sem leszünk sokáig, tekintve arra, hogy hétköznap van. És tényleg nem voltam a buliban sokáig. Helyette máshol töltöttem az éjszakát….