22. fejezet

Kövi rész! :) Várom a kommenteket és a Tetszik-Nem tetszikeket :33<33 És bocsi, hogy megint eddig húztam és hogy ilyen rövid lett :\\

Zayn ide-oda kapkodta a fejét köztem és a barátnője között. Szélesen vigyorgott, bár ezt nem tudtam miért teszi. Nyílván valóan azért, mert az alakuló kapcsolata már teljesen kialakult. Négyen egy külön társaságot alkottunk. Zayn, Brooke, Rebeca és én. Én szótlanul halványan mosolyogva, magam előtt összefonott karokkal álltam. Zayn és Brooke egymás kezét fogták, miközben Zayn még mindig szélesen vigyorgott, Brooke pedig tetőtől talpig újra és újra végig mért. Beca szemei szimplán csak villámokat szórtak. Első sorban azért, mert Zayn-nek újra barátnője van, és ő imádja a bandát amiben Zayn van, és elvárja, hogy mindenki szingli legyen. Másodjára pedig azért, mert ha már Zayn barátnőt szeretne, akkor az én legyek vagy ő. Végülis, én is így gondolom.

Néha igazán nem értem Rebeca-t. Ő már betöltötte a tizennyolcat, de olyan mint egy tizennégy éves. A szobája falán poszterek vannak, és fanatikusan rajong ilyen olyan tinibandákért, mint például a One Direction. Nem mondom, hogy én nem szeretem a zenéjüket, de nem követem nyomon őket a twitteren. Elég, ha meghallgatom a számaikat és ennyi.

-Ismeritek egymást?- vonta fel a szemöldökét Zayn hosszas csend után.

-Igen, azt is mondhatjuk. -bólintottam egyet határozottan.

-Viccelsz???-tárta szét a karját.-Legjobb barátnők voltunk!- itt nem csak Zayn-nek és Beca-nak, hanem még nekem is leesett az állam. Most ezt miért kellett?

-Tényleg?-még mindig összeráncolt szemöldökkel méregetett minket Zayn. Rebeca is hasonlóan cselekedett.

-Nos, igen. Volt olyan is. -húztam el a számat, mert még mindig fáj visszaemlékezni azokra az időkre.

-Amúgy itt vannak a többiek is. -közölte Brooke. Jaj ne! Ordítottam magamban, mert tudtam kiket fed a "többiek" jelző. -Hé emberek! Itt van a jó öreg Maya Martin!-fordult vissza a társasághoz és a kelleténél kicsit hangosabban jelentette be, hogy jelen vagyok. A feketébe illetve sötétbe öltözött társaság egy emberként fordult felénk. Néhányuk unottan forgatta a szemét, néhányuk pedig tátott szájjal bámult engem. Én nem voltam meglepett, mert amikor rájöttem, hogy a szőke hajú lány Brooke, akkor tudtam már, hogy kik ezek a fazonok a suli előtt. Azt hittem feltűnés nélkül tudok váltani pár szót Zayn-nel és a barátnőjével, akit egészen addig fel nem ismertem, amíg háttal állt nekem.

-Helló Mayaaa!- karolta át a vállam Buster és nyomott egy puszit az arcomra.  Buster is annak a bizonyos bandának a tagja. Ezekről a srácokról annyit kell tudni, hogy nem jó társaság. Tipikus utcai huligánok. Biztos hallottatok már ilyenekről. Nos ők ilyenek.

Afféle "Ez most komoly?" nézéssel néztem rá. -Helló.-nyögtem ki végül.

-Naaa! Ne legyünk ilyen morcosak!-vágott szomorú arcot.- Ne mond, hogy még mindig haragszol rám!-levakartam a karját a vállamról majd szembe néztem vele.

-De Buster, még haragszom rád! Nagyon haragszom rád! De tegyél egy szívességet. Ne hánytorgasd ezt fel. Felejtsünk el mindent. -legyintettem, mert már meguntam a képét. Nem voltam rá kíváncsi.

-Zsír!-vigyorgott.

-Sajnálom, de azt hiszem, nekünk most mennünk kell.-lépett oda a kissé nagyobb tömeghez Rebeca és oda oda legeltette a szemét mindenkin. Ő senkit sem ismert.

-Igen, tényleg mennünk kell. Örülök, hogy találkoztunk.-ezt kicsit sem őszintén mondtam.- Sziasztok. -intettem, majd megfordultam és a lépcső felé sétáltam Rebeca-val az oldalamon.

Felbaktattunk a pár lépcsőfokon, majd belöktük a suli ajtaját és belépve az épületbe megtöltötte tüdőnket a kicsit melegebb mint kinti levegő. Alig pár lépést mehettünk a folyosón, azt is szótlanul tettük meg, amikor utánunk kiabáltak.

-Hé! Hova siettek? Várjatok már!- Rebeca-val szinte egyszerre torpantunk meg és fordultunk hátra.

Zayn és Brooke közeledtek felénk kézen fogva gyors léptekkel.

-Hát te?- tette fel helyettem Rebeca a kérdést.

-Mától én is ebben a suliba fogok megrohadni...-vonogatta a vállát én pedig elkaptam Zayn pillantását.