10. fejezet

Itt az új részt, mert már sokan jeleztétek, hogy várjátok! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok! 19 rendszeres olvasóm van és 5912 oldalmegjelenítésem! Ez nagyon sokat jelent számomra! Annyira szeretlek titeket! Első sorban magamért írtam, mert nagyon szeretek írni, de ti ezt megváltoztattátok. Lehet, hogy már rég abba hagytam volna ezt a blogot is (mert már van több amit abbahagytam) ha ti nem vagytok, nem léptek az oldalra, nem iratkoztok fel, nem nyomjátok meg a Tetszik gombot a bejegyzés alatt és nem írtok ilyen sok kommentet! Remélem a többi bejegyzéshez is ilyen sok kommentet és pozitív visszajelzést kapok! *.* De persze szívesen elfogadom a kritikákat is! Szóval tessék Tetszikezni és Nem tetszikezni, kommentelni, feliratkozni! Új szavazás van a főoldalon, ott se felejtsetek el szavazni! Még egyszer nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagggggyyyon köszönök mindent! :') Szeretlek titeket!

Zayn az elmúlt napban nagyon megbántott, és ahogy azt elhatároztam, a játékhoz ketten kellenek. Nem fog belőlem hülyét csinálni. Mondjuk ezt már megtette kétszer is a suliban, mindenki előtt. Ki tudja, mit gondolnak most rólam? Nem nézhet engem Zayn hülyének. Mi vagyok én? Valami modell alkatú szőke barbi baba amivel az öt éves kislányok játszanak? Nem! Én egy érett már majdnem felnőtt(hamarsan töltöm a 18-at) független nő vagyok. Játszadozzon a lába közt himbálózó nemiszervével, és ne velem! "Rajtam senki sem uralkodhat." Hányszor visszhangzott ez a mondat a fejemben az elmúlt 24 órában.... Rengetegszer! És ehhez próbáltam tartani magam reggel is.

Zayn az ajtóban állt a falnak támaszkodva ahogy szokott, és megvillantotta azt a rohadt szexi orbit mosolyát amit szokott, és én elaléltem a látványtól, ahogy szoktam. Csak egy szokásos reggel megszokott pillanata volt ez. Becsuktam magam mögött az ajtót, és odanyögtem Zayn-nek egy "Helló"-t. Ez tőlem nem megszokott. Mindig kedvesen, mosolyogva köszönök egy "Szia Zayn!'-t. Ma nem így volt. Egy lenéző pillantás kíséretében köszöntem mély hangon egy Helló-t, ami az én számból nagyon idegenül hangzott.

Ő úgy köszönt, ahogy szokott. "Hali" Négy, már oly megszokott betű. Nincs kétség. Ez Zayn stílusa.

A megszokott tempóban sétáltam a járdán a legközelebb húzódva az úttesthez. Néha meg meg dőltem és leléptem a járdáról az útra, de  próbáltam határozott léptekkel előre haladni. Államat felszegtem és eszemben sem volt Zayn-hez szólni, aki balra döntve fejét figyelte mit szerencsétlenkedem azzal, hogy ne az úttesten hanem a járdán gyalogoljak, még és a legtávolabb tőle. Egyszerűbb lett volna, ha átmegyek az út másik oldalára. De nem tettem.

-Mi bajod?-tette fel a kérdést maga elé bámulva. Ránéztem és szemöldököm az eget verte. "HOGY MI BAJOM?????? AZ, HOGY EGY HAZUGNAK ÁLLÍTOTTÁL BE AZ EGÉSZ ISKOLA ELŐTT!!!!!! CSUPÁN ENNYI A BAJOM!"-üvöltöttem magamba. Zayn szerintem leolvasta az arcomról a magamba megfogalmazodó igen csak kikivánkozó kérdést és a hozzá tartozó választ. Sóhajtott egyet és tovább mosolygott.- Meddig nem fogsz hozzám szólni?-ismét elkerekedett a szemem. Hát nem érti, hogy megbántott azzal, hogy meghazudtolt? Nem kérdezősködni kéne, hanem bocsánatot kérni, és közölni mindenkivel, hogy igen is megtörtént az a két csók! És  még ő csinál úgy, mintha unná, hogy csendesen telik az út. Fogalma sincs, hogy mennyire megosztanék vele egy két dolgot, amit amúgy is megszoktunk beszélni. A fogaimat olyan szorosan szorítottam össze, hogy ne szóljak hozzá, hogy megfájdultak.

