36. fejezet

Kész az új rész! :) Remélem tetszik, ez ismét Viv szemszögéből van írva. :) Ha valami nem világos kérdezzetek és válaszolok, persze csak ha azzal nem árulok el sok mindent a továbbiakból! :)<3 (mellesleg hamarosan meg lesz az 50.000 látogató és a 80 feliratkozó :') imádlak titeket! és ma eddig 1100 oldalmegjelenítésem volt és az új részt csak most teszem közzé!)
Valamint! Csatlakozzatok a facebook csoporthoz!
https://www.facebook.com/groups/252045861587828/
Amint láthattátok a blog címe is megváltozott. (aki nem beszél angolul: a blog címe magyarul: Se veled, se nélküled. :) )
Bocsi, hogy össze vissza írkálok, de nem vagyok ma formában. :'D
Jó olvasást<3

Nagyon örültem a nővérem érkezésének. Nem is tudom megmondani, hogy mikor láttam utoljára. Újságíró egy nagymenő las vegas-i cégnél. Jól fizetnek neki, így el tudja tartani a közel egy éves kislányát és magát. Maggie nem rég múlt huszonhárom éves. A férje, akitől a gyerek született, pár hónapja meghalt, amikor egy építkezésen agyonnyomta jó pár tonnányi betontörmelék. Soha nem gondolkodtam azon, hogy hogyan fogok meghalni, de ha meg kell halljak akkor az egy kandalló előtt történjen, miközben egy macskát simogatok Zayn-nel az oldalamon. Szemmel láthatóan Loreen-t is annyira feldobta az, hogy újra találkozhat a lányával, hogy meginvitálta Zayn-t vacsorára, aminek persze nagyon örültem csak furcsa volt számomra, hisz legjobb értesülésem szerint, utálja Zayn-t. És úgy hiszem, hogy ez az érzés kölcsönös. Zayn elfogadta a meghívást, bár szerintem szívesebben töltené az estét máshol és nem Maggie-vel, Loreen-nel és velem. Zayn arcának a színe elütött a megszokottól amikor Mag belépett az ajtón. Fogalmam se volt, hogy miért ilyen az arckifejezése. Mikor Maggie meglátta Zayn-t, a kezéből kezdett kicsúszni a gyerek, ezért gyorsan kikaptam a karjából.

-TE???-üvöltötte torka szakadtából, én pedig úgy éreztem, hogy ekkor megremegnek a ház falai és visszhangzik az egész föld ettől az egy szótól. Láttam Mag homlokán kidagadó ereket és az ökölbe szorult kezét. Ekkor esett csak le, hogy ők valahonnan ismerik egymást.

-Ó Mag! Ő a barátom, Zayn. Biztosan hallottál már róla!-mosolyogtam rá kedvesen, majd visszasétálva Zayn-hez, nyomtam ajkaira egy csókot. Egyikőjük sem figyelt igazán rám, inkább egymást pásztázták. Loreen a konyha pultnak dőlve, kezét maga előtt összefonva egy elégedett mosolyt az arcára festve nézte az eseményeket. Még mindig nem értettem mi ez az egész, de szerettem volna minél hamarabb választ kapni. Izzott a levegő a helyiségben. Szerintem én voltam az egyedüli, aki az egészből az égegyadta világon semmit sem értett. Lehet, hogy ismerik egymást? Zayn biztosan járt már Las Vegas-ban. De mi történt? Miért néznek így egymásra? Millió kérdésem lett volna a számukra.

-Mi az Zayn? Elvitte a cica a nyelvedet?-vonta fel a szemöldökét Loreen.

-Anya! -üvöltötte Mag. Hirtelen mindkettejüknek lett mondanivalójuk.-Mit keres ez itt? Miért van itt? Tüntesd el!-láttam, hogy a könnyeivel küszködik.-A lányom közelébe ne merj menni!- a szemeit le sem vette Zaynről. Minden mozdulatsorát követte, ami annyiból állt, hogy egyet hátralépett. Maggie kikapta a kezemből a kislányát.

