34. fejezet

1. Meghoztam az új részt.

2. Több mint 60 rendszeres olvasó.

3. Minimum 20 komment egy részhez.

4. 15 országból kattintottak a blogra.

5. Több mint 40.000 oldalmegjelenítés. (+10.000 oldalmegjelenítést kaptam körülbelül 1 és fél hét alatt.)

6. Rengetegen nyomtok a tetszik gombra a bejegyzések alatt.

Köszönök mindent! Úgy döntöttem, hogy egy héten egy részt teszek fel. Ennyit tudok magamból kihozni. Nem tudom, hogy meddig fogom még írni a történetet, de már közeleg a vége felé. Ne aggódjatok, a blogolást nem hagyom abba.(most is nyitottam egy új blogot, nézd meg itt.) Létrehoztam a blog facebook csoportját, csatlakozz itt. Szeretném, ha minden rendszeres olvasóm csatlakozna a csoporthoz! 

Zayn pontban kilenc órakor várt a ház előtt. Kocsival jött, mintha olyan messze laknánk egymástól. Ő sem volt túlöltözve és a fiúk sem. Természetesen ők is támogatták az ötletet, miszerint ,,Rúgjunk ki a hámból". Legjobban Harry volt besózva. Az ablakból láttam, hogy Zayn a kocsi ajtajának támaszkodott, de nem a kormány felőlinek, amiből arra következtettem, hogy nem ő fog vezetni. Az agyműködésem nem volt valami gyors, hisz akkor alig egy órája voltam ébren. Vissza kellett szaladnom a kulcscsomómért, a kardigánomért, a telefonomért és a táskámért. Csak reménykedni tudok benne, hogy a szomszédok nem látták, ahogy vagy háromszor rohantam ki az utcára, majd be a házba. A nappaliban ülő Loreen csak annyit tett hozzá a kis mutatványomhoz, hogy ,,Kivesz az észből ez gyerek...". Tulajdon képpen igaza is volt.

Végre eljutottam a kocsi mellett álldogáló Zayn-hez, aki látszólag már megunta a várakozást. Közelebb léptem hozzá, karom gyengéden a nyaka köré fontam, majd ajkaimat ajkaira tapasztottam. Szerintem így, hogy a kocsiban ülő fiúk és az ablakban kukucskáló Loreen látta a csókunkat, mondhatjuk hivatalosnak a kapcsolatunkat.

-Hé,hé, hé!- emelte fel védekezően a kezét az újdonsült ,,pasim". Nem is tudom, hogy hogy szólítsam Zayn-t. Ha pasimnak szólítom, az olyan pláza cicás számomra. Nem illik hozzám az a stílus. Ha barátomként mutatom be az embereknek, akkor sokan azt hihetik, hogy csak barátok vagyunk, semmi több. Soha sem kedveltem a ,,szívem, drágám, kedvesem, kicsim" és ehhez hasonló megszólításokat és szerintem Zayn sem hajlik feléjük. Szerintem egyszerűen a nevén fogom szólítani, és kész.

-Azt hiszem indulnunk kéne. -mosolyogva a szemembe nézett, majd nyomott még három apró csókot a számra.

-Ezt az ötletet én is támogatom!-hajolt ki az ablakon Harry.

-És fogjátok vissza magatokat, mert szinglik is vannak a láthatáron!-csakugyan az ablakon kihajolva, összehúzta a szemét Niall. Bólintottam és kedvesen rá mosolyogtam, majd beszálltam mellé a hátsóülésre Zayn pedig szorosan mellém. Liam ült a kormánynál, mellette az anyósülésen pedig Louis. Harry az utastér közepén nem mondanám, hogy ült, mert elterülve feküdt az üléseken. Liam indította a kisbusz motorját, és már el is húztok a csíkot.

Egy eléggé felkapott szórakozó helyet pillantottam meg. Gondoltam, hogy az lesz az a hely, ahová mi is megyünk, ugyanis a környéken nem állnak egymás hegyén hátán a pubok. Ahogy Liam leparkolt, kezdetét vette az este.