Összeszedtem minden gondolatom, hogy a legfrappánsabban tudjak válaszolni.

-Tudod,-kezdtem- eljutottam arra a pontra, amikor néhány dolgot gondolkodás nélkül LESZAROK! Jelenleg, te is ezek közé a dolgok közé tartozol. -válaszoltam diplomatikusan.  Zayn párat pislogott felém, majd hitetlenül felnevetett. Még egyszer rám nézett-ezt a szemem sarkából láttam- és meggyőződött róla, hogy komolyan beszélek.

Én továbbra is felszegett állal sétáltam, és próbáltam fékezni magam, hogy ne hogy csak egy apró icipici pillantást is vessek Zayn-re, mert akkor biztos, hogy nem bírom tovább, és bocsánatot kérek. Holott nem is nekem kéne. Jó, ez most tényleg bunkó volt a részemről, hogy csak úgy a szemébe mondtam, hogy "le van szarva".  Bunkóság és egyben hazugság is volt. Még, hogy le van szarva? Ch. Mi igaz ebből? Én hazudtam neki, ő pedig szinte az egész sulinak. Akkor ugyan úgy állunk, nemdebár? 1-1 az állás Zayn Jawadd Malik. 1-1.

Az iskoláig nem szóltunk egymáshoz többet. Kibírtam! Éljen! Ezek szerint van akaraterőm! De jó! Apró örömök.

A suli előtt Rebeca már ott ácsorgott és csak rám kellett néznie és leszűrte, hogy még mindig "fasírt van Zayn-nel". Zayn illedelmesen köszönt egy Halit, de Beca egyszerűen fogta magát és hátat fordított. Ő komolyan veszi, hogy a legjobb barátnője kiszemeltje beégette őt szinte az egész suli előtt. Nagyon hálás vagyok ezért Rebeca-nak, mert mindig mellettem áll, de azért mert én haragszom Zayn-re, még igazán visszaköszönhetett volna. Tudom, hogy ez neki is legalább olyan nehéz mint nekem, hisz oda van a bandáért.

Furcsa módón, Zayn egész nap úgy viselkedett, ahogy szokott. Velünk lógótt szünetben, elkísért minket a szekrényünkhöz és a kávé automatához. Annyi különbséggel, hogy senki sem beszélt. Rebeca néha-néha tett fel egy kérdést mert nem tudta elolvasni mit írtam a matekfüzetemben. Ezen kívül egy mukkot sem szólt senki.

Mire hazaértem be is rekedtem. Egy pillanatra el gondolkoztam azon, hogy attól rekedtem be, hogy egész nap csendben voltam, vagy attól, hogy egy csomót üvöltöttem magamba olyanokat, hogy "KÉRJ MÁR BOCSÁNATOT TE IDIÓTA!", "MENJ INNEN, MERT MINDJÁRT MEGSZÓLALOK! MENJ MÁR EL INNEN!" és "ÚRISTEN NEM SZÓLALTAM MEG! KIBÍRTAM MEGINT! JEEEEEE!".

Így történt tehát, hogy Zayn tudtára adtam, hogy jelen állapotban nem törődöm vele. Szerintem jogosan jelentettem ki. Ha ő nem törődik az én érzéseimmel, akkor én miért törődnék az ő érzéseivel? Ez így fair, nem? Ugye fair?  Kérlek mondjátok, hogy fair!