25. fejezet

Itt lenne a következő rész:DD Sokat vesződtem vele, remélem megfelelő lesz a számotokra. :) Most van egy csomó jó ötletem, úgyhogy valószínűleg (nem mondom biztosra, ne éljétek bele magatokat) holnap lesz rész. :)<333

Loreen az íróasztalomhoz lépett lerakta a tálcát ami a kezében volt, és miután már semmit nem tartott kezében, összefonta karját maga előtt. Kérdőn vonaglott tekintete köztem és Rebeca között arra várva, hogy választ adjunk a korábban feltett kérdésére. Ő is tudhatta a választ, hisz nincs ebben a városban Brooke Benett-ből több, hál' istennek. Már ettől az egytől is a hideg futkosik a hátamon.

Rebeca tekintete rám vándorolt, illetve szinte egyszerre néztünk össze.

-Szóval akkor Brooke és ez a Zayn...- engedte le a karját a teste mellé, és tovább fürkészett minket.

-Igen.- nyögte ki Rebeca egy bólintás kíséretében. Loreen rám nézett. Kissé lehajtott fejjel, összegörnyedve ültem törökülésben az ágyon. Tudtam, hogy Loreen-nak is megvan a véleménye Brooke-ról, ahogy nekem is. Vártam valami kirohanás félét, hogy olyanok vág a fejemhez, hogy ő megmondta, hogy ne törődjek úgy Zayn-nel és a többi. De semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett teljesen meglepődtem cselekedetén. Karját széttárva felém lépett, leült az ágy sarkára, és szorosan magához ölelt, szinte megfojtott. Válla fölött kidülledt szemekkel néztem Rebeca-ra. Ő csak megvonta a vállát, jelezve, hogy ő sem tudja mi történik.

-Jaj kicsim! Úgy sajnálom! Tudom, hogy most össze van törve a szíved, hogy legszívesebben elküldenéd Zayn-t melegebb tájakra, de nem teszed mert szereted. Tudom, hogy most mennyire a pokolra kívánod azt a lányt akivel még akkoriban olyan jóba voltatok, most pedig utálod, és összejön azzal a fiúval akibe te most belehabarodtál. Tudom, hogy neked ez most....

-Milyen sok mindent tudsz...-hámoztam ki magam öleléséből és szemébe néztem halványan mosolyogva.

-Ne hidd, hogy nem vettem észre!-rázta a fejét.

-Ezek szerint, csak én nem tudtam semmiről?-húzta föl fél szemöldökét Bec.

-Úgy látszik.- bólintottam.- Biztosíthatlak róla, hogy jelenleg semmi ilyesmit nem érzek, Zayn azt csinál amit akar, hisz felnőtt. Az ő dolga, még akkor is ha én szenvedek miatta.-fordultam vissza Loreen-hez.

-Nos, rendben. Én is voltam tinédzser, én is éreztem hasonlót. Tudom milyen. Na, hagylak titeket, hogy kibeszéljétek amit ki kell beszélni. Én ehhez sajnos nem értek.-húzta el a száját, majd végül elmosolyodott amint végig nézett az ágyon ami tele volt nasival, és megnézett minket is, akik az ágyon ültünk pizsamában, kissé kócos hajjal.

Amikor Loreen végre kiment, folytattuk a konzultációt.

***

Amint vissza nézem a naplóm bejegyzéseit, vagy csak vissza lapozgatok, az elmúlt egy hónap bejegyzéseiben mind szerepel a Zayn név. Ez véletlen lenne? Minden egyes bejegyzésben benne van, ahogy most már ebben is. Azt hiszem Zayn most már végleg (és remélem is, hogy végleg) befurakodott a múltamba, jelenembe és a jövőmbe. Bár most Brooke-kal kavar, bízok benne, hogy továbbra is szerves része lesz az életemnek. Ha nem is lehet köztünk szerelemmel kapcsolatos dolog, azért én úgy vélem, elég jó barátok lettünk, és kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni. Ha majd elballagok,-mert hamarosan elballagok- szerintem Zayn sem fog többet iskolába járni, azért szeretném ha nem szakadna meg köztünk a kapcsolat. Zayn valószínűleg majd már csak a zenével fog foglalkozni ahogy azt eddig is tette. Még mindig nem tudom miért jár ismét iskolába. Én meg valószínűleg egyetemre és főiskolára megyek. Mérnök leszek, ügyvéd, vagy esetleg bíró. Minden esetre, azt biztosíthatom, hogy valami olyan pályát választok, aminek köze nincs Zayn pályafutásához. Enyhén szólva nem az én világom.

