22. fejezet

Kövi rész! :) Várom a kommenteket és a Tetszik-Nem tetszikeket :33<33 És bocsi, hogy megint eddig húztam és hogy ilyen rövid lett :\\

Zayn ide-oda kapkodta a fejét köztem és a barátnője között. Szélesen vigyorgott, bár ezt nem tudtam miért teszi. Nyílván valóan azért, mert az alakuló kapcsolata már teljesen kialakult. Négyen egy külön társaságot alkottunk. Zayn, Brooke, Rebeca és én. Én szótlanul halványan mosolyogva, magam előtt összefonott karokkal álltam. Zayn és Brooke egymás kezét fogták, miközben Zayn még mindig szélesen vigyorgott, Brooke pedig tetőtől talpig újra és újra végig mért. Beca szemei szimplán csak villámokat szórtak. Első sorban azért, mert Zayn-nek újra barátnője van, és ő imádja a bandát amiben Zayn van, és elvárja, hogy mindenki szingli legyen. Másodjára pedig azért, mert ha már Zayn barátnőt szeretne, akkor az én legyek vagy ő. Végülis, én is így gondolom.

Néha igazán nem értem Rebeca-t. Ő már betöltötte a tizennyolcat, de olyan mint egy tizennégy éves. A szobája falán poszterek vannak, és fanatikusan rajong ilyen olyan tinibandákért, mint például a One Direction. Nem mondom, hogy én nem szeretem a zenéjüket, de nem követem nyomon őket a twitteren. Elég, ha meghallgatom a számaikat és ennyi.

-Ismeritek egymást?- vonta fel a szemöldökét Zayn hosszas csend után.

-Igen, azt is mondhatjuk. -bólintottam egyet határozottan.

-Viccelsz???-tárta szét a karját.-Legjobb barátnők voltunk!- itt nem csak Zayn-nek és Beca-nak, hanem még nekem is leesett az állam. Most ezt miért kellett?

-Tényleg?-még mindig összeráncolt szemöldökkel méregetett minket Zayn. Rebeca is hasonlóan cselekedett.

-Nos, igen. Volt olyan is. -húztam el a számat, mert még mindig fáj visszaemlékezni azokra az időkre.

-Amúgy itt vannak a többiek is. -közölte Brooke. Jaj ne! Ordítottam magamban, mert tudtam kiket fed a "többiek" jelző. -Hé emberek! Itt van a jó öreg Maya Martin!-fordult vissza a társasághoz és a kelleténél kicsit hangosabban jelentette be, hogy jelen vagyok. A feketébe illetve sötétbe öltözött társaság egy emberként fordult felénk. Néhányuk unottan forgatta a szemét, néhányuk pedig tátott szájjal bámult engem. Én nem voltam meglepett, mert amikor rájöttem, hogy a szőke hajú lány Brooke, akkor tudtam már, hogy kik ezek a fazonok a suli előtt. Azt hittem feltűnés nélkül tudok váltani pár szót Zayn-nel és a barátnőjével, akit egészen addig fel nem ismertem, amíg háttal állt nekem.

-Helló Mayaaa!- karolta át a vállam Buster és nyomott egy puszit az arcomra.  Buster is annak a bizonyos bandának a tagja. Ezekről a srácokról annyit kell tudni, hogy nem jó társaság. Tipikus utcai huligánok. Biztos hallottatok már ilyenekről. Nos ők ilyenek.

Afféle "Ez most komoly?" nézéssel néztem rá. -Helló.-nyögtem ki végül.

-Naaa! Ne legyünk ilyen morcosak!-vágott szomorú arcot.- Ne mond, hogy még mindig haragszol rám!-levakartam a karját a vállamról majd szembe néztem vele.

-De Buster, még haragszom rád! Nagyon haragszom rád! De tegyél egy szívességet. Ne hánytorgasd ezt fel. Felejtsünk el mindent. -legyintettem, mert már meguntam a képét. Nem voltam rá kíváncsi.

-Zsír!-vigyorgott.

-Sajnálom, de azt hiszem, nekünk most mennünk kell.-lépett oda a kissé nagyobb tömeghez Rebeca és oda oda legeltette a szemét mindenkin. Ő senkit sem ismert.

-Igen, tényleg mennünk kell. Örülök, hogy találkoztunk.-ezt kicsit sem őszintén mondtam.- Sziasztok. -intettem, majd megfordultam és a lépcső felé sétáltam Rebeca-val az oldalamon.

Felbaktattunk a pár lépcsőfokon, majd belöktük a suli ajtaját és belépve az épületbe megtöltötte tüdőnket a kicsit melegebb mint kinti levegő. Alig pár lépést mehettünk a folyosón, azt is szótlanul tettük meg, amikor utánunk kiabáltak.

-Hé! Hova siettek? Várjatok már!- Rebeca-val szinte egyszerre torpantunk meg és fordultunk hátra.

Zayn és Brooke közeledtek felénk kézen fogva gyors léptekkel.

-Hát te?- tette fel helyettem Rebeca a kérdést.

-Mától én is ebben a suliba fogok megrohadni...-vonogatta a vállát én pedig elkaptam Zayn pillantását.

21. fejezet

Az előző részhez, nagyon nehezen jöttek össze a kommentek. :\\ Remélem ez jobban tetszik és több kommentet kapok! :)<33 Várom a véleményeket, pozitívat, negatívat egyaránt! :)

A vér is megfagyott az ereimben, nem csak a hidegtől hanem a döbbenettől. A térdeim remegtek, a szívem kalapált. Egy értelmes szót nem voltam képes kinyögni. Könnyek gyűltek a szemembe. Alakuló kapcsolat? Tessék hát itt van.

