30. fejezet

Itt az új rész! Remélem ez is annyira elnyeri a tetszéseteket, mint a többi. Bár ez tényleg gyenge lett! :ooo Bocsi, de ma nem sok kedvem volt írni...suliba voltam meg 6ig tanultam... >< de csak nektek és csak most megírtam! :) Jó olvasást, és várom a kommenteket. <33

Zayn ismét közelebb lépett a táblához és letépte róla a papírt. Szinte belehúzta azt a képébe. Kidülledt szemekkel vizsgálta át a névsort elejétől a végéig. Majd leengedte kezét benne a papírral és egyenesen rám nézett. Szemei résnyire összeszűkültek, majd pár lépéssel közelebb lépett felém. Megállt a tanári asztal másik oldalánál, így egymással szemben állhattunk.

-Ez valami vicc? Hol van itt a kandi kamera? Ne szívassanak már! Nem fogok Rómeót játszani feszülős idióta harisnyába...-szemeit forgatta, majd vágott egy fintort. Valószínűleg elképzelte magát. -Egy eléggé ismert banda tagja vagyok, így is olyanok terjengenek rólunk, hogy buzik és biszexek vagyunk. Maga szerint ezek után mit szólnának? -lóbálta meg a papírt a tanárnő orra előtt.

-Kedves Zayn. Én arról igazán nem tehetek, hogy pletykák terjengenek a maguk szexualitásáról, arról pedig főleg nem, hogy Shakespeare így írta meg a darabot. Ami bár nem igazságos, azért magának osztottam ki Rómeó szerepét, mert ön tapasztalt a színpadon, valamint ha tudomást szereznek róla, ki játssza az egyik főszerepet a darabban, akkor biztosan többen lesznek jelen a jótékonysági esten, aminek köszönhetően több pénzt gyűjthetünk össze az árvaháznak.- az asztalon összekulcsolt kezén támasztotta állát Mrs. Smith, majd feljebb tolta orrán a szemüvegét. Zayn bólintott, mert valahol biztos érezte, hogy a pénzhez lesz köze. Engem pedig idegesített, hogy csak így belemegy. Biztosan meg fogom tőle kérdezni, hogy miért.

-Most pedig eredjenek órára!-hessegetett minket, és ekkor vettem észre, hogy a teremben lévő padokban ott ülnek a diákok, akik élvezik, hogy feltartjuk a tanárt. Kifelé menet Zayn összegyűrte a papírt és egy mozdulattal a kukába hajította. A Mrs. nem tetszését kifejezve megrázta a fejét, de nem szólt semmi. Szerintem örült, hogy Zayn nem csapott se milyen perpatvart.

-Elegem van!-úgy terveztem, így, hogy már kiértünk a folyosóra Zayn-re zúdítom minden bajom.

-Mit vagy úgy oda?-szét tárta a karjait.

-Túl sokat kell tanulnom, és most még itt van ez is! Mit képzelnek ezek magukról, robotnak néznek? Ne mondd, hogy téged egy kicsit sem zavar! Elveszi minden szabadidődet!

-Tudom.-bólintott egyet.

-Akkor? Miért nem mondtad, hogy nem mész bele?-most én tártam szét a karom és hátra fele sétáltam, hogy szembe tudjak nézni Zayn-nel.

-Mert te sem szóltál. -vont vállat.

-De én szóltam! Nem enged a tanár...és még ott van az a rohadt csók jelenet is!-ráztam ingerülten a fejemet, és bár nem akartam, sikerült Zayn tudtára adnom, hogy egyáltalán nem akarok vele csókolózni. -Mit fog szólni ehhez Harry és Brooke? Ez hihetetlen!

-Nyugodj már le! Meg fogják érteni, hogy ez csak egy rohadt szar lesz!-két tenyerét a vállamra tette, majd kissé megrázott. -Harry nem féltékeny típus...

-Brooke viszont az!-vágtam közbe.

-Mi?-nevette el magát. -Ezt honnan veszed?-szája még mindig mosolyra húzódott.

-Csak tudom. -forgattam a szemem. Itt természetesen arra az sms-re gondoltam, amit egyik nap küldtek névtelenül.

Egész nap ezen agyaltam. Már mint a darabon. Aztán, amikor vége volt a napnak az iskolában, már azon agyaltam, hogy mit fogok csinálni délután. Ugyan is reggel Harry-nek, azaz az új pasimnak azt mondtam, hogy délután találkozunk. Hogy Zayn ne fogjon gyanút, valóban hitelesíteni kéne a sztorit, hogy mi márpedig egy pár vagyunk Harry-vel.

Hármasban sétáltunk haza. Brooke, Zayn és én. Minden egyszerre kavargott a fejembe, amíg sétáltunk. Rómeó és Júlia avagy Zayn egy kiállhatatlan féltékeny barátnővel és Vivienne egy áll baráttal. Gondolkoztam azon is, hogy hogy és hol fogok Harry-vel találkozni, hogy tényleg úgy tűnjön, hogy járunk. Aztán Loreen-en, aki valószínűleg ideg összeroppanást kap, ha megtudja hogy hétköznap megyek bulizni és nem is akárkikkel.

-Várjatok meg!-Zayn-ékre kiabáltam akik megtorpantak a ház előtt, amíg én beszaladtam és ledobtam a cuccomat.