A hétköznapi napjaimba belefurakodik Zayn, ez így van rendjén, hisz elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk.

Na de hétvégén?

Rebeca szombaton korán elment, mert neki vannak kisebb testvérei és az anyukája Mrs. Walker hétvégenként is dolgozik. Mivel Beca-nak korán el kellett mennie, értelem szerűen én is korán keltem, és miután néztem a tv-t a nappaliba, kávét ittam Loreen társaságában, és újságot is olvastam, mind ketten úgy döntöttünk, ideje kezdjünk magunkkal valamit. Szombat lévén nem árt takarítani. Ez az én reszortom. Azt beszéltük meg, hogy amíg ő elmegy vásárolni, addig én kitakarítom a lakást és miután mind ketten végeztünk a feladatunkkal, filmet nézünk. Azokat a filmeket akartuk megnézni, amiket tegnap Rebeca-val nem néztem meg. Ez volt a terv. Terv. Hm.

Miután Loreen elment vásárolni, én gyorsan belebújtam egy otthoni cuccba, ami nem más volt mint egy melegítő nadrág és egy ugyan olyan pulóver, mivel elég hűvös volt. Ez a takarítás pontosan úgy nézett ki, mint ahogy a tv-ben is szokták mutatni. Egyik szobából rohangáltam a másikba egy fekete szemetes zsákkal. Nem is volt buli, de összeszedtem egy zsák szemetet. A szemeteszsákkal kicsörtettem a ház elé, hogy kidobjam azt a kukába, amikor belefutottam Niall-ba. Illetve ő is éppen a szemetet dobta ki.

-Hé Viv!-intett felém egyet. Körülnéztem, hogy meggyőződjek róla, nekem köszönt-e. Pedig száz százalék volt, hogy nekem, mert még a nevemet is mondta.

-Szia.- intettem vissza, majd visszaraktam a kukára a fedelét és tétován álltam az mellett.

-Mi újság? Rég találkoztunk.- ezt úgy mondta, mintha amúgy minden nap összefutnánk.- Gyere! Beszélgessünk már egy kicsit!-kiabált oda hozzám. Fogalmam sincs miért, de így tettem. Elindultam felé. Szépen mosolygott a kora reggeli órában, és egy kósza napsugár megcsillogtatta fogszabályzóját. Így utólag eszembe jut, hogy még a ház ajtaját sem zártam be.

Amikor odaértem Niall-hez, szorosan magához ölelt, mintha egy éve nem találkoztunk volna, majd nyomott egy puszit az arcomra. Niall ölelése egészen különleges. Mindenki azt gondolná, hogy csak egy szimpla ölelés ettől a fiútól, aki bár sokat eszik, még így is gizda. Nem így van. Gizda, de erős. Így bizony! Én is meglepődtem amikor megölelt, hisz nem számítottam arra, hogy ennyire erős. Miközben ölel, fejét a válladba fúrja. Nagyon aranyos.

-Menjünk be, hideg van.- tolt el magától. Teljesen belefeledkeztem az ölelésébe, még a szemem is lehunytam. Niall egy rövid ujjú pólóban volt. Így már értettem, hogy miért fázik.

Követtem a házba, ahol egészen kellemes meleg volt. Átmasíroztunk az előszobán, a folyosón majd bementünk a konyhába.

-Többiek?-kérdeztem, természetesen inkább csak Zayn-re voltam kíváncsi.

-Még alszanak. Tegnap volt egy koncertünk és későn értünk haza.- pakolászott a hűtőbe a pultról, miközben én leültem az ebédlő asztalhoz, ahol egy halom levél hevert.

-És te miért nem alszol?-néztem fel rá a levelekből.

-Éhes voltam.-vont vállat, majd mind aki elfelejtett valamit, a fejéhez kapott.- Ó! Kérsz enni? Most csináltam rántottát. Még meleg. -mutatott egy serpenyőre, amiben valóban ott volt az aranysárga rántotta.

-Nem köszönöm.-mosolyogtam rá kedvesen. És ekkor megkordult a gyomrom. -Illetve, azt hiszem kérek.- mind ketten egyszerre felnevettünk. Persze halkan, mert a többiek még aludtak.

