7. fejezet

Nahát! Ezt a rész az előző után tök hamar hoztam! Büszke vagyok magamra! :33 de döntsétek el ti, hogy mennyire lett ez jó. Tetszik, Nem tetszik gombokat lehet használni, fel lehet iratkozni, szavaz is van. És ami a legfontosabb: Lehet kommentelni!!! Jó olvasást :) És amúgy imádlak titeket *o*<33333

A nagy találkozás. Hú ez húzós volt. És kínos. És gáz. És még sorolhatnám rá a hasonló jelzőket, de nem teszem. Nem teszem mert ezzel újra és újra átélem azt a pillanatot. Úgy éreztem magam akkor, mint valami kislány akinek az anyukája védelmező karjaira van szüksége. Mintha a lány anyukája ellenőrzés alatt tartaná a gyerekét. Minden filmben így van. És most velem is megtörtént. Az életem kezd kicsit olyanná válni mint egy film. Először az a filmbe illő este, most pedig ez. Lehet, hogy egy kicsit felfújom a dolgokat sőt biztos, de én ilyen vagyok.

Reggel nem az ébresztőórára ébredtem, hanem csörömpölésre. Először megijedtem, de eszembe jutott, hogy nyilván csak Loreen az. Még mindig kicsit szaporán véve a levegőt kimentem a konyhába.

-Mit csinálsz?-tettem fel a kérdést.

-Csak reggelit, kicsim. Nem kellett volna felkelned!- rázta a fejét.

-Tényleg nem, de felébredtem a zajra!-néztem rá szúrós szemekkel. Loreen csak tovább készítette a reggelit. Én pedig élőhalottak módjára készítettem magamnak kávét és leültem a pult elé egy bárszékre. Kortyolgattam a kávét és közben anyám bénázását figyeltem. Rántottát csinált, de azt olyan bénán! Vagy tíz tálat elővett meg eltört pár tojást. Gondolkoztam rajta, hogy átveszem tőle és megcsinálom én, de igazság szerint élveztem a reggeli műsort.

-Ma én viszlek suliba.- jelentette be.

-Miért?-tudakoltam.

-Csak úgy. Ragaszkodom hozzá!- vonogatta a vállát. Hát jó. Beleegyeztem. Letett elém egy tányért benne a rántottával. Igazából a végeredmény nem lett olyan szörnyű, csak sokáig tartott míg megcsinálta. Miközben falatoztam eszembe jutott, hogy milyen kivételes alkalom ez, hogy kocsival megyek suliba. Egy évben ha egyszer megesik. És akkor eszembe jutott, hogy még múlt héten Zayn is elvitt egyszer. Zayn. Te úr isten Zayn! Először még tétováztam pár másodpercet, mert eszembe jutott ahogy tegnap ott hagyott a folyosón. Nyilván megharagudott.

Majd letettem a villát és az ajtóhoz rohantam. Zayn összefont karral állt az ajtóban.

-Úúú! Bocsi, teljesen elfelejtettem, hogy együtt megyünk!- szabadkoztam úgy, hogy a pofám tele volt rántottával. Zayn először csak felvonta a szemöldökét, majd rántott egyet a vállán. -Gyere be!- nyeltem le a rántottát és behívtam. A konyhába tessékeltem, ahol anyámmal találta szembe magát aki csípőre tett kézzel állt a mosogató mellett.

-Hát ő meg ki?- tette fel bunkón a kérdést.

-Ő Zayn. Itt lakik két házzal feljebb még négy fiúval. Az iskolába jár és mától együtt fogunk menni.- magyaráztam. - Zayn, ő itt pedig Loreen...- Zayn értetlenül nézett. - Loreen az anyám. -forgattam a szemem.

-Hali. -Zayn a kezét nyújtotta kézfogásra, de anyám meg sem mozdult így Zayn visszahúzta a kezét.

-Üdv Zayn.-vetett rá még egy pillantást. -És miért is mentek együtt? Miért nem mondtad, hogy barátod van?- a következő kérdést nekem szegezte. Lesütöttem a szemem.

-Nem a barátom!-tiltakoztam hevesen.- Ő csak egy fiú!

-De ha nem a barátod, akkor miért mentek együtt iskolába? És ha nem a barátod akkor miért nem a barátod? És mond csak Zayn... iszol te alkoholt? Dohányzol? Füvezel? Használsz vagy szedsz bármilyen meg nem engedett szert vagy anyagot? Szoktál buliba járni? Vagy partikba? Vagy klubba? Esetleg kocsmába? -millió kérdés anyám szájából. Itt már égett a fejem rendesen.

-Loreen, kérlek!- néztem rá villámokat szóró szemekkel és félrebillentett fejjel.

-Igen,igen,igen,igen..őőő...igen,igen,igen és igen.- Zayn eközben próbált a kérdésekre válaszolni. Loreen-nek pedig elkerekedett a szeme.

-Minden kérdésre a válasz igen?- elképedve állt. És itt már bennem is kezdett tudatosulni a millió kérdésre a sok egyszerű válasz.

-Igen.- vonta meg a vállát.

