32. fejezet

Bocsi, hogy ilyen sokat késett :\ De itt van! :D Remélem tetszik és várom a kommenteket! :) 

Figyelem! Történetemben kitalált szereplők mellett valódi szereplők is szerepelhetnek, kiknek cselekedeteit kedvemre alakítom legyenek azok már megtörténtek vagy sem és a valósághoz hűek vagy sem.

Beszálltunk a fekete Roverbe, ami a ház előtt állt már napok óta. Illetve mindig, amikor elhagytam a házunkat és amikor megérkeztem a házunkhoz. Szóval számomra olyan volt, mintha nem is használták volna. Zayn udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját, majd amikor beültem, megkerülte az autót és beült ő is, csak ő a kormány mögé. Indította a motort és kikanyarodott a ház elől. A vér még mindig lefele pergett a homlokomról.

-Van egy zsepid?-fordultam Zayn-hez.

-Van.-felelte egyszerűen, de meg sem mozdult, csak tovább nézte az utat.

-És kapok is?-tártam szét a karom.

-Nem.

Ezt értenem kellett volna? Összeráncoltam a homlokom, minek hatására tudatosult bennem, hogy nem csak vérzik az a seb, hanem fáj is.

-És miért nem?-újabb kérdést tettem fel, majd figyeltem a jelenetet, ahogy Zayn felnyitja a könyöklőt és kivesz belőle egy doboz cigarettát. Kivesz a dobozból egy szál cigit amit meg is gyújt az öngyújtóval amit szintén a dobozból vett ki.

-Mert belemegy a sebbe a zsebkendő és akkor majd az orvos azt is bogarászhatja ki. -ajkaival összeszorította a cigit és úgy magyarázott nekem. Teljesen jogos amit mondott. Figyelt arra, hogy nekem hogy lenne és mi lenne a jobb. -Amúgy nagyon meglepő, hogy milyen nyugodt vagy annak ellenére, hogy kis híján betört a fejed és hogy beverted egy lány képét. -kifújt egy adag füstöt és rám nézett, majd vissza az útra.

-Miért kéne idegesnek lennem? Elmondtam és megtettem amit meg akartam tenni. Nyugodt vagyok mint a másnapos libafos az udvar közepén. -összekulcsoltam a kezeim, majd az ölelembe fektettem azt.

-Na jó. Ezt fura volt a szádból hallani.- elnyomta a cigit, majd a hamutartóba hajította a "csikket". Azért teszem idézőjelbe, mert nem szívta el az egész cigit, csak a felét. Azt hiszem ezt hívják pazarlásnak. De a cigaretta egészségtelen, ezért ez esetben jó, hogy pazarolt.

Zayn leparkolt a kórház előtt egy magán parkolóba(?). Én még akkor is csak az anyósülésen ültem, amikor Zayn már kiszállt. Átnézett rám az ablaküvegen keresztül majd vette a célzást és körbesétált, hogy kinyissa nekem az ajtót. Megvillantottam mosolyomat, ami szerintem fele olyan nem szép mint Zayn mosolya. Komolyan mondom, amikor mosolyogni látom, tök mindegy hogy milyen az a mosoly, gúnyos vagy csak egy egyszerű szívből jövő, elalélok.

Elindultuk hát felfelé a lépcső felé, amin mostanában már annyiszor felmentem. Nem tudom, hogy ezt már előre megtervezte-e vagy hirtelen ötlettől vezérelve, de Zayn megfogta a kezem. Úgy értem a ujjait a kézfejemre kulcsolta. A meglepetéstől hirtelen furcsa arcot vágva Zayn-re néztem.

-Miért fogtad meg a kezem?-kibukott belőlem a kérdés, mire Zayn az "ez most komoly?" pillantásával ajándékozott meg és a kezemet elengedve zsebre dugta sajátját. Ekkor az én arcomra ült ki az "ez most komoly?" kérdés.

-Azt nem mondtam, hogy zavar!- csuklójánál fogva kirántottam kezét a farmeréből és úgy sétáltunk tovább, ahogy felfele a lépcsőn. Kéz a kézben. A kórház sürgősségi várótermébe úgy léptünk be,  hogy mind ketten szélesen vigyorogtunk. A várakozók nem értették, hogy mi mosolyogni valója van egy kórházban egy lánynak akinek vérzik a feje. Ha tudták volna, akkor szerintem ők is így mosolyogtak volna.

Épp kifele toltak egy gipszelt lábú tolószékben ülő kislányt a váróba, amikor felkiáltott: Jézusom! Ez Zayn Malik! Jézusooooom Zayn!-sikította torka szakadtából. Zayn csak lehunyta pár másodpercre a szemét, majd erőt vett magán és intett.- Jézus isten! Kaphatok egy autogramot? -felcsillant a lány szeme. Zayn kivette a nővér kezében lévő tollat, majd dedikálta a kislány újonnan szerzett gipszét. Voltak olyanok a váróban akik idősebbek voltak és fogalmuk sem volt ki az a Zayn Malik. Voltak olyanok is, akik arcán tükröződött a "kit érdekel?" kérdés. Volt olyanok akik szintén szerettek volna autogramot vagy saját maguknak vagy esetleg a gyermeküknek vagy ismerősüknek. Egy szóval letámadták Zayn-t. Még voltak orvosok is, akik aláírást kértek. Én pedig csak ácsorogtam ott a fejemre száradt vérrel. Időközben észrevettem, hogy a pulóverem nyaka is véres. Nagyszerű. De mindent feledtetett velem az, hogy megmertem csókolni Zayn-t és, hogy kézen fogva sétáltunk.