Niall megterített az asztalon, miközben én felnyitottam egy levelet, ami Zayn-nek jött. Tudom, nem volt szép dolog tőlem, hisze Zayn-nek jött, de arról a levélről sütött, hogy rajongó küldte. Hogy honnan tudom? Rúzsos volt. Gondoltam, hogy azt biztos nem Brooke-tól kapta. Felnyitottam hát. Miközben Niall terített végig is futottam a sorokat.

-Jézusom!-kiáltottam fel, majd a kezem a szám elé kaptam, és a lap kiesett a kezeim közül.

-Mi az?-vonta fel a szemöldökét Niall.

-Ez a valaki azt írja, hogy le akar feküdni Zayn-nel, és feleségül akar menni hozzá!-megint átfutottam a sorokat, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg az áll a papíron, ami.

-Ott van két kosár. Dobd bele a jobb oldaliba. -mutatott egy beépített kandalló felé, amiben égett a tűz. A kandalló mellett állt a két kosár, odasétáltam és beléjük néztem. Jó mély kosarak voltak, és tele voltak levelekkel.

-Milyen kosarak ezek?-tártam szét a karom értetlenül.

-A bal oldali a mély szerelmi vallomások kosara, a jobb pedig a szexéhes rajongóké.

-Ó, értem.- válaszoltam, majd bedobtam a jobb kosárba a levelet, visszavánszorogtam Niall-hez és leültem vele szembe oda, ahová tette a nekem szánt tányért.-Miért csoportosítjátok a leveleket?-kérdeztem és a kezembe vettem a villát.

-Csak úgy. Semmi jelentősége. Kíváncsiak vagyunk, hogy kik azok, akik képesek regényeket írni nekünk, arról, hogy mit éreznek, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mennyien vannak olyanok, akik csak a külsőnkre hajtanak. -vonta vállat, majd beleharapott egy jókorát egy szelet kenyérbe. A tányérjáról egyre csak fogyatkozott az étel, bennem pedig egyre csak megfogalmazódott egy kérdés.

-Tegnap veletek volt Brooke is?-tettem fel a kérdést végül.

Niall a tányérja fölül nézett rám, teli szájjal.

-Hogy ki?-ráncolta össze a szemöldökét, és egy pillanatra abba hagyta az rántotta rágását.

-Brooke. Brooke Benett. Zayn barátnője. -és most én is elkezdtem enni. Niall szinte már végzett, amikor én még hozzá sem fogtam az evéshez.

-Ja. A szőke csaj? Aki telefonált?

-Biztos, én nem tudom.-mondtam két falat között.

-Még nem találkoztam vele. Illetve a bandából még senki. Zayn nem akarta tegnap magával hozni, pedig mi mondtuk, hogy szívesen megismernénk végre. Meg hát nem is tőle tudtuk meg, hogy van egy barátnője, hanem a csajtól, amikor idetelefonált, hogy Zayn itthon van-e. Meg furcsa volt, hogy nem Zayn-t hívta a mobilján. Szóval érted. Fura ez az egész...Ketcup-ot?-nyújtott felém egy üveget. Kellett egy kis idő, amíg fel tudtam fogni a szavak jelentőségét és jelentését.

-Nem, köszönöm. -ráztam meg a fejem.

-Meg, hogy is mondjam...Én igazából azt hittem, hogy Zayn és te...szóval érted. De aztán kiderült, hogy nem. Pedig tényleg úgy nézett ki a dolog.

-Hidd el, nem tőlem függne a dolog.-szakadt ki belőlem a mondat.

-Hoppácska!-vigyorodott el. -Ezt valahogy gondoltam.-nyalta körbe a ketchupos szája szélét, majd megtörölte azt egy szalvétával. -Tudod Viv, nem hiszem, hogy ezzel a Brooke lánnyal olyan nagyon komoly lenne a helyzet. Ha engem kérdezel, még van esélyes nála.-csak úgy dőltek a szavak belőle.

-Ne haragudj Niall, de azt hiszem nekem mennem kell.-álltam fel hirtelen, hogy kis híján a szék is felborult. -Tényleg nagyon sajnálom, és köszönöm a reggelit! Még beszélünk!-kiabáltam vissza a bejárati ajtóból, nem is törődve azzal, hogy a többiek még alszanak. A fülemben dobogott a vér, és a fejemben csak Niall utolsó mondata visszhangzott egészen hazáig. "Még van esélyes nála, még van esélyed nála, még van esélyes nála." Vajon igaza van Niall-nek?