Egy kezet éreztem a vállamon. Először arra gondoltam, hátha Zayn az, és mindent ezt csak képzeltem. Nem, nem gondoltam, hanem inkább reméltem. Persze minden valóság volt. Rebeca rakta a kezét a vállamra, majd belém karolt és bevonszolt a suliba. Nem kérdezett semmit, mert ő is látta mi történt. Bár neki nem mondtam, hogy gyengéd szálakat táplálok Zayn iránt, valahol tudnia kellett.

Egyenesen, gyors léptekkel a mosdóba mentünk, ami üres volt. A hideg csempének döntöttem a hátamat, bár nem tudhattam biztosan, hogy hideg mert nagykabát volt rajta, most valahogy minden hidegnek és fagyosnak éreztem a környezetemben.

-Amióta ismerlek, azóta még nem láttalak szerelmesnek. Most viszont, mintha egy perc alatt történt volna minden. Komolyan! Látnod kellett volna azt, amit én láttam az én szemszögemből. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy te Zayn-be..., de most amikor megláttalak téged a suli előtt, egyedül, árván, magányosan, Zayn nélkül...

-Értem!-kiáltottam rá.

-Szóval csak olyan elveszett voltál. -fejezte be amit elkezdett.- Tudom, vagy is ahogy elnézem nagyon beleestél, de nem szabad, hogy látszódjon rajtad, mennyire megtörtél! Most békültetek ki, ne veszekedjetek megint. Vagy túlteszed magad rajta, vagy ha nem is sikerül, ne mutasd mennyire bánt ez! Viv, annyiszor láttalak már erősnek és kitartónak, légy most is az! Csak ennyi a titka az egésznek. -fejezte be mondandóját. Én végig  a csempének dőlve rebegtettem a szempilláimat, hogy nehogy kibuggyanjon egy könnycsepp, mert ha egy jön, jön a többi is. Mély levegőket vettem, azt azért hozzá teszem, hogy az iskolai wc-kben nincs valami rózsa illat. Ettől a szagtól még jobban könnyezni kezdett a szemem, mind addig, amíg az első csepp le nem gördült az arcomon. Ellöktem magam a faltól és a tükör elé állva méregettem magam.

Eddig erős voltam, most miért ne lehetnék az? Nem mondtam el Zayn-nek, hogy szeretem és ez az én hibám. Nem hibáztathatom őt ezért. Azért, hogy más lánnyal jár, hiszen én még csak meg sem említettem mit érzek iránta. Teljes mértékben én csesztem el az egészet. -mondogattam magamnak, majd a tükörből láttam, hogy Rebeca engem figyel és felé fordultam.

-Igazad van Becky. Attól, hogy nem engem választott, még mindig ugyan az az aranyos, kedves imádnivaló srác. Viszont a lány halott!- az utolsó mondatot szinte torkomszakadtából üvöltöttem. Tenyerem ökölbe szorult, majd lábaim egyre gyorsabban váltották egymást. Az ajtó fele indultam. Rebeca arcán egy pillanatra láttam a "hál' istennek, visszatért!" féle megkönnyebbülést, utána pedig a pánikot. Kivágtam a női mosdó ajtaját, és szélsebesen vágtatni kezdtem a suli bejáratához illetve kijárazához. A táska ide-oda csapongott a jobb vállamon és a hajam is kellő képpen lobogott. Úgy éreztem magam, mintha egy kifutón mennék végig. Igaz, hogy kicsit sietősebben.

Rebeca a nyomomba loholt.

-Ne csinálj semmi hülyeséget Viv!-hajtogatta egyfolytában.

-Én? Nem én semmit! Csak megnézem kicsit közelebbről ennek a csajnak az arcát.-nyugtattam meg. Végre kiléptünk a suli elé a csípős hidegbe, ahol egy nagy csoport gyülekezett. Abban a társaságban állt Zayn is és a legújabb barátnője. Lazán, feltűnés nélkül sétáltam le a lépcsőn. Úgy is terveztem, hogy nem hívom fel magamra a figyelmet, de nem sikerült, mert Zayn észrevett.

-Hé Viv! Hova lettél?- karolta át a vállamat amikor odaléptem a társasághoz. Karját lesöpörtem magamról, ő pedig lepődötten nézett rám.

-A mosdóba voltam.- mondtam az igazat, de azt már nem mondtam, hogy miért. - Bemutatnád a barátnődet?- vetettem felé egy hamis mosolyt.

-Ó persze!- csapott a hátamra, majd megragadta a nekem háttal álló szőke lány kezét és szembe fordította velem.- Vivienne, ő itt Brooke. Brooke, ő itt egy haverom, Vivienne.- mutatott be minket egymásnak.

-Vivienne? Most már ezt a nevet használod? Mi lett a Maya-val?-mosolygott rám a szőke lány.

-Szia Brooke.- köszöntöttem, mire a lány felém lépett, három puszival és egy szoros öleléssel ajándékozott meg.

-Örülök, hogy újra látlak.- vigyorgott tovább.

-Szintúgy.- kicsit sem őszintén válaszoltam, és kicsit sem őszintén mosolyogtam vissza rá.

20. fejezet

Megint egy új rész, de ez rövid lett :\\  Holnap is írok egyet, ami remélhetőleg hosszabb lesz. :)<33 várom a komikat!

-Ne! Ugye, nem?!- rázta indulatosan a fejét. Én csak álltam Zayn és Don között, és néztem az éppen lejátszódó jelenetet.

-Mit nem?-tárta szét a kezét Doniya.- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. - kért elnézést, és kislisszolt köztem, és az ajtó kerete között.

-Héhéhééé!-állta útját Zayn és mélyen a szemébe nézett.- Mit mondtál neki?

-Én? Én semmit!-emelte magasba a kezét afféle "megadom magam stílusban".

