27. fejezet

40 rendszeres olvasó, és közel 23.000 látogató, rengeteg komment és rengeteg tetszik szavazat a bejegyzés alatt! Köszönöm!<333 love you all! És boldog szülinapot egy kedves olvasómnak Katalina Herreronak! :)<3

Remélem azt mondanom sem kell, hogy azzal a tudattal, hogy Zayn mellettem alszik a földön, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Amúgy is nehéz lett volna visszaaludni, mert nem valami jó az alvókám, de így, hogy Zayn becsörtetett hozzám...Hozzám! És nem volt vele a barátnője. Ennek jelentenie kellett valamit. És majdnem kimondott egy szót, ami akárhányszor eszembe jut, kalapálni kezd a szívem. Persze nem tudhatom biztosra hogy az tényleg a "szeretlek" szó lett volna. Van még másik ezer szó ami "sze"-vel kezdődik. De valami megérzés, vagy fogalmam sincs mi, de azt sugallja, hogy már pedig de. Szeret. Na jó, ezt lehet, hogy csak beképzelem magamnak, mert már annyira akarom, hogy úgy legyen.

Reggel arra keltem, hogy valaki puszit nyomott az arcomra. Vagy is inkább a szám sarkára.  Oké. Szinte ez a valaki már megcsókolt. Először azt hittem, hogy képzelődök, de ahogy kezdtem magamhoz térni, tudatosult bennem, hogy ez a szín tiszta valóság.

-Mit csinálsz?-ültem fel rögtön az ágyban, mire Zayn hátratántorodott, így nem csak a képembe lógó arcát (tökéletes arcát) láthattam, hanem azt is, hogy éppen a farmernadrágját gombolja, és hogy nincs rajta póló. Nem akartam, de tekintetem igen csak elidőzött felsőtestén (amiről ismét csak azt tudom mondani, hogy hibátlan).

-Megyek.-nézett rám komoly arccal, majd legnagyobb sajnálatomra felhúzta a pólóját. Azt azért muszáj leírnom, hogy semmi kiskorúnak nem megengedett dolgot nem csináltunk az éjjel, hiszen én még kiskorúnak számítok és Zayn nem volt magánál, amit tulajdon képpen ki is használhattam volna. Halvány lila gőzöm sincs, hogy miért nem volt rajta ruha.

-Ideje.- bólintottam egyetértően ahelyett, hogy azt mondtam volna amit gondoltam. "Ne már! Ne menj! Maradj itt örökre! Légy velem! Szeretlek!" Nem terveztem szerelmet vallani, így hát maradtam az egyszavas válasznál. Már teljesen felöltözött, és elkezdte bevetni az ágyamat. Ezt nem tudtam mire véljem.- Mit csinálsz? Hagyd, majd megcsinálom. Csak menj!-forgattam unottan a szememet. Zayn csak ledobta a kezében tartott párnát, majd felvette a pulóverét is és megállt előttem. Száját már nyitotta, hogy mondjon valamit, de nem különösképpen érdekelt. Pizsamámra felkaptam a köntösömet, majd szélesre tártam neki az ajtót. Vasárnap, hajnal hat óra volt. Azt gondoltam, hogy Loreen még mélyen alszik azt az idióta relaxációs cd-t hallgatva. És így is volt. Benéztem hozzá és még mélyen aludt. Intettem Zayn-nek, hogy menjen gyorsan, majd amikor már a bejárati ajtónál volt, én is utána siettem.

-Akkor Szia. -intettem a küszöbön kívül álló Zayn-nek. Már majdnem becsuktam az ajtót, de ezt megakadályozta Zayn lába, amit az ajtó és a küszöb közé tett.

-Héé!-tárta szét a karját, és értetlenül nézett.-Kösz mindent Viv! -bólintottam, bár nem igazán tudom, mit köszönt.-És tudom, hogy nem egészen voltam magamnál, és fogalmam sincs miket mondtam. Semmit ne higgy el, amíg nem józan állapotban mondom!-ezen elgondolkoztam. Akkor ezt a majdnem "szeretlek" szót sem gondolta komolyan? Megjelent az a pajkos mosoly az arcán, amit már nagyon jól tudok, hogy mit jelent. Visszamosolyogtam Zayn-re, ami nála azt jelentette, hogy "belementem a játékba", nálam pedig azt, hogy "óóó! tudom ám mire készülsz!". Egy lépést közeledett felém, és már a karját nyújtotta az arcom felé, amikor fogtam magam, megperdültem a tengelyem körül és becsaptam az ajtót. Leporoltam a tenyereimet, mint aki jól végezte dolgát, majd széles mosollyal az arcomon megfordultam, hogy ne bámuljam tovább az ajtót.

