29. fejezet

This is a new rész! :) 43 feliratkozó, 24.500 oldalmegjelenítés (a tegnapi nap folyamán 1026-an kattintottatok a blogomra. Wow!) és a 28. részhez, 20 kommentet kaptam! 20-at! Az eszméletlen sok! :oo Köszönöm szépen! :) Új a design is, remélem tetszik! :) Várom ide is a kommenteket! 

Kicsit elbizonytalanodtam, mert nem tudtam, hogy jó-e az amit tettem. Illetve semmi képpen sem jó színlelni, hogy kapcsolatban vagyok valakivel, amikor nem is. Sétáltunk a járdán, közben pedig azon gondolkoztam, hogy ha most elmondanám Zayn-nek, hogy nem is járok Harry-vel, mit csinálna. Talán jól leosztana, hogy ezt nem képzelte volna rólam. Igen, ez a legvalószínűbb. Biztosan meg is sértődne, hisz átvertük. Harry is és én is. A barátok nem csinálnak ilyet. De én nem csak barát akarok lenni. Csak ez vigasztalt. És ha elmondom, hogy nem is járok Harry-vel, akkor magyarázatot fog várni és kénytelen leszek elmagyarázni, miért van ez az egész. Tehát ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem a fejemből, és azon gondolkoztam tovább, hogy Zayn mit gondol. A "bassza meg" felkiáltása beindította a fantáziámat. Lehet, hogy szégyellte magát, mert bepróbálkozott nálam, amikor már jártam az egyik legjobb haverjával. Az is megfordult a fejemben, hogy féltékeny lett, vagy az, hogy rájött, hogy nem játszadozhat velem tovább. Valamin nagyon gondolkozott. Bele-bele túrt a jól belőtt sérójába, szőrös állát dörzsölgette és néha nagyokat sóhajtott. Szerettem volna megkérdezni, hogy mit gondol kettőnkről, már mint Harry-ről és rólam. Nem tettem, bár szerintem azt mondta volna, hogy össze illünk, örül, hogy Harry-nek és van valakije. Minden bizonnyal ezt felelte volna. Ha már itt tartunk, akkor azt is szívesen megkérdeztem volna, hogy mit gondol őróla és rólam. Persze ezt sem tettem. Komolyan mondom, nem értem magamat. Régebben, mielőtt még nem ismertem Zayn-t személyesen, határozott, céltudatos lány voltam. Mindig elmondtam, hogy mit gondolok. És most? Mindent legalább háromszor átgondolok, ahelyett hogy azonnal kimondanám. Bizonytalan vagyok és nem mindig tudok dűlőre jutni bizonyos dolgokban. Fel sem tűntek ezek a dolgok idáig, amíg jobban bele nem gondoltam.

-Te boldog vagy Brooke-al én pedig Harry-vel.- mosolyogtam rá. Már majdnem a suli előtt voltunk. Kicsit fura volt ez a szituáció, hisz nem tudom megmondani, mikor volt olyan amikor egymás társaságában ennyire csendben voltunk.

-Igen. Boldog...-rázta meg a fejét, és elmosolyodott. Akkor jutott eszembe, hogy az nap még nem is láttam mosolyogni.

A suli előtt ott állt Brooke, Rebeca és a fekete társaság. Oda sétáltunk mind ketten Zayn-nel, és mivel még volt egy kevés idő a becsengetésig én is és Rebeca is ott maradtunk. A társaság megbeszélte, hogy mekkora buli volt a hétvégi buli. Ebből következtettem, hogy Zayn velük volt. Tehát Brooke is ott volt. Akkor miért pont hozzám jött? Miért nem maradt a barátnőjével? Úgy tűnik, ez örök rejtély marad számomra.

-Héé! Emberek. -tört utat a tömeg közepe felé Buster telefonját a magasba emelve.-Kedd éjjel is lesz egy buli! Ki van benne?-fordult körbe izgatottan. Persze mindenki azonnal rávágta, hogy "én!". Egyedül Rebeca, Zayn és én nem szóltunk. Ha Brooke megy, magától értetődik, hogy Zayn is.

-Ti? Ti jöttök?-lépett elénk Buster. Beca csak elhúzta a száját, majd megrázta a fejét.

-Nem.-én is hasonló képpen tettem. Mindenki fújolni kezdett és megjegyzéseket tettek a korunkra.

-Gyertek már! A múltkor is ütött...bár ti azon sem voltatok ott. Na mindegy. Gyertek! Ha pia van, az már rossz nem lehet, ugye Maya?-kacsintgatott felém az emós fiú.

-Így van, Maya. Gyere te is. Mondjuk Harry-vel. Biztos benne lesz.- tett rá egy lapáttal Zayn is. Kajánul mosolygott.

-Rendben. Majd meglátom. Megbeszélem Harry-vel.-mellesleg Zayn még kapni fog azért, hogy le Mayázott.

-Szerintem ez nem jó ötlet Viv. Nem vagy még 18. Mi van ha bajba kerülsz? Meg Loreen sem....

-Nem érdekel Loreen. Megbeszélem Harry-vel, és megyünk.- néztem rá szúrós szemekkel. Tényleg menni akartam, mert kíváncsi voltam, mit csinálnak ők egyáltalán. És talán így kiderülhet, hogy került hozzám Zayn. Belementem. Hogy mi fog kisülni ebből...

Amikor becsengettek, mindenki szétszéledt. Mentem matekra a többiek pedig irodalomra, kémiára és franciára. A tanárom épp, hogy belépett az osztályterembe, de már azzal fogadott, hogy menjek Mrs. Smith termébe irodalom órára, mert beszéde van velem. Tudtam, hogy nem csináltam semmi rosszat, de istenemre mondom, megijedtem. Mi mást tehettem volna, átmentem hát Mrs. Smith termébe, ahol legnagyobb meglepetésemre ott volt szinte a fél iskola.

-Ó, Vivienne, de jó, hogy jössz!-tárta szét a karját a tanárnő. A kis teremben, szinte alig volt levegő annyian voltunk.

-Miről lenne szó? Mert mennék vissza matekra... -mutattam az ajtó felé.

-Figyelem!-tapsolt kettőt.- Az idei jótékonysági műsorról lesz szó! Mint tudjátok, minden évben rendez az iskola egy jótékonysági estet, ahol a diákok minden évben előadnak egy darabot. Úgy döntöttem, idén nem csak a színjátszó szakkör tagjai fognak szerepleni a műsorban.-hát itt jöttem a képbe én, ugyan is én nem jártam erre a szakkörre, és se milyen másikra sem. A teremben duruzsolni kezdtek a diákok, legfőképp a szakkörösök, akik fel voltak háborodva, hisz ez volt az év talán egyetlen olyan alkalma, amikor lehetőségük nyílt az egész város előtt megmutatni mit tudnak. -Tehát. Idén Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámáját fogjátok előadni. Kitűzöm ide, hogy kinek milyen szerepet osztottam ki. -fogott egy rajz szöget, és a papírt a teremben lévő parafatáblára tűzte. Arrébb lépett, így mindenki oda tolakodott a táblához. Mire én is sorra kerültem, fél terem már üres volt. A nevemnél vízszintesen végig húztam az ujjamat, hogy ne hogy más sort nézzek. És lám! Ki gondolta volna. Júlia. Ez valami vicc?

-Tanárnő!-léptem oda a tanári asztal mellé.- Hogy lehet az, hogy én játszom Júliát? Ezt a szerepet igazán oszthatta volna egy színjátszósnak! -tártam szét a karom.

-Mert jelenleg neked van az iskolában a legkiemelkedőbb tanulmányi eredményed irodalomból. Megérdemled. -mosolygott kedvesen, engem pedig szét vetett az ideg. Jobb dolgom is akad, mint Júliát alakítani.

-De...-kezdtem volna bele, ha Mrs. Smith nem szakít félbe.

-Á.á! Csak semmi de. Ez van és kész. -csapta össze a tenyerét.

-És ki lesz Rómeó?-ráncoltam össze a homlokom, és azért imádkoztam, hogy legalább normális partnerem legyen, ha már így adódott.

A hátam mögül meghallottam egy ismerős hangot, majd megfordultam, hogy megnézzem ki az. Nem kellett volna. Ezt a hangot ezer közül is felismerném. Mély is szexi.