-Akkor meg minek örül? -ahogy ezt a kérdést feltette, hirtelen kívülről láttam maga, amint vigyorgok mint a tejbe tök. Ellazítottam a számat, így már nem vigyorogtam hanem halványan mosolyogtam. Na de most komolyan? Ki ne örült volna annak, ha Zayn Malik nővére beállít hozzá hajnalban, hogy az öccse azt mondta neki tegnap, hogy "alakuló kapcsolat"? Mert én istenemre mondom, hogy belül szárnyaltam és megöleltem volna mindenkit. De az elég furán vette volna ki magát, ha minden velem szembe jövő akár idegen embert megöleltem volna.

-Nem tudom, kérdezd meg tőle.-mutatott felém Doniya.- Sziasztok!-intett és már tovább is futott. Ekkor jöttem rá, hogy amikor nem sokkal ezelőtt beállított lihegve, valószínűleg futni volt és azért lihegett.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd Zayn-re mosolyogtam. Fél szemöldökét felhúzva nézett rám. -Most mi van?-tártam szét a karom.

-Mondott valamit, amiről tudnom kéne?-fonta össze maga előtt a karját.

-Nem. Nem hiszem.

-Oké. Remélem is. Ez esetben menjünk.- mondta szépen lassan majd elindultunk a suli felé.

Volt egy kérdésem, amire szerettem volna tudni a választ. Egy? Na jó hazudok. Sokkal több volt mint egy, de egyre nagyon szerettem volna tudni a választ. Gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e Zayn-nek vagy sem. Hát úgy döntöttem megkérdezem. Épp, hogy csak két házat hagytunk magunk mögött, amikor erre az elhatározásra jutottam.

-Lehet egy kérdésem?-bár ez is egy kérdés volt.

-Most is kérdeztél. De ettől függetlenül lehet még egy.- mosolygott kajánul.

-Haha. -próbáltam cinikusan nevetni ezen a "poénon".- Miért csókoltál meg már MEGINT tegnap?- úgy érzem erősen megnyomtam a "megint" szót. Hisz ez volt a célom. -És! -mielőtt szóra nyithatta volna a száját hozzátettem.- Ne mond azt, hogy nem tudod miről beszélek!-néztem rá szúrós tekintettel.

-Nem tudtam ellenállni az illatodnak. Már mint az én illatomnak. -nevetett fel.

-Ha az illatnak nem tudtál ellenállni, amit rajtam éreztél és az csókhoz vezetett, nem tudom mit csinálsz, amikor a parfüm illata rajtad van. -jegyeztem meg, amin Zayn még jobban nevetett. A nevetésén elmosolyodtam, de amúgy ezen komolyan elgondolkoztam.

-Nem tudom, csak úgy éreztem muszáj megcsókoljalak.- hagyta abba végre a nevetést, és kinyögött egy viszonylag értelmes mondatot.

-Muszáj volt? És az előzőek? Zayn ne szórakozz velem! -boxoltam a vállába.

-Nem tudom! Hagyjál már!-lökött egyet a vállamon.

-Csak mert Doniya ma nem ezt mo....

-Azt mondtad, nem mondott semmit! Most akkor mi van?-állt meg a járdán. Szembe fordultam vele.

-Mondott egy-két dolgot, de nem fontos. Arra vagyok kíváncsi, te mit mondasz! Szóval hallgatlak!-indultam el újra. Befordultunk a suli utcájába.

-Ezt majd meg beszéljük máskor, jó? Most nincs hozzá kedvem...-mi van??? Nincs hozzá kedve? Ez meg miféle válasz? Mert neki nincs kedve megmagyarázni azt, hogy néha amikor kedve szottyan miért csókol meg! Én mondom nem normális! Azt hittem nyakon vágom. Igazán szeretnék már erre a kérdésre választ kapni, erre neki nincs kedve válaszolni. Azóta jobban foglalkoztat a kérdésre a válasz, amióta Doniya azt mondta, hogy Zayn valami alakuló kapcsolatról beszélt.

De abban a pillanatban, amikor odaértünk a suli elé, megértettem miért nincs kedve. A lépcső előtt csípőre tett kézzel áldogáló lányhoz odalépett, a lány Zayn nyaka köré fonta a karját, Zayn pedig átkarolta a derekát és látszólag érzelmes csókcsatába merültek. Hát itt az alakuló kapcsolat.

19. fejezet

Itt a következő rész, amit ismét annyira vártatok! :) Köszönöm a kommenteket! :) Mostantól megpróbálok sűrűbben részt hozni. Ha nem is minden nap, de legalább minden másnap. Kezd tudatosulni bennem, hogy komolyan szeretitek azt ahogy és amit írok. Ez számomra olyan hihetetlen. Köszönööööök mindent! :)<3333

Hirtelen nem tudtam mire gondoljak, a lihegő Doniya-t látva, aki Zaynről akar velem beszélni. Nem tehettem róla, de istenemre mondom, hogy én is gyorsabban vettem a levegőt a megszokottnál és könny gyűlt a szemembe.

-Mi van vele?-néztem a felegyenesedő Doniya szemébe. Lélegzetemet visszafojtva vártam válaszát.

-Ja!-kapott a fejéhez.- Semmi. Csak beszélnünk kell. -kifújtam a levegőt és félresöpörtem az arcomba lógó hajtincseket.

-Ezért jöttél ide ilyenkor?-néztem rá unottan, álmosan és fáradtan. Bólintott. -Gyere be.-sóhajtottam. A nappaliban ült le Doniya, pontosan oda, ahova Loreen is szokott. Én a konyhában kávét főztem és a pult mögül érdeklődve néztem a kanapén ülő lányt.