Loreen mögöttem állt. Ijedtemben szinte felkenődtem a falra. A vigyor azonnal lehervadt a képemről.

-Mikor jött?-kérdezte, majd beletúrt rendezetlen, kócos hajába.-Fogadni mernék, hogy még tegnap késő délután, és maradt estére is.- fonta össze maga előtt a karját, és felvonta fél szemöldökét. Elég érdekes szituáció volt.

-Hajnalban jött.- mintha ezzel mentettem volna valamit a helyzeten. Én hülye.

-Ó! Az mindjárt más. Szóval hajnalban jött. És miért jött? Mit csináltatok egyáltalán? Mert gondolom, nem piros pacsiztatok...-elmélkedett, hogy vajon mi is történhetett.

-Az ég világon nem csináltunk semmit! Hajnalban beállított és részeg volt. Nem volt teljesen magánál, ezért hát bejött a házba és már nem tudtam kizavarni (illetve nem akartam, de ezt már nem említettem meg). Bementünk a szobámba, és elájult. Adtam neki takarót és egészen idáig mind a ketten aludtunk mint a bunda.- ecseteltem a helyzetet. Loreen látszólag kicsit megnyugodott, de még mindig voltak kérdései.

-Szóval akkor beengedtél egy nagykorú részeg embert a lakásba. Remek. Itt is aludt. Még jobb. Miért nem haza ment? Könyörgöm itt lakik a szomszédban!-égnek emelte a tekintetét.- És miért nem a barátnőjével volt?-fején találta a szöget.- És hol volt a többi fiú? Tudtommal még négyen vannak...-megfordult és a konyha felé sétált, én pedig követtem.

-Fogalmam sincs, hidd el.-ültem le a pulthoz az egyik bár székre.

-Ide figyelj kislányom!-két bögrét vett elő a szekrényből.- Még nem vagy nagy korú. Jól tudom, hogy kamasz vagy, bulizni akarsz, fiúzni akarsz meg tudjam is én. Egyikkel sincsen semmi gond, csak mértékkel! Nem mondom, hogy nem zavarna, ha ezzel a Zayn-nel jönnél össze, mert zavarna. De elviselném, mert tudom, hogy boldog lennél vele. Zavar, hogy ő már elmúlt 18. Zavar, mert azt hiszi, már bármit megtehet, mert igazából így is van. Tudod, én Indianában születtem, ahol törvény sértésnek számított az, ha egy felnőtt egy kiskorúval "járt". -rajzolt idézőjeleket a levegőbe.- Bradfordban vagyunk. Itt ezzel nem sértitek a törvényt. Azt csináltok, amit akartok. De kérlek ne tegyél semmi olyat, amit nem önszántadból akarsz! Ez a legfontosabb!-fúrta tekintetét az enyémbe. Mindjárt megértettem mire gondol. Lerakott elém egy poharat, amiben a kávé a számomra megfelelően volt édesítve. Beleittam a kávéba ami végig marta az egész nyelőcsövemet. Pár perc után tudtam csak megszólalni.

-Rendben.-ennyit nyögtem csak ki. Loreen látszólag valami hevesebb reakcióra várt. De erre most mit kellett volna mondjak? Egyszóval áldását adta a nem létező kapcsolatomra Zayn-nel.

A nap többi részében csináltam amit szoktam vasárnaponként. Tanultam. Mostanában nagyon le vagyok maradva, mert minden gondolatom Zayn körül forog, amit nem tudom, hogy meddig tudok még magamban tartani, de úgy érzem nem sokára ki fog kívánkozni belőlem egy-két dolog.

Az, csak tovább feszítette a húrt, hogy este miután végeztem a tanulással és kicsit megnyugodtam, hogy legalább ezt a dolgot letudtam, kaptam egy sms-t egy titkosított számról, miszerint "Szállj le a pasimról, te hülye szuka." Vajon ki küldhette? Sejtelmem sincs, tényleg. És akkor ezek után ne legyen ki az ember? Csók, csók, csók, még több csók, veszekedés, békülés, csók, hülye új barátnő, részeg Zayn, aki majdnem kimondta, hogy szeret és egy hülye névtelen sms. Ez már sok, ezek az információk és cselekedetek meghaladják a tűrő képességemet.

Kérlek holnap gyere ide, lehetőleg korábban és egyedül! Jó éjt.

Elküldtem az sms-t egy bizonyos számra, majd a telefonomat az éjjeli arra az éjjeli szekrényre téve, ami mellett Zayn aludt, betakaróztam azzal a takaróval, amelyikkel Zayn takarózott, majd fejemet arra a párnára hajtottam, amin kevesebb mint egy nappal ezelőtt Zayn feje nyugodott, majd lecsuktam szemem és aludtam, abban a szobában, amelyikben Zayn is aludt.