-Rómeó?-tántorodott hátra Zayn, én pedig arcomat a kezembe temettem. 

28. fejezet

Tehát itt a következő rész. Ez kicsit gyengébb lett mint a többi, azt hiszem. :\ Jó olvasást, beállítottam, hogy most már azok is komizhassanak, akiknek nincs google fiókjuk. :)<33

Nem kellett semmit se eltervezzek. Megálmodtam az összes mondatot egytől egyig, amit mondani akartam. Reggel határozottan keltem ki az ágyból és valamiért büszke is voltam magamra, és még a kedvem sem volt olyan rossz. Pedig hétfő volt. Még én sem szeretem a hétfőket. A szokásos reggeli teendőimet elvégezve (kávézás, öltözködés, fésülködés, sminkelés) leültem a nappaliba és a fali óra másodperc mutatójának kattogását hallgattam. Addig, amíg nem csengettek. Tudtam jól, hogy ki lesz az. Egy igazi szívből jövő mosollyal nyitottam ajtót.

-Szia Harry!-köszöntöttem egy ölelés kíséretében.

-Héé Viv.-mosolygott kedvesen. -Mi újság van? Korán keltem, csak miattad, szóval lökjed.

-Gyere beljebb.-tártam ki neki az ajtót, majd beljebb lépett és elindult befele.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem  udvariasan.

-Nem. Semmit. Csak mondd, hogy miért hívtál. -dobta le magát a kanapéra és kezeit összekulcsolva a két lába között előre lógatta. Tipikus férfi póz.

-Nos, ez egy igen kényes téma. -túrtam bele a hajamba, és megálltam összefont karokkal Harry előtt. Ő hátradőlt, és afféle "hallgatlak" nézéssel meredt rám. -Nem tudom, mennyit tudsz abból, vagy hogy mennyit vettél észre abból, hogy én és Zayn...illetve én Zaynbe, mármint, hogy...

-Igen, az egész banda tudja, hogy te bele vagy esve Zayn-be. Tovább.-intett.

-Ó oké.- én pedig enyhén lepődtem csak meg. -Nos, ugyebár Zayn-nek most barátnője van. És hát nekem ez elég kellemetlen, hogy minden nap együtt látom őket, meg hát tudod Zayn, vagy ötször megcsókolt már, meg múltkor itt aludt és hát fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi van.- húztam el a számat. Elég kellemetlen erről beszélgetni annak a fiúval a barátjával akibe bele vagy zúgva.

-Itt aludt???-kerekedett el a szeme, és ültében előre hajolt. -Jézusom! Az nap éjjel már mindenütt kerestük! Mi a francot keresett is?-rázta hitetlenül a fejét.

-Jó kérdéseid vannak. Én sem tudom, bár nagyon foglakoztat a válasz, hogy miért ide jött és miért nem a barátnőjéhez ment. Meg...meg... majdnem azt mondta, hogy szeret.- vörösödött el a fejem. Harry pedig felnevetett.

-Hogy érted, hogy majdnem?-nevetett tovább.

-Mielőtt kimondhatta volna a szót, elájult.

-Az úgy érdekes lehetett.- fogta a fejét.

-Hidd el, az is volt. Főleg, hogy velem történt meg. Pont velem.

-Oké értem én.-bólintott.- De még mindig nem értem, mire kellek én.-csapott két kézzel a combjára.

-Játszd el, hogy a pasim vagy.

Csönd következett. Harry először csak párszor maga elé pislogott, majd felállt és ment pár kört a nappaliban. Szerintem azt ellenőrizte, hogy nincs-e valahol egy kamera, hogy nem szívatom-e. Teljesen komolyan gondoltam. Ha ez kell, hogy Zayn belém szeressen, illetve ne játszadozzon velem, akkor állok elébe.

Harry ismét leült.

-Miért én? Miért nem Niall? Vele úgy is olyan jóban vagy!-tárta szét a karját. Azt hittem, hamar bele fog menni a dologba, de nem adta be olyan könnyen a derekát.

-Azért kedves Harry, mert önre lenne a legféltékenyebb Zayn, mivel maga a banda legnagyobb nőcsábásza.-előre hajolva két kezemmel a térdemre támaszkodtam, hogy fejem és tekintetem egy vonalba legyen Harry-ével. Nem szólt semmit, és meg sem mozdult.- És ön a legszexisebb is.- tettem hozzá, mire felcsillant a szeme, és egy hirtelen mozdulattal az ölébe rántott, majd készült megcsókolni. Komolyan mondom, nem értem én ezeket a fiúkat! Mindent elsietnek! Nem hogy lassan haladnának, és romantikusak lennének. Á, nem dehogy. Mert az túl egyszerű lenne nekik.

-Naaa!-fordítottam el az arcomat, hogy se milyen úton módon ne csókoljon meg, mert én csak Zayn csókjaiért élek. Igen, ezt magamban döntöttem el, valamelyik nap.

-Hé! Most akkor akarod, hogy a pasid legyek, vagy sem? Mert a hitelesség szempontjából, egy két csóknak sem ártana elcsattania...-tárta szét a kezét és kacsintott, majd kimásztam az öléből és megigazítottam magamon a ruhát.

-Oké. Persze, hogy akarom. Szóval innentől, viselkedj úgy, mintha járnánk! Féltékennyé akarom tenni Zayn-t!-néztem elszántan magam elé, és már láttam is Zayn arcát, amikor meglátott minket Harry-vel. És akkor bevillant, hogy bármelyik pillanatban itt lehet Zayn, és tényleg láthatom az arcát.- Gyere! Mennünk kell!-ragadtam meg a karját, felvettem a táskámat és a kulcscsomómat, majd az ajtó felé rángattam Harry-t, aki arról magyarázott, hogy nem neki kell úgy viselkednie, mintha együtt lennénk, meg hogy engedjem már, hogy megcsókoljon.

Ismét boldog arckifejezéssel nyitottam ajtót, majd Harry-vel együtt kiléptünk az ajtón és egy összenézéssel megbeszéltük, hogy akkor kezdődet a játék. Zayn támaszkodott a falnak, úgy ahogy szokott, csak most egyértelműen szexisebb volt. Zselézett frufrujában újonnan szerzett szőke melírcsikokat véltem felfedezni, és ma arca erősen borostás volt. Mint egy álom, komolyan mondom. Harry lökte meg a kezem, hogy észhez kapjak végre.

-Szia Zayn.-mosolyogtam kedvesen.

-Csá haver.-pacsizott le Zayn-nel Harry.

-Hali...-húzta fel a fél szemöldökét és kettőnket fürkészett.- Mit csinálsz te itt?-kérdezte végül.

-Csak átjöttem Viv-hez.- vonta meg a vállát Harry.

-Minek?-jött gyorsan az újabb kérdés. Én csak összefont karral álltam és figyeltem a jelenetet.

-Ja...hát még tegnap este jöttem. Itt aludtam.- dugta ki oldalt a nyelvét.- Ha érted mire gondolok.-tette hozzá, majd vállával meglökte Zayn vállát. Szívesen szóltam volna Harry-nek, hogy ez túl gyors lesz, hisz ilyesmiket még meg sem beszéltünk.

-Igen, azt hiszem értem.-szépen lassan, tagolva mondta a szavakat Zayn, majd rám pillantott. Én csak kedvesen mosolyogtam, ahogy szoktam.

-Azt hiszem mennünk kéne.-szólaltam meg végül én is.

-Szerintem is.-jött végül a megerősítés Zayn szájából. Meg is fordult, majd lassú léptekkel elkezdett sétálni a járda felé. Mi követtük ők, kézen fogva, mivel Harry rákulcsolta tenyerét az enyémre. Zayn megárt a járdán és bevárt minket, majd megakadt a tekintete az összekulcsolt kezünkön. Azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy én és Harry együtt vagyunk.

-Rendben. Akkor suli után találkozunk. -mosolyogtam az új pasimra, majd amikor láttam Harry megerősítő bólintását, tudva hogy mire készülök, kicsit undorodva léptem közel hozzá és lábujjhegyre állva, egyszerűen megcsókoltam. Harry is rájátszott kicsit, mert közelebb húzott magához, így tovább tartott a csókunk. Persze Harry jó pasi, meg jól néz ki, kedves aranyos meg minden, de úgy csókolózni vele, hogy közben Zayn-be vagyok szerelmes és még jelen is van... Egyszóval fura.