-Szóval Zayn-ről van szó.- állapítottam meg egy ásítás kíséretében és két bögrével a kezemben leültem a kanapéra Doniya mellé. A kezébe nyomtam az egyik csészét, és lábaimat felhúzva teljes mértékben rá figyeltem.

-Igen. Tudod, Zayn-t már nem egyszer verték át a lányok...és félek, hogy ez újra meg fog történni. -magyarázta.

-Mi?-nevettem fel hangosan. -Ugye, most csak viccelsz!?- most komolyan azt hiszi,  hogy én akarok játszadozni Zayn-nel. Egyébként szerintem ez pont fordítva van.

-Nem is tudom Viv. Tegnap, amikor rajtakaptalak titeket csókolózás közben, te olyan egészen más voltál. Mintha nem akartad volna. Pedig Zayn-nek igazán nehéz nemet mondani, és hát mostanság nem is nagyon szokott visszautasítást kapni, ha érted mire gondolok. -fúrta tekintetét az enyémbe.- Tegnap este Zayn azt mondta nekem, hogy erről, már mint a csókról többet ne beszéljünk. Megkérdeztem, hogy hát miért, ne? A válasza pedig az volt, mert nem akar semmit se elrontani az alakulóban lévő kapcsolatában. -köpni nyelni nem tudtam az utolsó mondat hallatán. Nem értem ezt az egészet most már!

-Na jó.-nem bírtam tovább.- Figyelj. Majd te eldöntöd, hogy hiszel-e nekem vagy sem. Zayn már többször megcsókolt engem, és én mindig viszonoztam a csókját. Nem tudtam ezeket mire vélni, és megkérdeztem tőle, hogy mi ez az egész. Ő letagadta, hogy csókolóztunk! Letagadta! Ott mindenki előtt a suliba! Még ma is úgy néznek rám, mint egy kis hazugra. És tegnap amikor megint megcsókolt, nem hagyhattam! El akartam tőle húzódni, és akkor jöttél te. De könyörgöm, milyen kapcsolatról beszél? Te is tudod, és én is tudom, hogy Zayn számomra nem közömbös... Hányszor, még is hányszor vártam azt, hogy elhívjon magával valahova? Minden nap úgy várom a reggeleket, mert akkor végre kicsit kettesben lehetünk. És én soha nem akarok vele veszekedni, de még is sikerül össze-össze szólalkozni dolgokon. Tudod milyen érzés volt az, amikor jó pár napig nem beszéltem vele, de minden nap ott volt a közelembe? Néha, csak úgy megölelném, de nem tehetem, illetve ha megtenném, akkor nem tudná mire vélni és én nem az a típus vagyok, aki bevallja az érzéseit. Azt se tudom, hogy ezt mind, most miért mondtam el neked.- fújtam ki magam, majd hátradőltem a kanapén. Tényleg nem tudom, miért adtam ki neki, pont neki az érzéseimet. Végül is jó volt elmondani valakinek, de az a valaki lehetett volna Rebeca is. Mindegy. A lényeg, hogy elmondtam. Doniya látszólag még próbálta felfogni a hallottakat. Néha összeráncolta a homlokát, néha pedig bólintott egyet.

-Nézd, én sem tudom, hogy mi ez köztetek, de Zayn nagyon megváltozott. Ezek szerint ez neked köszönhető.- mondta végül. Én felálltam és a szobám felé indultam. Doniya követett.

-Hogy érted, hogy megváltozott? Velem még mindig olyan közömbös... már mint a csókokon kívül. - azt nem mondtam el, hogy tegnap Zayn arcán valami érzelem félét is láttam, amikor felkiáltott, hogy "a francba!".  Mintha most sokkal hevesebb lett volna.

Kivettem egy farmert és a bevetetlen ágyra hajítottam.

-Csak megváltozott. Tudod, nem hülyeségből iratták vissza a szüleim a suliba...-húzta el a száját, miközben a farmeromat méregette.

-Jaj!-kaptam a fejemhez.- Tényleg. Már akartam kérdezni, de nem tudtam kitől. Miért jár Zayn megint iskolába?- fordultam vissza Don felé, hogy a szemébe tudjak nézni.

Nyelt egy nagyot.

-Ezt majd Zayn elmondja, ha akarja.- mondta komoly arccal.

-Értem.-bólintottam.- Szóval azt mondod, hogy azt mondta, "alakuló kapcsolat"?- vigyorodtam el szélesen, miközben elkezdtem átöltözni.

-Azt. -mosolygott ő is. -Nálad jobb barátnője nem is lehetne az én drágalátos kisöcsémnek.

-Nem vagyok a barátnője.- cibáltam magamra a nadrágomat is.

-MÉG nem!-emelte magasba a mutatóujját. Még mindig mosolyogva megráztam a fejem és a fürdőbe indultam.

-Tudod, szerintem jobban belegondolva a dologba, ha az első látásra nem is, a másodikra vagy a harmadikra már szerelem volt. Na jó azért nem, mert még most se nagyon merem bevallani magamnak, hogy szeretem. -a tükör előtt állva fésültem a hajamat Doniya pedig az ajtónak támaszkodott épp úgy, ahogy azt tegnap Zayn is tette az ő házukba.

-Elhiszem. Az öcsém nem piskóta.- a tükörből láttam, hogy megint mosolyog.

Visszamentünk a szobámba, felkaptam a hátamra a táskámat és elindultunk a bejárati ajtó felé.

-Drukkolok, hogy összejöjjön valami.- veregetett hátba.

-Hát..ömm.. Köszönöm. Ez sokat jelent nekem.- öleltem meg és ő viszonozta az ölelést.

Ajtót nyitottam, és én kicsit sem lepődtem meg, amikor láttam, hogy Zayn már vár engem. Zayn viszont annál inkább. A szeme szinte kiesett.