-Megtiltom, hogy találkozz a lányommal! Mit gondolsz te? Majd valami suhanc drogossal fogja összeszűrni a levet? -anyám vadul mutogatott, Zayn-nek pedig felszökött a szemöldöke.

-Már nem azért vagy azért, de azért inkább a lánya döntse el, hogy kivel ,,szűri össze a levet!"- idézőjeleket rajzolt a levegőbe Zayn. Én csak elképedve álltam és figyeltem ahogy vibrál köztük a levegő. Zayn még tett egy szemrehányó megjegyzést és gyors léptekkel indult a bejárati ajtóhoz. Én csak lesütöttem a szemem és felkaptam a kanapén lévő táskám.

-Délután jövök.- intettem majd Zayn után siettem. Kellő képpen becsaptam magam mögött az ajtót és a suli felé baktató Zayn után kiáltottam és futottam.

-Várj már!- ziláltam. Zayn megtorpant és megfordult. Megálltam mellette és kicsit kapkodva a levegőt előrehajolva a térdemre támaszkodtam.- Sajnálom! Ő ilyen! Ne is figyelj rá...csak nem bírja elviselni, -nyeltem egy nagyot- hogy már nem vagyok az a kis lány aki voltam. - figyelemmel rám, most kicsit lassabban sétáltunk. Zayn magában mormolt pár szót. Illetve mondatot. Na jó egy kész regényt motyogott amiből semmit nem értettem. Néha-néha megcsóválta a fejét vagy kelletlenül felnevetett. Már egy ideje hallgattam és próbáltam kiszűrni beszédéből pár szót, de nem sikerült. Egyszer csak megtorpant mire én is megálltam és visszafordultam hozzá.

-Miért szólítod anyádat a nevén?-kérdezte végül. Homlokát összeráncolta.

-Csak mert...-kerestem a kifogásokat- mert így szoktam meg!-nyögtem ki végül. Elég béna kifogás. -Majd egyszer elmondom.-sóhajtottam.

Zayn is sóhajtott. Befordultunk az utca sarkán és tovább sétáltunk. Zayn megkocogtatta az órája számlapját így egy kicsit gyorsabbra vettük a tempót.

-Nézd...sajnálom a tegnapit! Igazad volt. Más lány örülne ha veled mehetne. A lényeg hogy meghívtál, nem az hogy hogyan. -lehajtott fejjel mentem Zayn mellett.

-Ezt most vegyem úgy, hogy elfogadtad a meghívást?-húzta féloldalas mosolyra a száját.

-Igen.

-És anyád mit fog szólni?-vonta fel szemöldökét.

-Amiről nem tud az nem fáj neki. Amúgy ne aggódj, majd én elintézem. -kacsintottam felé, mire ő felnevetett.

-Akkor hétre érted megyek.- mosolygott tovább.

-Rendben. De csak kedd van, szerintem ráérünk még ezt megbeszélni. De mit vegyek fel egy ilyen díjátadóra?

Zayn elkerekedett szemekkel nézett rám.

-Nem hiszem, hogy én vagyok az az ember, akivel ezt meg kéne beszéljed. Amúgy én öltönyben megyek ha erre gondoltál. -ezen elgondolkoztam. Most tényleg tőle kérdeztem meg, hogy mit vegyek fel? Másodszor is pedig elfogadtam a meghívást! Wáó. Nem hittem volna, hogy el fogok menni valaha is egy díjátadóra. Harmadszor pedig: Zayn öltönyben?????? Na ne!

A sulihoz érve örömmel konstantáltuk, hogy öt perc van csengetésig. Nem késtünk el! Ez jó hír. Felszaladtunk a lépcsőn majd a szekrényekhez siettünk és utána szinte beestünk a terembe. Én leültem a saját padomba, Zayn pedig kénytelen volt beülni az első padba, mivel az volt az egyetlen üres. Így vártuk az első órát ami történetesen biosz volt. A tanár még nem volt bent így Beca hátrafordult hozzám.

-Hol voltatok?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Zayn találkozott Loreen-nel...-forgattam a szemem unottan.

-Loreen-nel??? Na neee! Mi volt? Mesélj!- fel volt pörögve. Megnyugtattam, hogy később elmesélek mindent, de most forduljon szépen előre mert hamarosan jön a tanár.Bioszon megint beadandót adott fel a tanár, úgy hogy megint lesz mit kidolgoznom otthon. Tény és való, hogy az utolsó év a leghúzósabb. Unottan írtam fel a feladatot a füzetembe, majd elpakoltam és Beca-val indultam kifele a teremből. Megálltunk a folyosón a szekrények előtt és Beca addig nem engedte kinyitni a sajátomat, amíg el nem mondom mi volt Zayn-nel és Loreen-nal. Gyorsan mindent elmeséltem neki, mert nem akartam a hátralévő életemet a suli folyosóján tölteni. Rebeca szomorúan vette tudomásul, hogy nem sikerült valami jól Loreen és Zayn találkozása. Beca megérti, mert tudja milyen az anyám.