Mi Zayn-nel elindultunk a suli felé, Harry pedig valószínűleg haza ment. Szótlanul sétáltunk jó pár percig. Zayn remélhetőleg próbálta megemészteni a látottakat, én pedig próbáltam megemészteni ezt a csókot, és próbáltam felkészülni a többire, ami még valószínűleg el fog csattanni.

-Akkor most te és Harry, együtt vagytok? Mióta?-hitetlenkedett és egyik kérdést a másik után tette fel. A választól tartva nézett rám. A tekintetem megint a hajára vándorolt. Vajon mennyi időt tölt a fürdőszobában?

-Egy hete kezdtünk találkozgatni kettesben, azt hiszem.- rögtönzés. Azt hiszem nem is megy ez olyan rosszul nekem.

-Ez azt jelenti, hogy múltkor a folyosón majdnem...meg nálad a szobában...-mutogatott hevesen. Nem nagyon akaródzott kimondani azt a bűvös szót.

-Igen Zayn. Akkor már volt pasim.- bólintottam, és igyekeztem csak magam elé nézni, de szemem sarkából meglestem az arckifejezését, ami a válaszom hallatán kicsit torzult volt.

-Bassza meg...-ejtette ki száján e nem túl szép szavakat, majd elhúzta száját, nagyot sóhajtott és tenyere ökölbe szorult. Azt hiszem, elértem a kívánt hatást.

27. fejezet

40 rendszeres olvasó, és közel 23.000 látogató, rengeteg komment és rengeteg tetszik szavazat a bejegyzés alatt! Köszönöm!<333 love you all! És boldog szülinapot egy kedves olvasómnak Katalina Herreronak! :)<3

Remélem azt mondanom sem kell, hogy azzal a tudattal, hogy Zayn mellettem alszik a földön, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Amúgy is nehéz lett volna visszaaludni, mert nem valami jó az alvókám, de így, hogy Zayn becsörtetett hozzám...Hozzám! És nem volt vele a barátnője. Ennek jelentenie kellett valamit. És majdnem kimondott egy szót, ami akárhányszor eszembe jut, kalapálni kezd a szívem. Persze nem tudhatom biztosra hogy az tényleg a "szeretlek" szó lett volna. Van még másik ezer szó ami "sze"-vel kezdődik. De valami megérzés, vagy fogalmam sincs mi, de azt sugallja, hogy már pedig de. Szeret. Na jó, ezt lehet, hogy csak beképzelem magamnak, mert már annyira akarom, hogy úgy legyen.

Reggel arra keltem, hogy valaki puszit nyomott az arcomra. Vagy is inkább a szám sarkára.  Oké. Szinte ez a valaki már megcsókolt. Először azt hittem, hogy képzelődök, de ahogy kezdtem magamhoz térni, tudatosult bennem, hogy ez a szín tiszta valóság.

-Mit csinálsz?-ültem fel rögtön az ágyban, mire Zayn hátratántorodott, így nem csak a képembe lógó arcát (tökéletes arcát) láthattam, hanem azt is, hogy éppen a farmernadrágját gombolja, és hogy nincs rajta póló. Nem akartam, de tekintetem igen csak elidőzött felsőtestén (amiről ismét csak azt tudom mondani, hogy hibátlan).

-Megyek.-nézett rám komoly arccal, majd legnagyobb sajnálatomra felhúzta a pólóját. Azt azért muszáj leírnom, hogy semmi kiskorúnak nem megengedett dolgot nem csináltunk az éjjel, hiszen én még kiskorúnak számítok és Zayn nem volt magánál, amit tulajdon képpen ki is használhattam volna. Halvány lila gőzöm sincs, hogy miért nem volt rajta ruha.

-Ideje.- bólintottam egyetértően ahelyett, hogy azt mondtam volna amit gondoltam. "Ne már! Ne menj! Maradj itt örökre! Légy velem! Szeretlek!" Nem terveztem szerelmet vallani, így hát maradtam az egyszavas válasznál. Már teljesen felöltözött, és elkezdte bevetni az ágyamat. Ezt nem tudtam mire véljem.- Mit csinálsz? Hagyd, majd megcsinálom. Csak menj!-forgattam unottan a szememet. Zayn csak ledobta a kezében tartott párnát, majd felvette a pulóverét is és megállt előttem. Száját már nyitotta, hogy mondjon valamit, de nem különösképpen érdekelt. Pizsamámra felkaptam a köntösömet, majd szélesre tártam neki az ajtót. Vasárnap, hajnal hat óra volt. Azt gondoltam, hogy Loreen még mélyen alszik azt az idióta relaxációs cd-t hallgatva. És így is volt. Benéztem hozzá és még mélyen aludt. Intettem Zayn-nek, hogy menjen gyorsan, majd amikor már a bejárati ajtónál volt, én is utána siettem.

-Akkor Szia. -intettem a küszöbön kívül álló Zayn-nek. Már majdnem becsuktam az ajtót, de ezt megakadályozta Zayn lába, amit az ajtó és a küszöb közé tett.

-Héé!-tárta szét a karját, és értetlenül nézett.-Kösz mindent Viv! -bólintottam, bár nem igazán tudom, mit köszönt.-És tudom, hogy nem egészen voltam magamnál, és fogalmam sincs miket mondtam. Semmit ne higgy el, amíg nem józan állapotban mondom!-ezen elgondolkoztam. Akkor ezt a majdnem "szeretlek" szót sem gondolta komolyan? Megjelent az a pajkos mosoly az arcán, amit már nagyon jól tudok, hogy mit jelent. Visszamosolyogtam Zayn-re, ami nála azt jelentette, hogy "belementem a játékba", nálam pedig azt, hogy "óóó! tudom ám mire készülsz!". Egy lépést közeledett felém, és már a karját nyújtotta az arcom felé, amikor fogtam magam, megperdültem a tengelyem körül és becsaptam az ajtót. Leporoltam a tenyereimet, mint aki jól végezte dolgát, majd széles mosollyal az arcomon megfordultam, hogy ne bámuljam tovább az ajtót.

Loreen mögöttem állt. Ijedtemben szinte felkenődtem a falra. A vigyor azonnal lehervadt a képemről.

-Mikor jött?-kérdezte, majd beletúrt rendezetlen, kócos hajába.-Fogadni mernék, hogy még tegnap késő délután, és maradt estére is.- fonta össze maga előtt a karját, és felvonta fél szemöldökét. Elég érdekes szituáció volt.

-Hajnalban jött.- mintha ezzel mentettem volna valamit a helyzeten. Én hülye.

-Ó! Az mindjárt más. Szóval hajnalban jött. És miért jött? Mit csináltatok egyáltalán? Mert gondolom, nem piros pacsiztatok...-elmélkedett, hogy vajon mi is történhetett.

-Az ég világon nem csináltunk semmit! Hajnalban beállított és részeg volt. Nem volt teljesen magánál, ezért hát bejött a házba és már nem tudtam kizavarni (illetve nem akartam, de ezt már nem említettem meg). Bementünk a szobámba, és elájult. Adtam neki takarót és egészen idáig mind a ketten aludtunk mint a bunda.- ecseteltem a helyzetet. Loreen látszólag kicsit megnyugodott, de még mindig voltak kérdései.

-Szóval akkor beengedtél egy nagykorú részeg embert a lakásba. Remek. Itt is aludt. Még jobb. Miért nem haza ment? Könyörgöm itt lakik a szomszédban!-égnek emelte a tekintetét.- És miért nem a barátnőjével volt?-fején találta a szöget.- És hol volt a többi fiú? Tudtommal még négyen vannak...-megfordult és a konyha felé sétált, én pedig követtem.

-Fogalmam sincs, hidd el.-ültem le a pulthoz az egyik bár székre.

