20. fejezet

Megint egy új rész, de ez rövid lett :\\  Holnap is írok egyet, ami remélhetőleg hosszabb lesz. :)<33 várom a komikat!

-Ne! Ugye, nem?!- rázta indulatosan a fejét. Én csak álltam Zayn és Don között, és néztem az éppen lejátszódó jelenetet.

-Mit nem?-tárta szét a kezét Doniya.- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. - kért elnézést, és kislisszolt köztem, és az ajtó kerete között.

-Héhéhééé!-állta útját Zayn és mélyen a szemébe nézett.- Mit mondtál neki?

-Én? Én semmit!-emelte magasba a kezét afféle "megadom magam stílusban".

-Akkor meg minek örül? -ahogy ezt a kérdést feltette, hirtelen kívülről láttam maga, amint vigyorgok mint a tejbe tök. Ellazítottam a számat, így már nem vigyorogtam hanem halványan mosolyogtam. Na de most komolyan? Ki ne örült volna annak, ha Zayn Malik nővére beállít hozzá hajnalban, hogy az öccse azt mondta neki tegnap, hogy "alakuló kapcsolat"? Mert én istenemre mondom, hogy belül szárnyaltam és megöleltem volna mindenkit. De az elég furán vette volna ki magát, ha minden velem szembe jövő akár idegen embert megöleltem volna.

-Nem tudom, kérdezd meg tőle.-mutatott felém Doniya.- Sziasztok!-intett és már tovább is futott. Ekkor jöttem rá, hogy amikor nem sokkal ezelőtt beállított lihegve, valószínűleg futni volt és azért lihegett.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd Zayn-re mosolyogtam. Fél szemöldökét felhúzva nézett rám. -Most mi van?-tártam szét a karom.

-Mondott valamit, amiről tudnom kéne?-fonta össze maga előtt a karját.

-Nem. Nem hiszem.

-Oké. Remélem is. Ez esetben menjünk.- mondta szépen lassan majd elindultunk a suli felé.

Volt egy kérdésem, amire szerettem volna tudni a választ. Egy? Na jó hazudok. Sokkal több volt mint egy, de egyre nagyon szerettem volna tudni a választ. Gondolkoztam rajta, hogy feltegyem-e Zayn-nek vagy sem. Hát úgy döntöttem megkérdezem. Épp, hogy csak két házat hagytunk magunk mögött, amikor erre az elhatározásra jutottam.

-Lehet egy kérdésem?-bár ez is egy kérdés volt.

-Most is kérdeztél. De ettől függetlenül lehet még egy.- mosolygott kajánul.

-Haha. -próbáltam cinikusan nevetni ezen a "poénon".- Miért csókoltál meg már MEGINT tegnap?- úgy érzem erősen megnyomtam a "megint" szót. Hisz ez volt a célom. -És! -mielőtt szóra nyithatta volna a száját hozzátettem.- Ne mond azt, hogy nem tudod miről beszélek!-néztem rá szúrós tekintettel.

-Nem tudtam ellenállni az illatodnak. Már mint az én illatomnak. -nevetett fel.

-Ha az illatnak nem tudtál ellenállni, amit rajtam éreztél és az csókhoz vezetett, nem tudom mit csinálsz, amikor a parfüm illata rajtad van. -jegyeztem meg, amin Zayn még jobban nevetett. A nevetésén elmosolyodtam, de amúgy ezen komolyan elgondolkoztam.

-Nem tudom, csak úgy éreztem muszáj megcsókoljalak.- hagyta abba végre a nevetést, és kinyögött egy viszonylag értelmes mondatot.

-Muszáj volt? És az előzőek? Zayn ne szórakozz velem! -boxoltam a vállába.

-Nem tudom! Hagyjál már!-lökött egyet a vállamon.

-Csak mert Doniya ma nem ezt mo....

-Azt mondtad, nem mondott semmit! Most akkor mi van?-állt meg a járdán. Szembe fordultam vele.

-Mondott egy-két dolgot, de nem fontos. Arra vagyok kíváncsi, te mit mondasz! Szóval hallgatlak!-indultam el újra. Befordultunk a suli utcájába.

-Ezt majd meg beszéljük máskor, jó? Most nincs hozzá kedvem...-mi van??? Nincs hozzá kedve? Ez meg miféle válasz? Mert neki nincs kedve megmagyarázni azt, hogy néha amikor kedve szottyan miért csókol meg! Én mondom nem normális! Azt hittem nyakon vágom. Igazán szeretnék már erre a kérdésre választ kapni, erre neki nincs kedve válaszolni. Azóta jobban foglalkoztat a kérdésre a válasz, amióta Doniya azt mondta, hogy Zayn valami alakuló kapcsolatról beszélt.

De abban a pillanatban, amikor odaértünk a suli elé, megértettem miért nincs kedve. A lépcső előtt csípőre tett kézzel áldogáló lányhoz odalépett, a lány Zayn nyaka köré fonta a karját, Zayn pedig átkarolta a derekát és látszólag érzelmes csókcsatába merültek. Hát itt az alakuló kapcsolat.