-Szia Zayn.- köszöntem kedvesen és még rá is mosolyogtam. Ezek után nem lehet az embernek csodálatos napja?

Meg sem hallva a köszönésemet, Doniya-ra nézett.

-Ne! Ugye, nem?!- rázta indulatosan a fejét. Én csak álltam Zayn és Don között, és néztem az éppen lejátszódó jelenetet.

18. fejezet

Visszatértem! :) Itt az új rész. Annyira de annyira de rohadtul nagyon örülök annak, hogy megmaradtak az olvasóim és a kommentelőim! El sem tudjátok képzelni, hogy ez nekem mit jelent! Úgy szeretlek titeket! *.*<333 Remélem nem lesznek többet ilyen kimaradások, mondjuk ez csak rajtam múlik. :) Arra gondoltam, hogy mivel holnap nincsen suli (heheheheheeeeeee :33) így ma sokáig fent maradok, és ameddig csak el nem fogy az erőm, addig írok. Meg persze még holnap is amíg ti suliba vagytok. És hétvégén mondjuk szombaton mert vasárnap sokan tanulnak, lehetne egy ilyen maratoni valami, hogy egyszerre közzé teszek mondjuk 4 részt (feltéve ha meg tudok írni annyit) és nektek nincs más dolgotok, csak olvasni és kommentelni. :) Majd meglátjuk, mire futja tőlem :)
Ps.: Bocsi, hogy megint rövid lett... :\

Ijedtemben ugrottam egyet és háttal a falra kenődtem. Zayn csak az állát vakargatta, Doniya pedig értetlenül nézett egy darabig, majd elmosolyodott. A szemem ide oda kapkodtam Zayn és a nővére között. Egyikük arcáról sem tudtam leolvasni semmit. Mindketten egymást nézték.

-Azt hiszem, jobb ha lemegyünk.- törtem meg a csendet. Mindketten bólintottak, majd Doniya után indultunk. A nappaliban a jókedv meg maradt, házi videókat néztek és azon nevetgéltek, ahogy Zayn alsógatyában Michael Jackson-t énekel. Pár másodperc erejéig elmosolyodva néztem én is a tv képernyőjét, majd amikor Tricia meglátott minket és felpattant a kanapéról, hirtelen lehervadt a mosoly.

-Azt hiszem, mennem kell.- húztam el a számat.

-Én is azt hiszem.- szólalt meg a mellettem álló Zayn. Doniya, Tricia és én összeráncolt homlokkal néztünk rá. -Már mint holnap iskola.-Doniya-nak és nekem rögtön leesett, hogy ez most Zaynnek is kínos. Végül is most kaptak rajta minket csókolózáson, amikor ő akárhányszor megtörtént mindig letagadta, mert senki sem volt jelen és nem volt bizonyíték. Egyszer végül is a fiúk szerintem látták, Zayn szerint pedig nem.

-Ó! De hát még nincs is olyan késő...

-Nincs, viszont nekem még tanulnom kell. Be kell vegyem a gyógyszereimet is és azoktól mindig hamar elalszok.-a gyógyszeres sztori az igaz, magam se tudom miért álmosodok el, de leckém az már nem volt. Rég megcsináltam. Rögtön az első találkozásnál füllenteni? Mindegy, szerintem még azt is kinézik belőlem, hogy képes vagyok hajnal kettőig tanulni.

-Nos rendben.-bólíntott megértően Tricia.

-Még egyszer köszönöm a meghívást.- mosolyogtam kedvesen.- Sziasztok!-köszöntem úgy általánosságban mindenkinek, majd elindultam az ajtó felé Zayn kíséretében. Bentről még hallottam, hogy megkérdezik, hogy hova megyek, miért megyek, és vissza jövök-e még. Elhangzott még egy kérdés: "ugye van még süti?" ez kizárólag Niall szájából.

Nem szándékoztam pár percnél tovább Zayn-nék ajtajában ácsorogni és esetleg csókolózni. Nem. Ilyen egyáltalán eszembe se jutott.

-Köszönöm a meghívást, jól éreztem magam, jó éjt. -hadartam el gyorsan majd, sietős léptekkel elindultam haza.

-Örülök, hogy itt voltál.- ragadta meg a csuklómat, és húzott vissza magához. Kábé egy és fél lépésnyire lehettünk egymástól. Félve felnéztem a szemébe. Az utcai lámpák gyér fényében láttam, hogy Zayn szája halványan felfelé görbül. Bólintottam egyet, majd újra elindultam haza. Ezúttal senki és semmi nem akadályozott meg. Az ajtó nyitva volt, úgyhogy be tudtam menni, nem kellett csöngessek. Loreen szokás szerint a kanapén ült és olvasott. Úgy látszott, mintha szimplán csak olvasna, de tudtam, hogy titkon azt várta, hogy hazajöjjek és mindenről részletesen beszámoljak.

-Mi ez a gönc?-mért végig tetőtől talpig. Ekkor jutott csak újra eszembe, hogy Zayn melegítőjében és pulcsijában vagyok.

-Leöntöttek borral, ezért át kellett öltözzek és Zayn anyukája azt mondta, hogy majd ő kimossa, ne neked kelljen vesződni vele, amikor náluk történt ez a baleset. Hát nem kedves? -sétáltam be a konyhába, kinyitottam a hűtőt és kivettem a narancsleves dobozt.

-De. Roppant kedves.- méregetett tovább.- Történt még valami az este folyamán?-kérdezte. A pultnál álltam és a narancslevet kitöltöttem egy pohárba. Kidobtam a flakont, majd elővettem a gyógyszereket és elkezdtem őket sorba kirakosgatni a pultra.