-Ide figyelj kislányom!-két bögrét vett elő a szekrényből.- Még nem vagy nagy korú. Jól tudom, hogy kamasz vagy, bulizni akarsz, fiúzni akarsz meg tudjam is én. Egyikkel sincsen semmi gond, csak mértékkel! Nem mondom, hogy nem zavarna, ha ezzel a Zayn-nel jönnél össze, mert zavarna. De elviselném, mert tudom, hogy boldog lennél vele. Zavar, hogy ő már elmúlt 18. Zavar, mert azt hiszi, már bármit megtehet, mert igazából így is van. Tudod, én Indianában születtem, ahol törvény sértésnek számított az, ha egy felnőtt egy kiskorúval "járt". -rajzolt idézőjeleket a levegőbe.- Bradfordban vagyunk. Itt ezzel nem sértitek a törvényt. Azt csináltok, amit akartok. De kérlek ne tegyél semmi olyat, amit nem önszántadból akarsz! Ez a legfontosabb!-fúrta tekintetét az enyémbe. Mindjárt megértettem mire gondol. Lerakott elém egy poharat, amiben a kávé a számomra megfelelően volt édesítve. Beleittam a kávéba ami végig marta az egész nyelőcsövemet. Pár perc után tudtam csak megszólalni.

-Rendben.-ennyit nyögtem csak ki. Loreen látszólag valami hevesebb reakcióra várt. De erre most mit kellett volna mondjak? Egyszóval áldását adta a nem létező kapcsolatomra Zayn-nel.

A nap többi részében csináltam amit szoktam vasárnaponként. Tanultam. Mostanában nagyon le vagyok maradva, mert minden gondolatom Zayn körül forog, amit nem tudom, hogy meddig tudok még magamban tartani, de úgy érzem nem sokára ki fog kívánkozni belőlem egy-két dolog.

Az, csak tovább feszítette a húrt, hogy este miután végeztem a tanulással és kicsit megnyugodtam, hogy legalább ezt a dolgot letudtam, kaptam egy sms-t egy titkosított számról, miszerint "Szállj le a pasimról, te hülye szuka." Vajon ki küldhette? Sejtelmem sincs, tényleg. És akkor ezek után ne legyen ki az ember? Csók, csók, csók, még több csók, veszekedés, békülés, csók, hülye új barátnő, részeg Zayn, aki majdnem kimondta, hogy szeret és egy hülye névtelen sms. Ez már sok, ezek az információk és cselekedetek meghaladják a tűrő képességemet.

Kérlek holnap gyere ide, lehetőleg korábban és egyedül! Jó éjt.

Elküldtem az sms-t egy bizonyos számra, majd a telefonomat az éjjeli arra az éjjeli szekrényre téve, ami mellett Zayn aludt, betakaróztam azzal a takaróval, amelyikkel Zayn takarózott, majd fejemet arra a párnára hajtottam, amin kevesebb mint egy nappal ezelőtt Zayn feje nyugodott, majd lecsuktam szemem és aludtam, abban a szobában, amelyikben Zayn is aludt. 

26. fejezet

Remélem tetszik, várom a sok-sok komit. :)<33

"Még van esélyed nála, még van esélyed nála, még van esélyes nála...." Nagy hévvel rontottam be otthon a ház ajtaján, és az térített észhez, hogy minden hol fehér szatyrokat láttam.

-Hol voltál? Még nem vagy kész?-állt előttem a konyhában csípőre tett kézzel Loreen.

-Már is befejezem.-szóltam, majd a kezembe kaptam egy szatyrot, és elkezdtem kipakolni belőle. Loreen is hasonló képpen cselekedett. A házban síri csönd volt, csak a szekrények nyitásával járó nyikorgó hangot lehetett hallani, papírzacskó zörgését és az agyam kattogását. Ha mindenkinek ennyire nyilván való (gondolok itt Zayn nővérére Doniya-ra, Rebeca-ra, akinek nem rég esett le a tantusz, Loreen-re, aki szinte már az elején tudta, hogy ez fog kisülni a dologból, vagy Niall-re), hogy én és Zayn összeillünk, akkor miért nem lehetséges? Páran hitték azt is, hogy együtt járunk, pedig (sajnos) nem. Egyszerűen nem fér a fejembe, nem tudom felfogni, számomra nincs válasz arra a kérdésre, hogy mi miért nem járunk. Mert én szeretem Zayn-t, úgyhogy bármikor igent mondanék neki. Zayn, pedig csak úgy a nagy semmiért megcsókolt ötször, ha nem többször. Mások szerint, pedig már együtt is vagyunk. Mi a gond?  Már ezerszer átfutottam a lehetőségeket. Nem tetszem Zayn-nek, nem kedvel, úgy is elválaszt majd minket a távolság, nem akarja hogy a sajtó rólam csámcsogjon, nem akarja, hogy a tinilányok utálkozó levelekkel árasszanak el, nem akarja lekötni magát, nem lehet barátnője, amíg a bandába van(?), vagy egyszerűen, csak a szülei nem örülnének nekem. Ezeket már mind százezerszer végig gondoltam, de mindig ugyan ott lyukadok ki. A csókoknál. Akkor miért csattantak el? Az elsőnél, még mondhatta volna azt, hogy véletlen volt, elragadta a hév, fogadott egy haverjával, vagy akármi. És a többi? Az éttermi vacsora után? A szobájában? A múltnap majdnem az iskolai folyosón? Azokat mire véljem? Ha kérdőre vonom Zayn-t, azzal jön, hogy hagyjam békén, nincs kedve válaszolni, vagy egyszerűen nem is tudja a választ. És különben is. Most nem eshetek neki, amikor barátnője van. Azért nem lehetek olyan alattomos, hogy bekavarok a Brooke-al való kapcsolatába. Ilyet semmi pénzért nem tennék. Vessenek véget a kapcsolatuknak önszántukból, és ne miattam.

Már mondhatni azt, hogy meguntam ezt a témát addigra, mire vége lett a napnak. Ezek a mondatok harsogtak a fejemben, takarításnál, főzésnél, filmnézésnél, evésnél, fürdésnél és a nap szinte minden percében. Meguntam. Nem volt már kedvem keresni a választ, nem volt már kedvem törődni ezzel, újra és újra átrágni magam a lehetőségeken. Belefáradtam. De egyszerűn semmi pénzért nem állt le az agyam. Komolyan mondom, még akkor is hallottam a Zayn-nel kapcsolatos gondolataimat, amikor a délután folyamán bealudtam egy filmen. Normális ez? Az egy dolog, hogy szerelmes vagyok, na de ez már több a soknál.

Amint mondtam, délután Loreen-nel megnéztünk egy pár filmet. Úgy terveztem, hogy korán lefekszek és kipihenem magamat, gondolván másnap úgy is vasárnap, minden kezdődik előlről. Megint tanulhatom végig a hetet és megint szenvedhetek akár hányszor meglátom Zayn-t a barátnőjével.

Amikor a fürdésre került a sor, ügyeltem rá, hogy az arcomat jól megmossam. Igazából csak azt hittem, sikerül majd kimosnom a fejemből a gondolatokat. Hát nem jött össze.

Lefekvés előtt a nappaliba néztem a tehetség kutató műsort, amiben a One Direction is befutott. Erről is csak Zayn jutott eszembe. Ha pedig nem jutott volna eszembe, tuti, hogy a műsorvezető emlékeztet rá. Ilyen az én formám.

Ezekkel a mondatokkal dőltem ágyba: "Az őszi idő miatt vagyok ilyen fusztrált. Most lefekszem, és mire felébredek elfelejtem. Amíg alszom, törlődik belőlem minden, amit Zayn iránt érzek." Még ha valamelyik igaz is lett volna ezek közül, vagy be is vállt volna...

***

Hajnalban valami fura zajra ébredtem. Mire kinyitottam a szemem, a hang megszűnt. Már nem hallottam. Átforultam tehát a másik oldalamra és aludtam volna tovább, ha nem hallom ismét. Ekkor jöttem rá, hogy a csengőre tapadt rá valakinek a keze. Gyorsan átsiettem a fürdőszobába a fürdőköntösömért. Loreen szobája előtt elhaladva láttam, hogy mélyen alszik és fülhallgatóval a fején nyilván álmában is a relaxációs Aaron Armston cd-jét hallgatja. Loreen-t bár nem, engem azért érdekelt, ki állt az ajtó előtt. Lassú esetlen léptekkel csoszogtam az ajtó felé és közben azon gondolkoztam, mi van ha egy betörő. Igaz, hogy a városban kedves emberek laknak, de egy betörő azért nem lehet annyira kedves és udvarias, hogy becsönget a kiszemelt házba és közli, hogy "Ide most betörök, ha nem gond." Így már kicsit nyugodtabban sétáltam a bejárati ajtóhoz, majd kinyitottam azt.

