26. fejezet

Remélem tetszik, várom a sok-sok komit. :)<33

"Még van esélyed nála, még van esélyed nála, még van esélyes nála...." Nagy hévvel rontottam be otthon a ház ajtaján, és az térített észhez, hogy minden hol fehér szatyrokat láttam.

-Hol voltál? Még nem vagy kész?-állt előttem a konyhában csípőre tett kézzel Loreen.

-Már is befejezem.-szóltam, majd a kezembe kaptam egy szatyrot, és elkezdtem kipakolni belőle. Loreen is hasonló képpen cselekedett. A házban síri csönd volt, csak a szekrények nyitásával járó nyikorgó hangot lehetett hallani, papírzacskó zörgését és az agyam kattogását. Ha mindenkinek ennyire nyilván való (gondolok itt Zayn nővérére Doniya-ra, Rebeca-ra, akinek nem rég esett le a tantusz, Loreen-re, aki szinte már az elején tudta, hogy ez fog kisülni a dologból, vagy Niall-re), hogy én és Zayn összeillünk, akkor miért nem lehetséges? Páran hitték azt is, hogy együtt járunk, pedig (sajnos) nem. Egyszerűen nem fér a fejembe, nem tudom felfogni, számomra nincs válasz arra a kérdésre, hogy mi miért nem járunk. Mert én szeretem Zayn-t, úgyhogy bármikor igent mondanék neki. Zayn, pedig csak úgy a nagy semmiért megcsókolt ötször, ha nem többször. Mások szerint, pedig már együtt is vagyunk. Mi a gond?  Már ezerszer átfutottam a lehetőségeket. Nem tetszem Zayn-nek, nem kedvel, úgy is elválaszt majd minket a távolság, nem akarja hogy a sajtó rólam csámcsogjon, nem akarja, hogy a tinilányok utálkozó levelekkel árasszanak el, nem akarja lekötni magát, nem lehet barátnője, amíg a bandába van(?), vagy egyszerűen, csak a szülei nem örülnének nekem. Ezeket már mind százezerszer végig gondoltam, de mindig ugyan ott lyukadok ki. A csókoknál. Akkor miért csattantak el? Az elsőnél, még mondhatta volna azt, hogy véletlen volt, elragadta a hév, fogadott egy haverjával, vagy akármi. És a többi? Az éttermi vacsora után? A szobájában? A múltnap majdnem az iskolai folyosón? Azokat mire véljem? Ha kérdőre vonom Zayn-t, azzal jön, hogy hagyjam békén, nincs kedve válaszolni, vagy egyszerűen nem is tudja a választ. És különben is. Most nem eshetek neki, amikor barátnője van. Azért nem lehetek olyan alattomos, hogy bekavarok a Brooke-al való kapcsolatába. Ilyet semmi pénzért nem tennék. Vessenek véget a kapcsolatuknak önszántukból, és ne miattam.

Már mondhatni azt, hogy meguntam ezt a témát addigra, mire vége lett a napnak. Ezek a mondatok harsogtak a fejemben, takarításnál, főzésnél, filmnézésnél, evésnél, fürdésnél és a nap szinte minden percében. Meguntam. Nem volt már kedvem keresni a választ, nem volt már kedvem törődni ezzel, újra és újra átrágni magam a lehetőségeken. Belefáradtam. De egyszerűn semmi pénzért nem állt le az agyam. Komolyan mondom, még akkor is hallottam a Zayn-nel kapcsolatos gondolataimat, amikor a délután folyamán bealudtam egy filmen. Normális ez? Az egy dolog, hogy szerelmes vagyok, na de ez már több a soknál.

Amint mondtam, délután Loreen-nel megnéztünk egy pár filmet. Úgy terveztem, hogy korán lefekszek és kipihenem magamat, gondolván másnap úgy is vasárnap, minden kezdődik előlről. Megint tanulhatom végig a hetet és megint szenvedhetek akár hányszor meglátom Zayn-t a barátnőjével.

Amikor a fürdésre került a sor, ügyeltem rá, hogy az arcomat jól megmossam. Igazából csak azt hittem, sikerül majd kimosnom a fejemből a gondolatokat. Hát nem jött össze.

Lefekvés előtt a nappaliba néztem a tehetség kutató műsort, amiben a One Direction is befutott. Erről is csak Zayn jutott eszembe. Ha pedig nem jutott volna eszembe, tuti, hogy a műsorvezető emlékeztet rá. Ilyen az én formám.