-Nem. Semmi.- füllentettem. Mert azért egy csók a hírhedt Zayn Maliktól, még sem semmiség. Vagy netán tévedek és túlzásba viszem a dolgokat? Ő is csak egy átlagos fiú? Nem. Számomra biztosan nem átlagos. Bekaptam a szinte maréknyi gyógyszert, és kortyoltam párat a narancsléből.- Semmi említésre méltó nem történt. -feleltem újra, majd cipőmet ledobva a bejárati ajtó mellé, besétáltam a szobába és lefejtettem magamról Zayn ruháit. Pizsamát húztam és az ágyban feküdve a csuklómat szagolgattam, amire ráfújtam Zayn parfümjét.

*

Reggel, nem az ébresztőórám fülsüketítő csörgésére ébredtem, hanem a csengőre. Először az jutott eszembe, hogy ki az az elmebeteg, aki ilyenkor csönget? Utána pedig, hogy ki kéne nyitni az ajtót, hogy erre a kérdésre választ kapjak.

Mire oda jutottam, hogy ajtót nyitok, még kétszer meg lett nyomva a csengő. Szerettem volna kiabálni, hogy egy perc és megyek, de hajnal háromnegyed hatkor, valahogy nem jön ki hang a torkomon. Loreen már nem volt otthon, mert mostanság korán jár dolgozni, hogy délutánra mire a kórházba kell menjek elengedjék. Felkaptam a köntösöm és az előszoba tükre előtt elhaladva, amibe vetettem egy pillantást magamra -gyönyörű voltam, ezt meg kell jegyezzem- odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam azt. Nem hittem a szememnek.

-Viv! Beszélnünk kell. Zaynről van szó!- lihegte Doniya előrehajolva két térdére támaszkodva.

17. fejezet

Már 14 napja ígérem az új részt. Sajnálom. Mostanában egyáltalán nincsen kedvem írni, ezt magam sem tudom mire véljem. Ötleteim még mindig vannak töménytelen mennyiségben, ezért nem tudom, hogy mi akadályoz meg abban, hogy írjak. Szóval itt a 17. rész. Több mint 13.000 oldalmegjelenítés és 31 feliratkozó. Köszönöm a türelmeteket és mindent! Ez a rész elég gyatra lett, de esküszöm, hogy a következők jobbak lesznek! Várom kommentbe a véleményeket. 

Zavartan szorongattam a pezsgős üveget, miközben álltam a ház előtt és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Zayn nyitotta ki az ajtót, majd hangosan felröhögött. 

-Valami baj van?-ráncoltam össze a homlokom, majd Zayn-re néztem, aki tetőtől talpig végig mért.

-Khm.- köszörülte meg a torkát, majd kezével a száját takarta. Még mindig vigyorgott.- Nem. Nincs semmi. - rázta a fejét ártatlanul.- Nem gondolod, hogy egy kicsit kiöltöztél?-vonta fel a fél szemöldökét. Én is végig néztem magamon, majd megállapítottam, hogy nem. Megráztam a fejem, majd Zayn beengedett a házba, utat adva maga előtt. -Amúgy tök cukin áll a rózsaszín. -jegyezte meg. 

-Na idefigyelj! Ma este a szüleiddel találkozom, és nekem fontos az első benyomás! -a mutató ujjamat Zayn mellkasába fúrtam.

-Oké, értem én!-emelte fel a kezét afféle "megadom magam" stílusban. Beljebb tessékelt a nappaliba, ahol szinte mindenki ott volt. Nos. A többiekhez képest, tényleg kicsit túlöltöztem. Mindenkin melegítő volt, vagy egy egyszerű farmer. Mondjuk Harry-n igazából egyik sem volt. Egy alsógatyában állt a konyhában és valami sütit evett. 

-Mindjárt jövök. Csáááááá Mayaaaaaaa!- csapott a vállamra egyet, miközben elhaladt mellettem és felment az emeletre. Mi pedig tovább sétáltunk a nappaliba ahol Zayn szülei és a fiúk ültek. A fiúk egytől egyig felálltak és megöleltek. Ezután odaálltam Zayn szülei elé. 

-Anya, apa ő itt Maya.- mutatott be a szüleinek Zayn. Amikor a második nevemet mondta, egy "ehhez mit szólsz?" pillantással ajándékozott.

-Jó estét Mr. és Mrs. Malik! Örülök, hogy megismerhetem önöket és köszönöm a meghívást.- mosolyogtam kedvesen és átnyújtottam Zayn apukájának az üveg pezsgőt. 

-Szia Maya! Örülünk, hogy itt vagy! És nyugottan tegezz csak minket! -nézett Zayn anyukája Zayn apukájára, aki megerősítően bólintott.

-Rendben. Igazából, jobban szeretem, ha Vivienne-nek szólítanak. 

-Nos akkor Vivienne én Yaser vagyok. -rázott velem kezet. -Ő pedig a feleségem Tricia. - idétlenül mosolyogtam és intettem egyett. Közben megérkezett Harry is, akin ezúttal volt ruha is. Niall összecsapta a tenyerét, majd kijelentette, hogy akkor "ne éhezzünk tovább". Ezzel mindenki asztalhoz ült, Tricia pedig felkiabált az emeletre. Pár percen belül három lány sétált le a lépcsőn. Az egyiküket már ismertem. Doniya. 

-Áá! A sógornő jelöltem. -egy nagyon széles mosoly kíséretében sétált oda hozzám, majd két puszit nyomott az arcomra köszöntés képpen. 

-Ó! Nem én nem... én csak egy barátja vagyok Zayn-nek. -ez kicsit kínos volt.

-Ömm... oké!- vonta meg a vállát, majd leült egy székre. - Ti tudjátok. -majd össze mosolygott Zayn-nel. 

-Hali. Waliyha.- nyújtotta a kezét. 

-Vivienne.