-Zayn? Mit keresel itt?-tártam szét a karom. Zayn szeme felcsillant.

-Héé Viv! -kurjantotta hangosan.

-Shhhh!-tettem mutató ujjam a szám elé, jelezve, hogy halkabban. Zayn közelebb lépett (illetve inkább esett), hozzám és karjait a derekam köré fonva elkezdte csókolgatni a nyakamat. Ezzel még csak nem is volt semmi bajom. Viszont Zayn szájából dőlt a pia szag.- Zayn!-toltam el magamtól. -Te ittál?-ráncoltam össze a szemöldököm.

-Mer'?-csapta be az ajtót belülről és mielőtt léphetett volna egyet, neki esett az ajtó melletti falnak.

-Mer' részeg vagy azé'. -most ugye nem volt magánál, de józan állapotban biztos értékelte volna a válaszom stílusát. -Miért vagy itt?-rángattam fel, hogy ne a földön vergődjön már.

-Nem tudom.-rántotta egyet a vállán, és fejét jobbra döntve egy hajtincsem után nyúlt, és azt kezdte birizgálni.

-És hol van egyáltalán a barátnőd?- gondoltam, hogy hát Brooke amúgy is ilyen lány, Zayn nem egyedül itta le magát.

-Azt meg végkép nem tudom, de nem is érdekel. Szard má' le.- elengedte a hajamat, vagy is hát inkább kitépte, majd elindult befele a lakásba. Körülbelül úgy nézett ki, hogy esett-kelt, esett-kelt és esett-kelt. Neki esett egy szekrénynek amin a vezetékes telefon volt, kis híján ledöntött egy lámpát, és szinte átbukfencezett a kanapén. Jobbnak láttam, ha inkább beviszem a szobámba, mielőtt még bemegy Loreen-hez és ráugruk az ágyra, vagy valami hasonlót cselekszik. A szobám felé irányítottam tehát, majd miután már mind ketten bent voltunk becsuktam magunk mögött az ajtót. Zayn az ablakom előtt állt, az ágyam másik felénél.

-Na jó. Szívtál valamit?-tettem csípőre a kezem. Az utcai lámpa fénye világított csak be a szobába.

-Friss levegőt.-bólintott, majd a kezét a fejéhez kapta, és tisztelgett. Itt már tudtam, hogy semmi értelmeset nem fogok kiszedni belőle.

-Ahhj.-sóhajtottam.- Azt hiszem jobb lesz, ha most hazamész!-tártam ki neki az ajtót.

-Ne már Viv! Elküldesz? De én szer....-nem fejezte be a szót, csak egy hatalmas csattanás kíséretében összeesett. Tök lazán, mintha semmi se történt volna, átsétáltam az ágy túloldalára, hogy meg nézzem mi van vele. Kiütötte magát. Most mit kellett volna csináljak? Ott feküdt a padlómon az a személy, akiről egész nap álmodtam. Ott aludt édesen. Fel kellett volna keltenem, hogy menjen haza? Á! Nem lett volna szívem, meg amúgy is. Zayn Malik az én szobámban? Na ne szórakozzunk már! Ki az az elmeháborodott, aki hazaküldené? Dobtam rá egy pokrócot, és a feje mellé raktam egy párnát. Bebújtam az ágyamba, és a bal oldalamra fordulva bámultam addig a szuszogó Zayn-t, amíg el nem aludtam.

25. fejezet

Itt lenne a következő rész:DD Sokat vesződtem vele, remélem megfelelő lesz a számotokra. :) Most van egy csomó jó ötletem, úgyhogy valószínűleg (nem mondom biztosra, ne éljétek bele magatokat) holnap lesz rész. :)<333

Loreen az íróasztalomhoz lépett lerakta a tálcát ami a kezében volt, és miután már semmit nem tartott kezében, összefonta karját maga előtt. Kérdőn vonaglott tekintete köztem és Rebeca között arra várva, hogy választ adjunk a korábban feltett kérdésére. Ő is tudhatta a választ, hisz nincs ebben a városban Brooke Benett-ből több, hál' istennek. Már ettől az egytől is a hideg futkosik a hátamon.

Rebeca tekintete rám vándorolt, illetve szinte egyszerre néztünk össze.

-Szóval akkor Brooke és ez a Zayn...- engedte le a karját a teste mellé, és tovább fürkészett minket.

-Igen.- nyögte ki Rebeca egy bólintás kíséretében. Loreen rám nézett. Kissé lehajtott fejjel, összegörnyedve ültem törökülésben az ágyon. Tudtam, hogy Loreen-nak is megvan a véleménye Brooke-ról, ahogy nekem is. Vártam valami kirohanás félét, hogy olyanok vág a fejemhez, hogy ő megmondta, hogy ne törődjek úgy Zayn-nel és a többi. De semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett teljesen meglepődtem cselekedetén. Karját széttárva felém lépett, leült az ágy sarkára, és szorosan magához ölelt, szinte megfojtott. Válla fölött kidülledt szemekkel néztem Rebeca-ra. Ő csak megvonta a vállát, jelezve, hogy ő sem tudja mi történik.

-Jaj kicsim! Úgy sajnálom! Tudom, hogy most össze van törve a szíved, hogy legszívesebben elküldenéd Zayn-t melegebb tájakra, de nem teszed mert szereted. Tudom, hogy most mennyire a pokolra kívánod azt a lányt akivel még akkoriban olyan jóba voltatok, most pedig utálod, és összejön azzal a fiúval akibe te most belehabarodtál. Tudom, hogy neked ez most....

-Milyen sok mindent tudsz...-hámoztam ki magam öleléséből és szemébe néztem halványan mosolyogva.

-Ne hidd, hogy nem vettem észre!-rázta a fejét.

-Ezek szerint, csak én nem tudtam semmiről?-húzta föl fél szemöldökét Bec.

-Úgy látszik.- bólintottam.- Biztosíthatlak róla, hogy jelenleg semmi ilyesmit nem érzek, Zayn azt csinál amit akar, hisz felnőtt. Az ő dolga, még akkor is ha én szenvedek miatta.-fordultam vissza Loreen-hez.

-Nos, rendben. Én is voltam tinédzser, én is éreztem hasonlót. Tudom milyen. Na, hagylak titeket, hogy kibeszéljétek amit ki kell beszélni. Én ehhez sajnos nem értek.-húzta el a száját, majd végül elmosolyodott amint végig nézett az ágyon ami tele volt nasival, és megnézett minket is, akik az ágyon ültünk pizsamában, kissé kócos hajjal.

Amikor Loreen végre kiment, folytattuk a konzultációt.

***

Amint vissza nézem a naplóm bejegyzéseit, vagy csak vissza lapozgatok, az elmúlt egy hónap bejegyzéseiben mind szerepel a Zayn név. Ez véletlen lenne? Minden egyes bejegyzésben benne van, ahogy most már ebben is. Azt hiszem Zayn most már végleg (és remélem is, hogy végleg) befurakodott a múltamba, jelenembe és a jövőmbe. Bár most Brooke-kal kavar, bízok benne, hogy továbbra is szerves része lesz az életemnek. Ha nem is lehet köztünk szerelemmel kapcsolatos dolog, azért én úgy vélem, elég jó barátok lettünk, és kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni. Ha majd elballagok,-mert hamarosan elballagok- szerintem Zayn sem fog többet iskolába járni, azért szeretném ha nem szakadna meg köztünk a kapcsolat. Zayn valószínűleg majd már csak a zenével fog foglalkozni ahogy azt eddig is tette. Még mindig nem tudom miért jár ismét iskolába. Én meg valószínűleg egyetemre és főiskolára megyek. Mérnök leszek, ügyvéd, vagy esetleg bíró. Minden esetre, azt biztosíthatom, hogy valami olyan pályát választok, aminek köze nincs Zayn pályafutásához. Enyhén szólva nem az én világom.

A hétköznapi napjaimba belefurakodik Zayn, ez így van rendjén, hisz elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk.

Na de hétvégén?