A nap további része lazán telt. Elmeséltem még Bec-nek, hogy igen mondtam Zayn meghívására így együtt megyünk péntek este arra a díj átadóra. De még meg kell kérdeznem Zayn-t a részletekről, mert igazából még azt sem tudom, hogy hova megyünk.

Dühösen értem haza, hisz még mindig mérges voltam anyámra a reggeli jelent miatt. Becsaptam magam mögött a bejárati ajtót, majd levágtam a táskám egy székre és kivettem a hűtőből egy üveg vizet. Beleittam és visszaraktam a hűtőbe majd annak az ajtaját is bevágtam. Anyám dühösen nézett fel az újságból amit a kanapén olvasott. Felkaptam a táskám és a szobámba indultam.

-Ha lepakoltál gyere vissza! Beszédem van veled!- nem lepődtem meg. Igazából kíváncsi voltam rá, milyen érveket hoz fel az ellen, hogy Zayn-nel találkozzak vagy hogy csak együtt menjünk suliba. Levágtam az ágyra a tatyómat majd nagy nagy határozott léptekkel indultam vissza a nappaliba. Összefontam magam előtt a karom és megálltam anyám előtt. Félrerakta az újságot majd lábait keresztbe rakta és kezét összekulcsolta térdein.

-Tudod jól, hogy min mentél keresztül!-kezdte. Igen a szokásos hülye duma. Már megszoktam.

-Igen tudom.-ledobtam magam az anyámmal szemben lévő fotelbe.

-Nem szeretném, ha megint abba a hibába esnél! Meg értem én, hogy kamasz vagy. Új barátokat akarsz szerezni. Szerelmes akarsz lenni...

-Zayn csak egy barátom! Csak egy barát! Vagy talán még az sem. Alig pár napja ismerem!-tártam szét a karom.

-De akkor mit akar? Egyáltalán miért költözött ide? Miért jár iskolába? Neki ott a banda! Téged felejtsen el!-háborodott fel.

-Nem tudom! Még is honnan tudnám? Semmit nem mesélt magáról! És én sem magamról.-csóváltam a fejem. Loreen mélyet lélegzetet vett

-Nem akarom, hogy a lányomnak olyan barátai vagy ismerősei legyenek, akik alkoholt isznak,cigarettáznak vagy drogoznak... vagy bármi ilyesmit csinálnak!

-Zayn csak cigarettázik! Gondolod, hogy felvették volna az iskolába, ha kiderül róla, hogy drogozott? A Birberhighton egy jó hírű iskola! Szerinted felvennének egy fiút aki drogozik? Mert azzal valahogy nem növelik az iskola tekintélyét...

-Mi van ha csak azért vették fel, mert híres?-csapott a combjára idegesen.

-Akkor azért vették fel! Mit érdekel téged, hogy miért vették fel? Egyáltalán miért foglalkozol vele? Nincs hatással rám! Ameddig nem árt nekem, nem lehet ellene kifogásod. Különben is, csak egy olyan barátot szeretne aki nem rajong érte! Van fogalmad róla mit él át nap mint nap az iskolában? Én vagyok talán az egyedüli aki nem támadja le, nem kér tőle autogramot és nem tépi le a ruháját. Csak olyan társaságra vágyik ahol tudják normálisan kezelni. És nem közösíthetem és nem hanyagolhatom el csak azért mert cigarettát szív. Az ő dolga. A saját maga egészségét károsítja!- a kanapé és a fotel közötti asztalra támaszkodva mondtam mondandómat anyámra meredve.

-Részben igazad van. De kérlek értsd meg, hogy féltelek! Egyszer már keveredtél rossz társaságba és...

-Igen keveredtem! És tanultam is belőle! Ezért kérlek arra, hogy egy kicsit jobban bízz bennem!-kicsit felemeltem a hangom és az utolsó mondat második felét megnyújtottam. Pár másodpercig csöndben meredtünk egymásra. Loreen elkapta a tekintetét és  felállt, mire én is felpattantam.

-Legyen. -nyögte ki keservesen.- De ha a tanulmányi átlagod romlik, vagy bármilyen változást észreveszek rajtad természetesen negatív irányba, ne számíts semmi jóra! Már most nem kedvelem ezt a fiút. Mi lesz akkor ha...

-Nem lesz semmi! Higgy nekem! Most pedig-néztem a karórámra- elmegyek tanulni. -fújtam ki a levegőt, fogtam egy almát és elindultam a szobámba. A vigyort nem lehetett letörölni a képemről.

Vigyorogtam a füzetek fölött, a tv előtt, vacsora közben a zuhany alatt. Csak akkor hervadt le a mosoly az arcomról, amikor este az ágyban feküdve idéztem fel Zayn és Loreen reggeli csevejét. Így utólag elég kínos. Vajon mit gondolhat Zayn? Talán azt, hogy én vagyok anyuci pici lánya? Mert erről egyáltalán szó sincs. Sőt! Továbbá Zayn igenjeire gondoltam. Azt még mindig nem tudom, hogy komolyan gondolta-e. Minden esetre én nem nézem ki Zayn-ből, hogy drogozik. Lehet, hogy elkényeztetett és néha túl laza, de amíg nem ismerem meg rendesen nem fogok előre ítélkezni.