-Hova-hova ilyen sietősen?-tudtam, hogy nem úszom meg. Loreen állt a konyhában és éppen főzött.

-Ömm...csak Rebeca-hoz! Sietnem kell! Majd jövök.- válaszoltam és kislisszoltam az ajtón, amin kevesebb mint egy perce be is mentem a házba. Zayn és Brooke ugyan ott állt, ahol hagytam őket, azzal az utasítással, hogy várjanak meg. Szóval megtettük azt a tizenöt métert, ami a két ház között volt. Zayn és Brooke a nappaliba mentek, én pedig felszaladtam az emeletre, hogy megkeressem Harry-t.  Összesen három volt szoba volt az emeleten, ezekből tudtam melyik Zayn szobája. Harry-ét viszont nem tudtam. Minden mindegy alapon benyitottam az egyik szobába és szerencsémnek köszönhetően Harry ott volt a szobában. De vele voltak a többiek is.

-Sziasztok.-köszöntem kedvesen, majd Harry-re néztem kicsit szúrósabb tekintettel, majd vette a célzást és felpattant.

-Sziaaaa!-köszönték vissza mind kivéve Harry-t, aki egy nagy öleléssel köszöntött. Úgy nézett ki, hogy félbeszakítottam egy filmnézést.

-Bocsi srácok, de most elrabolom egy kicsit Harry-t.

-Vidd csak, senkinek nem fog hiányozni. Nem tudja befogni a száját...-magyarázta Liam. A többiek pedig mindjárt helyeseltek én meg elnevettem magam. Harry keserűen mosolygott, majd követett ki az ajtón kívülre. Megragadtam a csuklóját, majd húzni kezdtem magam után a lépcső felé.

-Gyere! Lent vannak Zayn-nék!

-Héééé! Semmi csók, vagy ilyesmi?-szomorúan nézett és megtorpant.

-Harry! Ne szórakozzál velem légyszíves...-felvontam a szemöldököm afféle "ezt most komolyan gondoltad?" stílusban.

-Hát oké. Egy próbát megért....

-Majd lent.- erre felcsillant a szeme, és már nem is kellett tovább ráncigálnom. Jött ő magától is. A nappaliban persze ott volt Zayn és a barátnője. A kanapén ültek, és tévét néztek. Úgy döntöttem, hogy mi is csatlakozunk hozzájuk. Harry helyet foglalt én pedig szinte bele vetettem magam az ölébe. Brooke nagyra nyitott szemekkel bámult minket, majd Zayn is felénk nézett és kinyomta a tv-t.

-Hát ti? Ti együtt?-tárta szét a karját Brooke.

-Igen.-mosolyogtam kedvesen, bár belül olyan mosolynak szántam, hogy "képzeld, nekem is van pasim nem csak neked, bleeeee!". Nem tudom kinek hogy jött le.

-Mióta?-kérdezett vissza még meglepettebben. Vagy inkább sokkoltan.

-Egy hete.-válaszolt Harry helyettem. Úgy látszik reggel figyelt. Pedig azt hittem, valamit nagyon el fogunk rontani, és lebukunk. Akkor viszont Zayn biztos megharagudna mindkettőnkre, Brooke pedig jót szórakozna rajtam.

-Húha. Akkor az már több, mint amióta én vagyok Zayn-nel. Akkor biztosan történt már pár komolyabb dolog, ha értitek mire gondolok.- nevette el magát, bár nem értettem, hogy mi vicceset mondott. Vagy csak nekem nincs humorérzékem.

-Igen./ Nem.- egyszerre szólaltunk meg Harry-vel. Itt rontottuk el.

-Most akkor igen vagy nem?-tette fel a kérdést Zayn, és mind a ketten magasba szökött szemöldökökkel meredtek ránk.

-Igen!-ismételte meg Harry határozottabban. -Persze, hogy történt. Már a második randi után. Csodálatos egy alkalom volt. Azt hiszem az volt életem legszebb pillanat. Ó Jaj nem! Miket beszélek! Az volt, amikor először láttam Viv-t. Kellemes szeptemberi délután volt. Az égen egy felh....-oldalba böktem, mire feleszmélt és nem mesélte tovább a meg nem történt történetet. -Egyszóval, minden király volt.- puszilta meg a nyakam.

-Jaj Maya! Nem kell előttem titkolóznod! Régen is megosztottad velem ezeket a dolgokat! Hát most se legyen ez másképp!

-Őőő... rendben...-ez meg mi? Mintha nem is tőle kaptam volna azt az sms-t! Úgy viselkedik, mintha nem történt volna köztünk semmi. Már mint nem mostanában volt, amikor utoljára beszéltünk.

-Szóval Maya már nem szűz. Gratulálok!

-Istenem Zayn!-csapta hátba Brooke.- Maya már vagy két éve nem szűz!- mi ez a Mayázás? Miért beszélünk a nemi életemről? Miért köpi ki Brooke ezeket az információkat?

-MI???-nézett rám Harry is és Zayn hatalmas szemekkel.

-Így van fiúk. -bólogatott hevesen.- Sok mindent nem tudtok ti még Mayáról...

-De szeretnénk minél többet!-vágta rá Zayn és lábait felpakolva a kanapéra, szembe fordult a barátnőjével, és mintha valami mese délután lenne, hallgatta őt.