Az autót egy gombnyomással lezárta és elindultunk befelé az épületbe. Volt egy olyan érzésem, hogy azért voltak olyan sokan, mert tudomást szereztek arról, hogy a One Direction látogatást tervez a helyre. Máskülönben nem hiszem, hogy egy átlag hétköznapon ennyien buliznának, főleg diákok. Ahogy beléptünk meg is bizonyosodtam róla, hogy igazam van. Kapkodtak a fiúkért, szinte letépték róluk a ruhájukat. Tollat és papírt nyomtak az orruk alá, autogramért kuncsorogva. A fiúk kezdtek szétszéledni a tömegben. Én csak álltam Zayn mellett lecövekelve és a kezét szorongatva. A fejem szinte megfájdult az ordítozástól és azt hiszem jó pár lábujjam zúzódott meg attól, hogy megtapostak.

-ÁLLJ!- kiáltotta el magát Zayn miután rám nézett. Hirtelen mindenki abba hagyta amit csinált, és Zayn-re figyelt. -Bulizni jöttünk, nem aláírást osztogatni, sajnáljuk!

-Nekünk is kijár egy kis szórakozás!- Harry Zayn mellé állt.

-A banda feloszlik. -Louis hangját véltem hallani a csendben. Nem kiabált, normál hangerővel beszélt. Nem csak én, mindenki tátott szájjal meredt maga elé. Hirtelen nem tudtam, hogy csak le akarják-e rázni a rajongókat, vagy a szín tiszta igazságot mondják. Az agyam kattogni kezdett és szinte összeállt a kép a fejemben. A bandának vége, Zayn pedig azért jár újra iskolába. De akkor miért laknak a házában a fiúk? Nyilván fent kell tartani a látszatot, amíg nyilvánosságra nem hozzák a döntést.

-Akkor elmegyünk!- egy rajongó kétségbeesett kiáltása hallatszott. Körülnézve embereket keresett, akik ugyanúgy biztosítják a fiúkat távozások felől, ahogy ő is tette.

-Igen! Elmegyünk, hagyunk titeket élni, csak kérlek! Maradjatok együtt!- szerintem szem nem maradt szárazon a fiúkén, az enyémen, és azokén kívül akik tényleg nem a fiúk miatt mentek oda. A fiúk bólintottak, mire minden fan elindult a kijárat felé.

Ekkor jöttem rá, milyen szerencsés is vagyok valójában. Nem volt szándékomban összeismerkedni velük, még is így hozta a sors. Ők pedig szeretnének a fiúk közelében lenni, de nincs rá lehetőségük.

Ujjaimat Zayn ujjaira kulcsoltam. Ahogy a rajongók elmentek, beljebb tudtunk menni. Még így is rengetegen voltak. Elfoglaltunk egy kanapét és pár fotelt. Nem tétlenkedtünk sokáig. Szinte még le se ültünk, de Harry mosolyogva már hozta is az első alkoholos itallal teli tálcát.

Az első öt tálca után már nem számoltam, hogy mennyit iszom. Még nagyjából magamnál voltam, úgyhogy gondoltam kimegyek a mosdóba. Amint felálltam és elindultam, Zayn visszarántott a csuklómnál fogva. 

-Hova mész?-kérdezte. Ujjait ujjaimra kulcsolta.

-A mosdóba. -válaszoltam egyszerűen, mire Zayn elmosolyodott. Még mindig nem értem, mi ebben olyan mosolyogni való. Közelebb lépett hozzám, olyannyira, hogy szinte levegő sem szorult közénk. Éreztem testének melegét. Elengedte kezem és tenyereit inkább a farmerem hátsó zsebeibe csúsztatta, amin eléggé meglepődtem. Fejét a vállamra hajtotta és egyre szorosabban ölelt. Eltoltam magamtól hogy a szemébe tudjak nézni. Nem igazán volt már józan. Szemei keresztbe álltak és szájából a kevert italok bűze áramlott. Nyomtam egy csókot a szájára és újra elindultam a mosdó felé. 

Nem sokáig jutottam el, mert megláttam Liam-et, aki a bárpultnál ült és egy pohár kólát szürcsölgetett. A szívem összeszorult, ahogy láttam, hogy a jó kedvű társaságot figyeli. 