-Kisasszony, maga következik!-szólt oda nekem egy asszisztens mire felkaptam a fejem és felpattantam a székről. Elhaladtam Zayn mellett akinek oda raktak egy asztalt az egyik sarokba, hogy azon írjon. Igencsak megnőtt a létszám a kórháznak ezen a részén.

Zayn mosolyogva utánam kiabálta, hogy hamarosan jön utánam, ami tök megnyugtatóan hangzott már csak azért is, mert így már biztos voltam abban, ha elhozott idáig akkor haza is visz és nem kell átgyalogoljak a fél városon.

-Jó napot.- odaköszöntem a nekem háttal álló orvosnak, mire megfordult és szélesen mosolygott.- Illetve szia Mark!- Dr. Mark Beckevy. Emlékeztek még rá? Nem? Akkor jó, mert nekem is kiment a fejemből, hogy létezik ez az ember.

-Á Vivienne! Szia. Mi újság? Mi történt már veled megint?- odatessékelt egy magas ágyhoz, amire felpattantam és lábamat előre hátra himbáltam. A doktor közelebb lépett, hogy megvizsgálja a sebet. Kérdőn nézett rám.

-Csak verekedtem. -vontam meg a vállam.

-Hát oké. -ő is megvonta, majd fogott egy vizes rongyot és letörölte a homlokomat. -Mi volt a verekedés tárgya?

-Nem fontos.- vágtam rá.

-Biztosan köze van, a váróban autogramot osztogató fiúhoz, különben nem ő hozott volna. -nyúlt a kis gurulós állványon lévő fertőtlenítő szerért.

-Igen van.-most miért ne mondhatnék neki igazat? Úgy se ismer, meg nem is fog, gondoljon amit akar.- Összeverekedtem egy lánnyal azért a fiúért.- elmondtam a történet lényegét, hátha így össze varja a sebet és békén hagy.

-Hm. Szóval képes voltál verekedni egy fiú miatt. Ezt nem néztem volna ki belőled.- fejét rázta, majd elővette a tűt.
-Mi gond?-lépett be Zayn, majd oda sétált hozzánk. Fél kezével átkarolta a vállam, majd az orvosra nézett.
-Semmi, csak elbeszélgettem Vivienne-vel egy kicsit.- lesöpörte Zayn kezét a vállamról és már varrta is össze a sebet, ami rohadtul nem kellemes dolog.
-Maga csak ne beszélgessen a barátnőmmel. Varrja össze azt a szart, és már megyünk is. -járkált fel alá amíg Mark pár öltéssel összevarrta a sebet. Újra fertőtlenítette, majd le is ragasztotta. Felírta egy papírra, hogy mikor kell visszamenjek varratszedésre, Zayn pedig biztosította róla, hogy visszafogunk jönni. A többesszám él. Ez volt a lényeg az egészben.
Kisétáltunk a kórházból és egyenesen az autóhoz mentünk, ami még mindig ott volt, ahol hagytuk. Igazából meglepődtem, hogy semmi büntetést nem kapott Zayn, vagy hogy el sem vontatták a kocsit. Én mondom, ha egy normál ember parkolna egy magánparkolóba, annak lennének következményei. De Zayn nem számít normál embernek ebben a városban, és valószínűleg máshol se nagyon.
Mind ketten megkerültük az autót, de én megtorpantam az autó orra előtt. Zayn kérdőn nézett rám.
-Most mi van? -széttárta a karját az anyósülés felőli ajtó mellett állva.
-A barátnőd lennék?- villant be az agyamba ez a szócska, amit amúgy az orvosi szobában szinte meg se hallottam. Annyira egyértelműnek és magától értetődőnek tűnt ez az egész, hogy szinte észre sem vettem, hogy ezt mondta. Megint arra az ellenállhatatlan mosolyra húzódott a szája, majd fejét lefele hajtva megrázta és közelebb lépett hozzám.
-Kérdés, hogy szeretnél-e az lenni.- felvonta a szemöldökét és összefonta maga előtt a karját. -Mert tudod nem muszáj ám. Van még rajtad kívül jó pár millió csaj, aki él hal értem. Akárkivel járhatok, nekem mindegy. -mondta tettetett nemtörődömséggel.
-Te idióta!-nevettem el magam. -Persze, hogy szeretnék!- közelebb léptem hozzá, karjaimat a nyaka köré fontam. Zayn átölelte a derekam és szorosan magához húzott. Feje lassan, de biztosan közeledett az enyémhez, majd hirtelen gyorsított a tempón és már meglepődni sem volt időm, mert Zayn ajkai szinte vákuumként tapadtak az enyéimre. 


És itt vége is a történetnek! :) xX.