-Safaa.- mutatkozott be Zayn lekisebb testvére is. Kicsit fura volt így egyszerre össze ismerkedni mindenkivel, de már túlestünk rajta. 

-Csinos a ruhád.-jegyezte meg Safaa, mire a többiek is helyeselni kezdtek. Kicsit kínosan éreztem magam, mert éreztem, hogy ezt úgy értik, hogy nagyon kiöltöztem. 

Zayn anyukája az asztalra tette a levest. Niall megragadta a merőkanalat és tele szedte a tányérját. Nem sokkal később az én tányéromban is volt már leves. Félve kezdtem el enni, mert nem tudtam mi az, és nem tudtam mire kéne számítsak. De végül megettem, mindet és finom is volt. 

-Megette!-hüledezett Louis. 

-Nem hiszem el. -állt fel Liam is, és belenézett a tányéromba ami tényleg üres volt.- Tényleg megette!- elkerekedett szemekkel bámultak. 

-Persze, hogy megettem! És finom is volt.-mosolyogtam Triciára.- Miért ne ettem volna meg?-tártam szét a karom.

-Tricia mindig erősen főz. Amikor először ettünk a főztjéből, mind megittunk vagy egy liter vizet.- magyarázta Harry a többiek pedig mind bólogattak. 

-Nem volt erős. Mondom, hogy finom volt. Amúgy mi volt ez?

-Mexikói tüzes leves.- felelték egyszerre én pedig csak felnevettem. Segítettem elpakolni az asztalról, mert ezt így illik még akkor is amikor biztosítanak róla, hogy semmi szükség rá. Elpakoltunk tehát, majd kipakoltuk az asztalra a főételt. A vacsora folyamán már senki sem lepődött meg, amikor befaltam két tatár bifszteket. Vagy amikor kiderült hogy a desszert palacsinta és versenyt rendeztek. Én 27 palacsintát ettem meg, a többiek leragadtak 10-15nél. Egyedül Niall evett meg 35-öt. A vacsora végén Niall megjegyezte, hogy "vetélytársa akadt". Fogalmam sem volt, miről beszél. Vacsora után újra játszottam az aranyos udvarias kis lányt, és segítettem elpakolni. Illetve nem játszottam, mert otthon is ugyanúgy segítek Loreen-nek, mint ahogy itt segítettem. 

-És mond csak Vivienne, mi leszel ha "nagy leszel"?-rajzolt a levegőbe idézőjeleket Zayn apukája Yaser. 

-Ömm...nos... hát igazából ha minden igaz, enyém lesz a Harvardon a fizika ösztöndíj. Még nem tudom, minek tanulok tovább, de valószínűleg mérnök leszek. Vagy esetleg ügyvéd. Még nem döntöttem el, de valószínűleg inkább pályázok a mérnökire, mert már 3 éve kitűnő a tanulmányi eredményem fizikából. -magyaráztam, és igazából el is felejtettem, hogy mi volt a kérdés. 

-Ahaaaa...-bólintott mindenki szinte egyszerre, jelezve, hogy értik mire akarok kijukadni. 

-Zayn tanár lett volna, ha nem fut be az x faktorban.- magyarázta Safaa, mire a lányok kuncogni kezdtek és pedig Zayn-re néztem, aki lehajtott fejét csóválta. Hát ezt nem gondoltam volna róla. Tanár? Zayn? Aki nem is szeret tanulni? Vagy is, csak gondolom, hogy nem szeret. 

Mind a tágas nappaliba ültünk a hasunkat fogva( leginkább én is Niall jajgattunk), aztán Waliyha felvetette, hogy mi lenne, ha énekelnének valamit a fiúk. Nem kellett nekik kétszer mondani, Niall kezébe adtak egy gitárt és énekelni kezdték a Torn cimű számukat. 

A szám után, mindenki megragadott egy borospoharat, amit Tricia hozott idő közben a nappaliba. Hozott két üveg bort is, majd töltögetni kezdte a poharakba. 

-Én nem ihatok. -ráztam a fejem.

-Csak egy keveset! Nem fogsz tőle beállni, nyugi! Amennyit ettél, a kaja majd felszívja. -röhögött Harry.

-Nem, nem azért. Csak gyógyszereket szedek.- húztam el a számat. 

-Ó, tényleg!- kiáltott fel. Valószínűleg elfelejtették.

-És jobban vagy már?-nézett rám aggodalmas tekintetével Tricia.

-Igen köszönöm, sokkal jobban!- mosolyogtam. Ezen az estén feltűnően sokat mosolyogtam. Most így utólag még a szám is megfájdult. Hátráltam pár lépést, hogy ne álljak ott a kisebb tömeg közepén, olyan idiótán. Nekiütköztem Doniya-nak, aki rámöntötte a pohara tartalmát. 

-Szentséges úr isten!-kiáltott fel.

-Nyugalom! Semmi baj. Ez csak bor.- néztem a kétségbeesett Doniya-ra és tétován álltam a nappali közepén egy hatalmas vörös folttal a ruhámon. A folt pont a mellkasom közepén volt. 

-Azonnal be kell áztatni, ha azt akarod, hogy kijöjjön!-vette ki Niall kezéből a szalvétát Zayn anyukája. Niall fel akarta itetni a ruhámról a bort. 

-Hazaugrok. Semmiség az egész. Loreen majd megoldja. -mosolyogtam kedvesen. 

-Ne! Nem hagyhatjuk, hogy szegény Loreen bajlódjon a ruhával, amikor itt történt ez az egész és neki semmi köze sincs hozzá! -Zayn anyukája igazán remek asszony. Kedvelem. Mit volt mit tenni? Hát rábólíntottam a dologra.