Odaléptem hozzá és felültem mellé egy székre.

-Hát te? Miért nem mész oda?- Liam elfintorodott, nyilván érezte a számból kiáramló alkohol undorító szagát.

-Leitatnak. Nem ihatok a vesém miatt. -felelte száját elhúzva.

-Ó igen! Erről megfeledkeztem...-a földet pásztáztam, mintha valami érdekes lenne rajta.- Kínosnak ígérkezik ez a beszélgetés.-jegyeztem meg magamban.

-Ilyenkor mindig én vigyázok a fiúkra. -tette hozzá, majd kortyolt egyet a kólájából.

Egy darabig csendben ültünk egymás mellett és a fiúkat figyeltük. Zayn egy újabb kupica vodkát ivott meg, Harry zsugorfejenállást csinált a kanapén, Louis kidőlt az egyik fotelban, Niall pedig vadul nyomott valami idétlen táncot. Mindenki jól szórakozott.

-Örülök, hogy végre összejöttetek Zayn-nel.-mosolygott.

-Jó ezt hallani, hogy legalább valaki örül.- teljesen tisztába voltam azzal, hogy lesznek olyan rajongók, akik utálni fognak. És Loreen-nek nem Zayn a szeme fénye.

-Figyelj rá, nehogy valami hülyeséget csináljon. Tudod, hajlamos. –megveregedte a hátamat. Ez úgy jött ki, mintha átruházta volna a felelőséget rám, hogy mostantól én vigyázzak Zayn-re. Ez kedves.

-Rendben.-bólintottam kötelességtudóan. –Ki kell menjek a mosdóba.-felálltam és kedvesen mosolyogva otthagytam Liam-et.

Végül csak odaértem a mosdóba. Megmostam az arcom, kiöblítettem a számat, és felkentem egy újabb réteg szájfényt.

Visszaballagtam Zayn-ékhez, akik rögtön piát nyomtak a kezembe. Nem volt szándékomban berúgni, de akkor már nem teljesen voltam józan. Abban az állapotban már mindegy volt.

*****

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem. Mostanában elég sokat fáj a fejem, de mindig más okból kifolyólag. Most például azért fájt, mert iszonyatosan berúgtam. A szemem a csipától alig akar kinyílni, de amikor kinyílik, azt kívánom bár csak csukva maradt volna. Körülnéztem. –Ez nem az én szobám!-állapítottam meg magamban. -Ez a szoba nem is a mi házunkban van!- ismét magamban gondolkodtam. Felültem az ágyon és körülnéztem. Tudtam, hogy jártam már ebben a szobában. Kicsit gondolkodnom kellett, mire rájöttem. Zayn szobája. Az ágy mellett álló éjjeliszekrényre pillantottam, amin a digitális óra dél-t mutatott. Dél-t, amikor iskolában kellett volna legyek.

Felpattantam az ágyból, mire Zayn egészalakos tükréből a meztelen testem nézett vissza rám. Kis híján szívinfarktust kaptam. Felsikítottam, majd az első tárgyat amit megláttam magam elé kaptam. Ez a tárgy történetesen az ágy mellett heverő nedves törülköző volt. Magam köré tekertem, majd megpillantottam az ágyban Zayn-t is.

-Zayn!-szólítottam meg halkan, hátha a többiek még alszanak. –Zayn! Ébredj!-tovább szólítgattam, de semmi. Ezek alapján következtettem rá, hogy nem csak én lehetek másnapos. Az ágy mellett lévő vízzel teli palackot kezembe vettem, és hozzávágtam Zayn fejéhez. Azonnal felébredt, kiugrott az ágyból és gyors tempóban fordult párat a tengelye körül azt kiabálva hogy „Megöllek, köcsög!” Fogalmam sincs mit álmodhatott.

-Zayn az istenit!-ordítottam rá, mire megállt és rám meredt. Rám, akinek a testére törülköző volt csavarva. Végignézett meztelen testén. Meztelen testén, amiről meg kell hogy jegyezzem, ámulatba ejtően szexi.