Rebeca szombaton korán elment, mert neki vannak kisebb testvérei és az anyukája Mrs. Walker hétvégenként is dolgozik. Mivel Beca-nak korán el kellett mennie, értelem szerűen én is korán keltem, és miután néztem a tv-t a nappaliba, kávét ittam Loreen társaságában, és újságot is olvastam, mind ketten úgy döntöttünk, ideje kezdjünk magunkkal valamit. Szombat lévén nem árt takarítani. Ez az én reszortom. Azt beszéltük meg, hogy amíg ő elmegy vásárolni, addig én kitakarítom a lakást és miután mind ketten végeztünk a feladatunkkal, filmet nézünk. Azokat a filmeket akartuk megnézni, amiket tegnap Rebeca-val nem néztem meg. Ez volt a terv. Terv. Hm.

Miután Loreen elment vásárolni, én gyorsan belebújtam egy otthoni cuccba, ami nem más volt mint egy melegítő nadrág és egy ugyan olyan pulóver, mivel elég hűvös volt. Ez a takarítás pontosan úgy nézett ki, mint ahogy a tv-ben is szokták mutatni. Egyik szobából rohangáltam a másikba egy fekete szemetes zsákkal. Nem is volt buli, de összeszedtem egy zsák szemetet. A szemeteszsákkal kicsörtettem a ház elé, hogy kidobjam azt a kukába, amikor belefutottam Niall-ba. Illetve ő is éppen a szemetet dobta ki.

-Hé Viv!-intett felém egyet. Körülnéztem, hogy meggyőződjek róla, nekem köszönt-e. Pedig száz százalék volt, hogy nekem, mert még a nevemet is mondta.

-Szia.- intettem vissza, majd visszaraktam a kukára a fedelét és tétován álltam az mellett.

-Mi újság? Rég találkoztunk.- ezt úgy mondta, mintha amúgy minden nap összefutnánk.- Gyere! Beszélgessünk már egy kicsit!-kiabált oda hozzám. Fogalmam sincs miért, de így tettem. Elindultam felé. Szépen mosolygott a kora reggeli órában, és egy kósza napsugár megcsillogtatta fogszabályzóját. Így utólag eszembe jut, hogy még a ház ajtaját sem zártam be.

Amikor odaértem Niall-hez, szorosan magához ölelt, mintha egy éve nem találkoztunk volna, majd nyomott egy puszit az arcomra. Niall ölelése egészen különleges. Mindenki azt gondolná, hogy csak egy szimpla ölelés ettől a fiútól, aki bár sokat eszik, még így is gizda. Nem így van. Gizda, de erős. Így bizony! Én is meglepődtem amikor megölelt, hisz nem számítottam arra, hogy ennyire erős. Miközben ölel, fejét a válladba fúrja. Nagyon aranyos.

-Menjünk be, hideg van.- tolt el magától. Teljesen belefeledkeztem az ölelésébe, még a szemem is lehunytam. Niall egy rövid ujjú pólóban volt. Így már értettem, hogy miért fázik.

Követtem a házba, ahol egészen kellemes meleg volt. Átmasíroztunk az előszobán, a folyosón majd bementünk a konyhába.

-Többiek?-kérdeztem, természetesen inkább csak Zayn-re voltam kíváncsi.

-Még alszanak. Tegnap volt egy koncertünk és későn értünk haza.- pakolászott a hűtőbe a pultról, miközben én leültem az ebédlő asztalhoz, ahol egy halom levél hevert.

-És te miért nem alszol?-néztem fel rá a levelekből.

-Éhes voltam.-vont vállat, majd mind aki elfelejtett valamit, a fejéhez kapott.- Ó! Kérsz enni? Most csináltam rántottát. Még meleg. -mutatott egy serpenyőre, amiben valóban ott volt az aranysárga rántotta.

-Nem köszönöm.-mosolyogtam rá kedvesen. És ekkor megkordult a gyomrom. -Illetve, azt hiszem kérek.- mind ketten egyszerre felnevettünk. Persze halkan, mert a többiek még aludtak.

Niall megterített az asztalon, miközben én felnyitottam egy levelet, ami Zayn-nek jött. Tudom, nem volt szép dolog tőlem, hisze Zayn-nek jött, de arról a levélről sütött, hogy rajongó küldte. Hogy honnan tudom? Rúzsos volt. Gondoltam, hogy azt biztos nem Brooke-tól kapta. Felnyitottam hát. Miközben Niall terített végig is futottam a sorokat.

-Jézusom!-kiáltottam fel, majd a kezem a szám elé kaptam, és a lap kiesett a kezeim közül.

-Mi az?-vonta fel a szemöldökét Niall.

-Ez a valaki azt írja, hogy le akar feküdni Zayn-nel, és feleségül akar menni hozzá!-megint átfutottam a sorokat, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg az áll a papíron, ami.

-Ott van két kosár. Dobd bele a jobb oldaliba. -mutatott egy beépített kandalló felé, amiben égett a tűz. A kandalló mellett állt a két kosár, odasétáltam és beléjük néztem. Jó mély kosarak voltak, és tele voltak levelekkel.

-Milyen kosarak ezek?-tártam szét a karom értetlenül.

-A bal oldali a mély szerelmi vallomások kosara, a jobb pedig a szexéhes rajongóké.

-Ó, értem.- válaszoltam, majd bedobtam a jobb kosárba a levelet, visszavánszorogtam Niall-hez és leültem vele szembe oda, ahová tette a nekem szánt tányért.-Miért csoportosítjátok a leveleket?-kérdeztem és a kezembe vettem a villát.

-Csak úgy. Semmi jelentősége. Kíváncsiak vagyunk, hogy kik azok, akik képesek regényeket írni nekünk, arról, hogy mit éreznek, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy mennyien vannak olyanok, akik csak a külsőnkre hajtanak. -vonta vállat, majd beleharapott egy jókorát egy szelet kenyérbe. A tányérjáról egyre csak fogyatkozott az étel, bennem pedig egyre csak megfogalmazódott egy kérdés.

-Tegnap veletek volt Brooke is?-tettem fel a kérdést végül.

Niall a tányérja fölül nézett rám, teli szájjal.

-Hogy ki?-ráncolta össze a szemöldökét, és egy pillanatra abba hagyta az rántotta rágását.

-Brooke. Brooke Benett. Zayn barátnője. -és most én is elkezdtem enni. Niall szinte már végzett, amikor én még hozzá sem fogtam az evéshez.

-Ja. A szőke csaj? Aki telefonált?

-Biztos, én nem tudom.-mondtam két falat között.

-Még nem találkoztam vele. Illetve a bandából még senki. Zayn nem akarta tegnap magával hozni, pedig mi mondtuk, hogy szívesen megismernénk végre. Meg hát nem is tőle tudtuk meg, hogy van egy barátnője, hanem a csajtól, amikor idetelefonált, hogy Zayn itthon van-e. Meg furcsa volt, hogy nem Zayn-t hívta a mobilján. Szóval érted. Fura ez az egész...Ketcup-ot?-nyújtott felém egy üveget. Kellett egy kis idő, amíg fel tudtam fogni a szavak jelentőségét és jelentését.

-Nem, köszönöm. -ráztam meg a fejem.

-Meg, hogy is mondjam...Én igazából azt hittem, hogy Zayn és te...szóval érted. De aztán kiderült, hogy nem. Pedig tényleg úgy nézett ki a dolog.

-Hidd el, nem tőlem függne a dolog.-szakadt ki belőlem a mondat.

-Hoppácska!-vigyorodott el. -Ezt valahogy gondoltam.-nyalta körbe a ketchupos szája szélét, majd megtörölte azt egy szalvétával. -Tudod Viv, nem hiszem, hogy ezzel a Brooke lánnyal olyan nagyon komoly lenne a helyzet. Ha engem kérdezel, még van esélyes nála.-csak úgy dőltek a szavak belőle.

-Ne haragudj Niall, de azt hiszem nekem mennem kell.-álltam fel hirtelen, hogy kis híján a szék is felborult. -Tényleg nagyon sajnálom, és köszönöm a reggelit! Még beszélünk!-kiabáltam vissza a bejárati ajtóból, nem is törődve azzal, hogy a többiek még alszanak. A fülemben dobogott a vér, és a fejemben csak Niall utolsó mondata visszhangzott egészen hazáig. "Még van esélyes nála, még van esélyed nála, még van esélyes nála." Vajon igaza van Niall-nek? 