-Zayn! Adj Vivienne-nek valami pólót és nadrágot! A ruháját pedig csomagold be egy nájlonzacskóba.-adta ki az utasítást Tricia. Zayn elindult az emelet felé, én pedig követtem. Szó nélkül mentünk az emeletre ahol volt három szoba. Zayn végig ment a keskeny folyosón, és a folyosóval szembeni szobába benyitott. Ez volt az ő szobája. Semmi különös nem volt. Egy ágy, egy tv és ruhásszekrények. Kinyitotta az egyik szekrényt, és a belőle kivett pólót az ágyra dobta. Némán álltam és figyeltem, ahogy tovább túrja a szekrényt egy nadrágot keresve. Az ágyhoz lépve felvettem a pólót. Zayn hirtelen megfordult és a kezembe nyomott egy nadrágot is. Sietős léptekkel az ajtóhoz sietett. 

-Kint leszek a folyosón.- fordult vissza a mondat erejéig. Becsukta maga mögött az ajtót engem egyedül hagyva a szobába. Kihasználtam az alkalmat, hogy egyedül vagyok, hát jobban körülnéztem. Tényleg nem volt semmi a szobában. Semmi fiús. Semmi érdekes. A falak krémszínűek voltak, a szekrények pedig barnák. Képek nem lógtak a falon, íróasztal sem volt. Viszont a szobához volt egy fürdőszoba. Bementem oda, és megcsapta az orrom a tipikus Zayn illat. Mélyet lélegezve beszívtam és úgy döntöttem, kiderítem milyen kölnit használ. Kutakodni kezdtem a fürdőszoba mosdó alatti szekrényébe, de nem találtam semmit fülpucolón, hajvasalón, hajzselén, samponon és hajkondícionálón kívül. A kád szélén láttam egy tusfürdős flakont. Beleszagoltam. Épp olyan illata volt, mint Zayn bőrének. 

-Kész vagy már?-kiáltott be a folyosóról. Szinte kiesett a kezemből a tusfürdő. 

-Máris! Még egy perc! 

Még gyorsan kinyitottam a fürdőszoba tükrének az ajtaját, és megláttam a Ferrari black-es üveget. Egy percet sem tétováztam, gyorsan a kezembe vettem és a csuklómra fújtam egyet. Már rohantam is az ágyhoz, ahol Zayn ruháit hagytam. Felkaptam magamra, majd kinyitottam az ajtót.

-Mi tartott ennyi ideig?-ráncolt össze a homlokát. 

-Megcsináltam a hajam.- rántottam egyet a vállamon és a kezébe nyomtam a boros ruhámat. 

-Jó illatod van. -jegyezte afféle "azt hitted, hogy nem jövök rá?" stílusban. 

-Tudom. Egyedi a parfümöm.- Zayn felnevetett.- Elárulnád, hogy miért hiszi azt egy csomó ember, hogy kapcsolatban vagyunk?- tettem fel végül a kérdést, ami már régóta fúrta a bensőmet. 

-Csak egy embert mondj...

-Doniya?-tártam szét a karom. -Csak mert már én is kezdem azt hinni, hogy van köztünk valami. Tudod, már egy csomószor megcsókoltál, meg egész jól kijövünk!- valltam be végül.

-Nevetséges.-csóválta a fejét.

-Nem, nem az! Én így gondolom. Azt már neked kell eldöntened, hogy te mit gondolsz! Mert én bírlak Zayn...-fúrtam tekintetem az övébe. Zayn az ajtó keretének támaszkodott bal vállával és összefonta maga előtt a karjait. Pár másodpercig szemeztünk egymással, majd ellökte magát az ajtó keretétől.

-A francba is!- mondta kicsit hangosabban, majd két keze közé véve az arcomat vadul csókolni kezdett. Erről beszéltem! Tessék! Gondol egyet és megcsókol? Így működik ez? Végül is nem csak vele van a baj. Eddig akárhányszor sor került erre, mindig viszonoztam a csókokat. Most sem volt másképp. Épp, amikor ellöktem volna már magamtól Zayn-t, egy hang zavart meg minket:

-Khm. Elnézést. Ha jól látom, ezek szerint még is csak a sógornő jelöltem vagy. -mondta Doniya, fellépve az utolsó lépcsőfokra, átnézve a lépcső korlátja felett. 

I'm so sorry...

Úgy sajnálom, hogy mindig beígérem a részeket, de soha sem rakom fel. :\ Most már hivatalosan is bejelentem, hogy a részek ezentúl csak HÉTVÉGÉN kerülnek fel. Hétköznaponként nem nagyon van időm. Az új részbe pár mondatot kéne még írjak, át kéne nézzem, hogy van-e benne hiba, meg ahol kell ki kéne egészítsem pár szóval vagy mondattal. De tegnap és ma még erre sem tudtam időt szakítani. Pedig nagyon szerettem volna ha fel tudom rakni, látni a kommenteket és a véleményeket. Szóval az lenne a javaslatom, hogy hétvégenként rakom fel a részeket, de akkor viszont 4et is. Vagy, ugyan úgy ahogy szoktam, megvárom a kommenteket és csak akkor rakom fel a részeket amikor meg vannak a kommentek, és akkor rajtatok múlik, hogy mikor kerülnek fel a részek. Viszont akkor lehet, hogy hétvégenként nem kerülne fel a 4 rész, mert lehet nem jönne össze olyan gyorsan a 9-10 esetleg 11-12 komment. Viszont akkor az lenne, hogy előre megírnám a részeket, és ha összegyűlnek a kommentek akkor csak annyi a dolgom, hogy közzé teszem a blogon. Nem kell már belejavítsak vagy kiegészítsem. Mit gondoltok erről? Így jó? Vagy lehet, hogy csökkenne az olvasottság? :\

Ui: Megvan a több mint 1O.OOO látogatóm! Köszönöm szépen! :) <333