19. fejezet

Itt a következő rész, amit ismét annyira vártatok! :) Köszönöm a kommenteket! :) Mostantól megpróbálok sűrűbben részt hozni. Ha nem is minden nap, de legalább minden másnap. Kezd tudatosulni bennem, hogy komolyan szeretitek azt ahogy és amit írok. Ez számomra olyan hihetetlen. Köszönööööök mindent! :)<3333

Hirtelen nem tudtam mire gondoljak, a lihegő Doniya-t látva, aki Zaynről akar velem beszélni. Nem tehettem róla, de istenemre mondom, hogy én is gyorsabban vettem a levegőt a megszokottnál és könny gyűlt a szemembe.

-Mi van vele?-néztem a felegyenesedő Doniya szemébe. Lélegzetemet visszafojtva vártam válaszát.

-Ja!-kapott a fejéhez.- Semmi. Csak beszélnünk kell. -kifújtam a levegőt és félresöpörtem az arcomba lógó hajtincseket.

-Ezért jöttél ide ilyenkor?-néztem rá unottan, álmosan és fáradtan. Bólintott. -Gyere be.-sóhajtottam. A nappaliban ült le Doniya, pontosan oda, ahova Loreen is szokott. Én a konyhában kávét főztem és a pult mögül érdeklődve néztem a kanapén ülő lányt.

-Szóval Zayn-ről van szó.- állapítottam meg egy ásítás kíséretében és két bögrével a kezemben leültem a kanapéra Doniya mellé. A kezébe nyomtam az egyik csészét, és lábaimat felhúzva teljes mértékben rá figyeltem.

-Igen. Tudod, Zayn-t már nem egyszer verték át a lányok...és félek, hogy ez újra meg fog történni. -magyarázta.

-Mi?-nevettem fel hangosan. -Ugye, most csak viccelsz!?- most komolyan azt hiszi,  hogy én akarok játszadozni Zayn-nel. Egyébként szerintem ez pont fordítva van.

-Nem is tudom Viv. Tegnap, amikor rajtakaptalak titeket csókolózás közben, te olyan egészen más voltál. Mintha nem akartad volna. Pedig Zayn-nek igazán nehéz nemet mondani, és hát mostanság nem is nagyon szokott visszautasítást kapni, ha érted mire gondolok. -fúrta tekintetét az enyémbe.- Tegnap este Zayn azt mondta nekem, hogy erről, már mint a csókról többet ne beszéljünk. Megkérdeztem, hogy hát miért, ne? A válasza pedig az volt, mert nem akar semmit se elrontani az alakulóban lévő kapcsolatában. -köpni nyelni nem tudtam az utolsó mondat hallatán. Nem értem ezt az egészet most már!

-Na jó.-nem bírtam tovább.- Figyelj. Majd te eldöntöd, hogy hiszel-e nekem vagy sem. Zayn már többször megcsókolt engem, és én mindig viszonoztam a csókját. Nem tudtam ezeket mire vélni, és megkérdeztem tőle, hogy mi ez az egész. Ő letagadta, hogy csókolóztunk! Letagadta! Ott mindenki előtt a suliba! Még ma is úgy néznek rám, mint egy kis hazugra. És tegnap amikor megint megcsókolt, nem hagyhattam! El akartam tőle húzódni, és akkor jöttél te. De könyörgöm, milyen kapcsolatról beszél? Te is tudod, és én is tudom, hogy Zayn számomra nem közömbös... Hányszor, még is hányszor vártam azt, hogy elhívjon magával valahova? Minden nap úgy várom a reggeleket, mert akkor végre kicsit kettesben lehetünk. És én soha nem akarok vele veszekedni, de még is sikerül össze-össze szólalkozni dolgokon. Tudod milyen érzés volt az, amikor jó pár napig nem beszéltem vele, de minden nap ott volt a közelembe? Néha, csak úgy megölelném, de nem tehetem, illetve ha megtenném, akkor nem tudná mire vélni és én nem az a típus vagyok, aki bevallja az érzéseit. Azt se tudom, hogy ezt mind, most miért mondtam el neked.- fújtam ki magam, majd hátradőltem a kanapén. Tényleg nem tudom, miért adtam ki neki, pont neki az érzéseimet. Végül is jó volt elmondani valakinek, de az a valaki lehetett volna Rebeca is. Mindegy. A lényeg, hogy elmondtam. Doniya látszólag még próbálta felfogni a hallottakat. Néha összeráncolta a homlokát, néha pedig bólintott egyet.

-Nézd, én sem tudom, hogy mi ez köztetek, de Zayn nagyon megváltozott. Ezek szerint ez neked köszönhető.- mondta végül. Én felálltam és a szobám felé indultam. Doniya követett.

-Hogy érted, hogy megváltozott? Velem még mindig olyan közömbös... már mint a csókokon kívül. - azt nem mondtam el, hogy tegnap Zayn arcán valami érzelem félét is láttam, amikor felkiáltott, hogy "a francba!".  Mintha most sokkal hevesebb lett volna.

Kivettem egy farmert és a bevetetlen ágyra hajítottam.

-Csak megváltozott. Tudod, nem hülyeségből iratták vissza a szüleim a suliba...-húzta el a száját, miközben a farmeromat méregette.

-Jaj!-kaptam a fejemhez.- Tényleg. Már akartam kérdezni, de nem tudtam kitől. Miért jár Zayn megint iskolába?- fordultam vissza Don felé, hogy a szemébe tudjak nézni.

Nyelt egy nagyot.

-Ezt majd Zayn elmondja, ha akarja.- mondta komoly arccal.

-Értem.-bólintottam.- Szóval azt mondod, hogy azt mondta, "alakuló kapcsolat"?- vigyorodtam el szélesen, miközben elkezdtem átöltözni.

-Azt. -mosolygott ő is. -Nálad jobb barátnője nem is lehetne az én drágalátos kisöcsémnek.

-Nem vagyok a barátnője.- cibáltam magamra a nadrágomat is.

-MÉG nem!-emelte magasba a mutatóujját. Még mindig mosolyogva megráztam a fejem és a fürdőbe indultam.

-Tudod, szerintem jobban belegondolva a dologba, ha az első látásra nem is, a másodikra vagy a harmadikra már szerelem volt. Na jó azért nem, mert még most se nagyon merem bevallani magamnak, hogy szeretem. -a tükör előtt állva fésültem a hajamat Doniya pedig az ajtónak támaszkodott épp úgy, ahogy azt tegnap Zayn is tette az ő házukba.

-Elhiszem. Az öcsém nem piskóta.- a tükörből láttam, hogy megint mosolyog.

Visszamentünk a szobámba, felkaptam a hátamra a táskámat és elindultunk a bejárati ajtó felé.

-Drukkolok, hogy összejöjjön valami.- veregetett hátba.

-Hát..ömm.. Köszönöm. Ez sokat jelent nekem.- öleltem meg és ő viszonozta az ölelést.

Ajtót nyitottam, és én kicsit sem lepődtem meg, amikor láttam, hogy Zayn már vár engem. Zayn viszont annál inkább. A szeme szinte kiesett.

-Szia Zayn.- köszöntem kedvesen és még rá is mosolyogtam. Ezek után nem lehet az embernek csodálatos napja?

Meg sem hallva a köszönésemet, Doniya-ra nézett.

-Ne! Ugye, nem?!- rázta indulatosan a fejét. Én csak álltam Zayn és Don között, és néztem az éppen lejátszódó jelenetet.