24. fejezet

Itt az új rész, ezt kevésbé érzem jónak. :\\ Olyan unalmasra sikeredett. A következő szerintem kedden vagy talán hétfőn lesz fent. Meg van a 20.000 oldalmegjelenítés ami számomra nagyon sok és elképesztő! Egyre több a rendszeres olvasóm is. :) Köszönök mindent és várom a kommenteket! :)<33

A nagy pofon után, szúrós tekintetem az övébe fúrtam, majd határozott nagy léptekkel beléptem a kémia terembe. Zayn lehelletének illatát még az arcomon éreztem, amitől kicsit meginogtam. Végig sétáltam a termen, majd leültem a közös padunkba. Fogalmam sincs mit csinált kint Zayn, de csak öt perccel később jött be a terembe. A táskáját hanyagul ledobta a pad mellé a földre, és nagy lendülettel ledobta magát is a mellettem lévő székre. A tanár is abban a pillanatban lépett be a terembe, és minden bevezetés nélkül írni kezdett a fehér táblára, kék színű filccel. Zayn a padon összekulcsolt kezével játszott, és azt tanulmányozta. Ő elő sem szedte a füzetét, én pedig sebesen másoltam. Körülbelül egy perc elteltével megunta játékát és felém nézett.

-Ez fájt, tudod?-egy pillanatra engedtem csak, hogy a szemembe nézzen, a tábla felé fordultam, majd szememet a füzetem papírjára szegeztem.

-Így jártál.-válaszoltam át sem gondolva a szavakat. Szemem sarkából láttam, hogy kicsit előre hajolva próbálja megint elkapni a tekintetem. -Nekem is sok minden fáj.-tettem hozzá, és megint csak egy másodperc töredékéig néztem a szemébe.

-Hm. -ennyit mondott. Most ebből tudnom kéne mire gondol? Mert én egyáltalán nem jöttem rá. - Szóval féltékeny vagy.- közölte a most már nyilván való tényt.

-Ajj Zayn! Hagyjál már!-löktem meg a vállát ezzel nyomatékosítva a szavaim jelentőségét, miszerint most rohadtul nem érek rá.

-De így van, vagy nem így van? Csak most utoljára mondd ki!-csapott egyet az asztalra. "Ez most mi?" kérdeztem magamban. Úgy viselkedett, mint egy ovodás kisgyerek, aki az anyját kérleli, hogy hagy ehessen még egy nyalókát. Komolyan mondom, így jött le ez az egész!

-Igen Zayn, így van.- és én voltam az anya, aki belement az egészbe. Megint nem néztem rá, mert nem akartam a szemébe nézni. Egyszerűen csak nem bírtam. Talán lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy pofon vágtam. Próbáltam elnyomni ezt az érzést, mert véleményem szerint jogosan kapta.

Szemem sarkából láttam, hogy nyugodt arckifejezéssel, halvány mosollyal a szája sarkában hátradől a széken és kezét az ölébe ejti. Igen. Ez a tipikus Zayn Malik, aki ha így fojtatja, meg fog bukni kémiából.

Szünetben értelemszerűen hozzánk társult még Brooke is. Mondanom sem kell, hogy mindenki őket nézte. Először is felmérték Zayn új barátnőjét, másodszor pedig azért, mert hát felmérték az új lányt is. Voltak, akik pár ocsmány szóval illették Brooke-ot, aki egy két szóból megpördült a tengelye körül és elkapta az illető grabancát. Így nem csak azért nőtt meg a lány tekintélye, mert ő Zayn Malik barátnője, hanem azért is, mert elég nagyra nyitotta a száját, és a kezét sem félt használni. Zayn ehhez nem fűzött hozzá semmit, csak nevetett és mosolygott mindenen. Úgy tűnik Zayn az ilyen belevaló csajokra bukik. Ízlések és pofonok.

Péntek lévén, Rebeca azzal az ötlettel állt elő, hogy "lazuljunk" egy kicsit. Ez nálunk annyit tesz, hogy filmet nézünk és Beca nálunk alszik. Most azt is hozzátette, hogy kibeszélhetem magamból a dühömet, és ha gondolom készíthetünk egy Brooke woodoo babát. Érdekes ötletnek véltem, de végül nemet mondtam rá. Nem készítettünk mi semmiféle woodoo babát, annak ellenére sem, hogy amúgy szívesen csináltam volna. Ezt még sem tehetem meg vele, mert Zayn úgy érez iránta ahogy.

Iskola után felhívtam Loreen-t, hogy bemegyek Beca-val busszal a városba, ugyan is még mindig járnom kellett a kezelésre. Loreen ha jól számoltam ötször visszakérdezett, hogy kivel megyek. Természetesen arról akart meggyőződni, hogy nem Zayn-nel. Rebeca kezébe nyomtam a telefont azzal az utasítással, hogy győzze meg Loreen-t afelől, hogy csak ketten megyünk.

Utolsó óra után kifele menet a suliból, ott állt ugyan az a feketébe öltözött banda, akik reggel is ott álltak. Próbáltam őket elkerülni, de nem jött össze. Buster már távolról kiszúrt és felém igyekezve a nyakamba borult.

-Héé! Maya!-mosolygott. Nekem nem igazán volt kedvem.

-Szia. -meg sem próbáltam rávenni arra, hogy ne Mayának hívjon. Ebben a társaságban rám ragadt ez a név. -Sajnálom Buster, de most mennünk kell.- mutattam Rebeca-ra és magamra.

-Hova siettek? Péntek van!

-Igen tudom. Kórházba megyünk.- emeltem égnek a tekintetem.

-Ó. Értem.-bólintott.- Hát akkor sziasztok! -beletúrt sötét hajába, majd intett egyet és visszasietett a társaság többi tagjához. Miközben elhaladtunk mellettük, néhány lány intett, néhányan pedig hátat fordítottak. Ez egy ilyen banda.

Busszal utaztunk be, és úgy döntöttünk ha már a városban vagyunk, akkor bemegyünk a videotékába és választunk pár jó filmet. Mind ketten inkább a vígjátékokra bukunk, tehát értelem szerűen vígjátékot kölcsönöztünk ki. Ha filmezünk akkor popcorn is kell. Az nem maradhat el. Így bementünk egy másik üzletbe is, ahol vettünk popcorn-t. Rebeca meglátott egy gumicukor fajtát, amiben gumicukorból egy szendvics volt kirakva. Neki az mindenféle képpen kellett, úgyhogy azt is vettünk. Mire a kasszához értünk, már csoki is volt a kosarunkba. Ez egy tipikus csajos estének igérkezett. Édességek és filmek.

-Akkor azt hiszem kezdhetjük.-nézett körbe a szobán az ágyon ülve.

-Kezdhetjük.-bólintottam. Ez olyan komolyan hangzott, mintha valami bevetésre készülnénk. Persze nem így volt.

-Első kérdésem. Akkor ugye most szereted?-tette fel a kérdést. Egymással szemben ültünk az ágyon, köztünk pedig egy tál popcorn volt. Rebeca a kezében jegyzettömböt tartott és a válaszomat várva jegyzetelni készült.

-Azt hiszem. Talán. Vagy is hát igen.

-Rendben.-felírta a válaszom.- Akkor határozott igen. -írt tovább.- Tehát, pofon vágtad? Mekkorát ütöttél? Mi volt a reakciója?-tette fel az újabb kérdéseket.

-Nem ütöttem nagyot. Vagy is hát, inkább olyan átlagosat ütöttem, inkább mondjuk így.-egy adag kukoricát szórtam a számba.

-Rendben. Oké ez már kezd unalmas lenni. Nem vagyok jó az ilyesmiben.-húzta el a száját.- Szóval akkor most rosszul érzed magad amiatt, hogy Zayn Brooke-kal jár?- eldobta a kis jegyzet füzetet, már nem jegyzetelt. Teljes mértékben rám figyelt, és próbálta megérteni mit érzek.

-Igen. Rosszul érzem magam! Elegem van Zayn-ből, látni se akarom! -tört ki belőlem.- Illetve épp ez az, hogy ha nem látom, akkor mindig látni akarom! Haragszom is rá meg nem is... olyan fura ez nekem.-dőltem hátra az ágyon, és az arcomba nyomtam a párnámat és úgy folytattam.- Eleinte azt hittem, milyen szerencsétlen vagyok és, hogy ennél rosszabb már nem is lehet a helyzetem. Erre jön a nagy Brooke Benett, és még rosszabb lesz minden. Létezik egyáltalán ilyen?