Ezekkel a mondatokkal dőltem ágyba: "Az őszi idő miatt vagyok ilyen fusztrált. Most lefekszem, és mire felébredek elfelejtem. Amíg alszom, törlődik belőlem minden, amit Zayn iránt érzek." Még ha valamelyik igaz is lett volna ezek közül, vagy be is vállt volna...

***

Hajnalban valami fura zajra ébredtem. Mire kinyitottam a szemem, a hang megszűnt. Már nem hallottam. Átforultam tehát a másik oldalamra és aludtam volna tovább, ha nem hallom ismét. Ekkor jöttem rá, hogy a csengőre tapadt rá valakinek a keze. Gyorsan átsiettem a fürdőszobába a fürdőköntösömért. Loreen szobája előtt elhaladva láttam, hogy mélyen alszik és fülhallgatóval a fején nyilván álmában is a relaxációs Aaron Armston cd-jét hallgatja. Loreen-t bár nem, engem azért érdekelt, ki állt az ajtó előtt. Lassú esetlen léptekkel csoszogtam az ajtó felé és közben azon gondolkoztam, mi van ha egy betörő. Igaz, hogy a városban kedves emberek laknak, de egy betörő azért nem lehet annyira kedves és udvarias, hogy becsönget a kiszemelt házba és közli, hogy "Ide most betörök, ha nem gond." Így már kicsit nyugodtabban sétáltam a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam azt.

-Zayn? Mit keresel itt?-tártam szét a karom. Zayn szeme felcsillant.

-Héé Viv! -kurjantotta hangosan.

-Shhhh!-tettem mutató ujjam a szám elé, jelezve, hogy halkabban. Zayn közelebb lépett (illetve inkább esett), hozzám és karjait a derekam köré fonva elkezdte csókolgatni a nyakamat. Ezzel még csak nem is volt semmi bajom. Viszont Zayn szájából dőlt a pia szag.- Zayn!-toltam el magamtól. -Te ittál?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Mer'?-csapta be az ajtót belülről és mielőtt léphetett volna egyet, neki esett az ajtó melletti falnak.

-Mer' részeg vagy azé'. -most ugye nem volt magánál, de józan állapotban biztos értékelte volna a válaszom stílusát. -Miért vagy itt?-rángattam fel, hogy ne a földön vergődjön már.

-Nem tudom.-rántotta egyet a vállán, és fejét jobbra döntve egy hajtincsem után nyúlt, és azt kezdte birizgálni.

-És hol van egyáltalán a barátnőd?- gondoltam, hogy hát Brooke amúgy is ilyen lány, Zayn nem egyedül itta le magát.

-Azt meg végkép nem tudom, de nem is érdekel. Szard má' le.- elengedte a hajamat, vagy is hát inkább kitépte, majd elindult befele a lakásba. Körülbelül úgy nézett ki, hogy esett-kelt, esett-kelt és esett-kelt. Neki esett egy szekrénynek amin a vezetékes telefon volt, kis híján ledöntött egy lámpát, és szinte átbukfencezett a kanapén. Jobbnak láttam, ha inkább beviszem a szobámba, mielőtt még bemegy Loreen-hez és ráugruk az ágyra, vagy valami hasonlót cselekszik. A szobám felé irányítottam tehát, majd miután már mind ketten bent voltunk becsuktam magunk mögött az ajtót. Zayn az ablakom előtt állt, az ágyam másik felénél.

-Na jó. Szívtál valamit?-tettem csípőre a kezem. Az utcai lámpa fénye világított csak be a szobába.

-Friss levegőt.-bólintott, majd a kezét a fejéhez kapta, és tisztelgett. Itt már tudtam, hogy semmi értelmeset nem fogok kiszedni belőle.

-Ahhj.-sóhajtottam.- Azt hiszem jobb lesz, ha most hazamész!-tártam ki neki az ajtót.

-Ne már Viv! Elküldesz? De én szer....-nem fejezte be a szót, csak egy hatalmas csattanás kíséretében összeesett. Tök lazán, mintha semmi se történt volna, átsétáltam az ágy túloldalára, hogy meg nézzem mi van vele. Kiütötte magát. Most mit kellett volna csináljak? Ott feküdt a padlómon az a személy, akiről egész nap álmodtam. Ott aludt édesen. Fel kellett volna keltenem, hogy menjen haza? Á! Nem lett volna szívem, meg amúgy is. Zayn Malik az én szobámban? Na ne szórakozzunk már! Ki az az elmeháborodott, aki hazaküldené? Dobtam rá egy pokrócot, és a feje mellé raktam egy párnát. Bebújtam az ágyamba, és a bal oldalamra fordulva bámultam addig a szuszogó Zayn-t, amíg el nem aludtam.