-Brooke Benett? Az a Brooke Benett?- csendült fel egy ismerős hang, mire a párnámat leemeltem a fejemről és a sarokba hajítottam. -Csak azt ne mondd, hogy az a Brooke...-állt Loreen az ajtóban egy tálcát tartva maga előtt, amin két teával teli bögre volt.

23. fejezet

Na itt lenne az új rész! :) Sokat szenvedtem vele, és még most sem olyan amilyennek akartam, hogy legyen, de azért remélem tetszik! :) Jó olvasást. Puszi <33 :)

Azt hittem hanyatt vágódom. Egyetlen egy nap ennyi, de ennyi rossz csapás? Mi jöhet még? Jó, azért nem a világ vége, biztos vagyok benne, hogy veled is megesett már, hogy a fiú, akibe belezúgtál és nem mellesleg világhírű énekes a sulidba jár a legújabb barátnőjével,-aki mellesleg nem hiszem, hogy tudná azt, hogy ha gondol egyet a pasija csak megcsókol egy olyan lányt, akivel nem is jár együtt. akivel régebben legjobb barátnők voltatok és egy rossz társaságban együtt bandáztatok. Igen. Ez bizonyára mindenkivel megesett legalább egyszer.

Bénán bámultam rájuk. Egymás kezét fogták, és teljes mértékben összeillettek. A híres és menő énekes a One Direction-ból, és egy ismeretlen, szép, erősen kifestett cicababa, aki szeret villogni az új pasija oldalán. Tökéletes párost alkotnak.

Rebeca idegesen az egyik lábáról a másikra dülöngélt és azt várta, hogy történjen végre valami. Hisz most, hogy világosodott benne, hogy Zayn iránt érzek valamit, talán azt is felfogta most, hogy kínos nekem a helyzet ha az új barátnő társaságában kell legyek. Talált süllyedt. Igazából nem is kínos volt, mert nem tudták, hogy beleestem Zayn-be. Inkább nevezném gyötrelmes perceknek, amikor azt kell nézzem, ahogy kéz a kézben sétálnak, vagy netán csókolóznak. Gyötrelem, fájdalom, kín, sínylődés. Ezeket a szavakkal jellemezném az érzést.

Ide oda pillantgattam a szerelmespár két tagja között, majd úgy döntöttem hogy ennyi hosszas csend után, végre kinyögök valamit.

-Ebbe a suliba? Hű. Cool. -mondtam unottan, amit valószínűleg észrevettek ők is, mivel felvont szemöldökkel meredtek rám.  Rántottam egyet a vállamon, majd úgy döntöttem, megfordulok és faképnél hagyom őket. De ezt még sem tehettem meg. -Nos, most már tényleg mennünk kellene.-mondtam, mire Zayn és Rebeca egyetértően bólintott.

-Hova ez a siettség?-tárta szét a karját Brooke.

-Órára?-kérdeztem vissza, majd én is széttártam a karom.

-Jaj ne csináljátok már! Első órám irodalom, nem akarok ott rohadni a padban. Mondjuk tekintettel arra, hogy mostanában fűtés is van az iskolákban meg, hogy éjjel nem sokat aludtam...-elmélkedett. Látszólag teljesen belefeledkezett a gondolatsorába.

-Igazad van Brooke. Menj csak be irodalom órára, a radiátorok mellett biztos akad még egy hely és aludj egy jót. Én is ezt szoktam csinálni, főleg, hogy végzős vagyok. -bólintottam megértően. Beca is egyet értet. Zayn arcáról nem tudtam leolvasni mit gondol, ő csak állt Brooke mellet, egyik kezét pedig zsebre vágta.

-Menjünk.- szólalt meg végre társaságunk egyetlen férfi tagja is. A szőke lány értetlenül meredt Zayn-re. Gondolom azt várta, hogy Zayn mellé áll és helyeselni fog. Ez pedig nem történt meg. Soha nem is néztem Zayn-t olyan fiúnak, aki igazat ad a barátnőjének, csak azért mert a barátnője. Zayn biztosan nem ilyen.

Elindultunk a hűvös folyosón. Szinte csak mi voltunk kint, és egy két kidugott fejett láttam egy-egy ajtó mögül, ami azt kémlelte, mikor jön a tanár.

Becky volt az első, aki lekopott tőlünk. Így már csak hárman sétáltunk tovább. Elkísértük Brooke-ot oda, ahol az irodalom órát tartották neki. Szerintem Zayn is meg akart bizonyosodni róla, hogy bemegy órára és nem csak én.

Brooke nyomott egy szenvedélyes csókot Zayn-nek, majd grimasszal az arcán bekullogott a terembe. Ketten maradtunk Zayn-nel. Kémiára mentünk. Még mindig mellettem ül a laborban. Ami viszont az én részemről jó, mert bár Zayn nem tudja, szeretem ha a közelemben van.

-És hogy találkoztatok?-tettem fel mosolyogva a kérdést.

-Egy klubban.-válaszolt rám se nézve.

-Az romantikus lehetett.- bólintottam. Tényleg romantikus lehetett. Ki ne tartaná romantikusnak azt a helyzetet, amikor két fiatal találkozik egymással egy olyan helyen ami dugig van izzadt, részeg, netán drogos emberekkel? Kétségkívül emocionális.

-Féltékeny vagy?-húzta féloldalas mosolyra a száját és felvonta fél szemöldökét.

-ÉÉÉÉN?-kerekedett el a szemem, majd elnevettem magam.- Én ugyan nem!-nevettem továbbra is.- Én biztos, hogy nem vagyok féltékeny. Már miért lennék az?- tártam szét a karom és még mindig nevettem, lehet, hogy feltűnően is sokat. Féltékeny? Én? Hát, hogy a francba ne, amikor szinte a kezdetektől belehavarodtam?

-Tényleg elmondhatod, ha féltékeny vagy. Én megértem. Tudod hány tini féltékeny most Brooke-ra? Ez teljesen normális.- ecsetelte a helyzetet.

-Mondom, hogy nem vagyok féltékeny!

-Tudod, naponta kapok vagy millió levelet, hogy mennyire utálják Perrie-t, holott ő már nem is a barátnőm. Olyanokat is kapok, amiben azt írják, hogy utálják a hugaimat és utálják a szüleimet, mert ők akkor láthatnak amikor csak akarnak akkor ölelhetnek meg amikor akarnak...gondolom tudod hányan szeretnének tőlem egy érintést is. Esetleg egy ölelést. Vagy netán egy, vagy több csókot. Arról ne is beszéljünk, hogy....-mintha csak meg se hallotta volna, amit mondtam. Csak mondta mondta és mondta.

-A francba is Zayn! Féltékeny vagyok! -üvöltöttem rá, mire végre abba hagyta a mondatot. Megálltunk a folyosón.

-Valóban?-ha lett volna rajta szemüveg, írhatnám azt, hogy a szemüvege fölül nézett rám, de ma nem viselt szemüveget. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy csak úgy hülyeségből hordja, mert jól áll neki, vagy azért mert tényleg rossz a szeme. -Ez érdekes szituáció. -vakargatta meg az enyhén borostás állát, majd közelebb lépett. -Szóval féltékeny vagy.- lépett még egyet felém és közölte tény szerűen. Most erre mit mondhattam volna? Olyan kis huncut titokzatos hangon beszélt, hogy lélegzetvisszafojtva ittam a szavait. -Azt mondod, lennél Brooke helyében...-még közelebb lépett. Szavai visszhangzottak a folyosón. Egy előrelógó hajtincsemet a fülem mögé tűrt, és végig simított kezével az arcomon. Komolyan mondom, drámai egy pillanat volt. Még egy utolsót lépett felém. Lélegzetét éreztem az arcomon, mellkasunk szinte összesimult. A nevetőráncok összefutottak szeme sarkában, szája viszont egyenes vonalban húzódott. Hirtelen elmosolyodott, majd jobb kezét hátul a tarkómon nyugtatta, fejét egyre közelebb hajtotta enyémhez, amíg alsó ajkunk össze nem ért. Lehunytam a szemem.

Jobb tenyerem hirtelen iszonyatos erővel csattant Zayn arcán.

-Te velem nem fogsz szórakozni Zayn Malik, ezt vedd tudomásul!