-Mi ez az egész? Mi folyik itt?-tártam szét az immár üres karom. Fejem ide oda kapkodtam köztük. Zayn, mintha karót nyelt volna. Arca sápadt volt, verte a víz és nagyokat nyelt.

Maggie felnevetett.

-Ó értem! Hát a hősszerelmes nem avatott be az életébe? Vivienne, ne hogy azt mondd, hogy azért álltál össze ezzel a senkiházival, mert híres! Nem szerethetsz egy effélét! Nem érdemel meg téged egy ilyen ember, te pedig valaki sokkal jobbat érdemelsz! Nem teheted meg, hogy...-lélegzet visszafojtva hallgattam ahogy a nővérem Zayn ócsárolásába kezd bele, hol ott szerintem nincs indítéka rá. Még csak az első pár mondatnál tartott, de olyan szinten megviselt, hogy bántja a fiút, akit szeretek, hogy azt hittem fejjel neki megyek és megráncigálom a hajánál fogva. Nem olyan testvérek voltunk mi, akik verekedtek és minden apróságon összevesztek. Mindig meg tudtuk egyezni, mindig engedett valamelyikünk. És komolyan mondom, egyszer sem szóltuk le egymást, nem használtunk egymásra csúnya szavakat. Még a suliban is megvédtük egymást.

Ez a gondolat, hogy képes lennék megütni, letaglózott. Mostanában elég agresszív vagyok, nemdebár?

-Na álljon meg a menet! Mit akarsz most ezzel? Alig lépsz be a házba és már is leteremted két szóval. Miért? Ártott ő neked? Egyáltalán nem azért vagyok vele, mert híres! Nem is érdekel, hogy híres! Leszarom. És mi az, hogy hogy szerethetek egy ilyen embert? Arra gondoltál, hogy egy ilyen nagyszerű embert, aki elérte azt a célt, amit kitűzött magának? Egy olyan embert aki még a légynek sem ártana? Akinek fergeteg a humora, nagy szíve van, rengetek igaz barátja, eszméletlen hangja, rohadt jól áll neki a borosta és valami fenomenális élményt nyúlt az ágyban? -a mondatom utolsó felénél mindenki szeme kikerekedett. Loreen majdnem feldobta a talpát. Bár nem tudtam, hogy ez így van-e, mert nem emlékeztem az éjszakából semmire, váltig merem állítani, hogy igaz amit mondtam.- Aki így képes szeretni engem? Nem tudom miről beszélsz. Hogy nem lehet őt szeretni? Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek iránta! Már nem tudom mióta várok egy ilyen emberre. Rá! Ő tökéletes számomra és egyáltalán nem érdekel, hogy mi a véleményed róla és a kapcsolatunkról.- pár lépéssel Zayn mellé sétáltam és ujjaimat a kézfejére kulcsoltam. Most minden szempár rám szegeződött. Sajnáltam Blair-t, a Maggie kezében lévő alig egy éves kislányt. Igaz, hogy valószínűleg az egészből semmit sem értett, csúnya szavak sem hangzottak el, még csak verekedés sem történt, de ez a feszültség ami immár mind a négyünk közé letelepedett, kétségbeejtő volt.

-Nem fogok ezzel a személlyel egy levegőt szívni.-szemét lesütve jelentette ki az előbb említett mondatot.

-Rendben, akkor velem sem kell egy légtérben lenned.-megragadtam Zayn-t a csuklójánál fogva, és Mag mellett elhaladva- vállammal alig érezhetően meglöktem a vállát- kiviharoztunk az ajtón.

Ha azt hiszitek, hogy Zayn-t nem vontam kérdőre, akkor tévedtek. Most következett még csak a hab a tortán.

-Elárulnád, hogy mi folyik itt? Miért utál? Ismeritek egyáltalán egymást?-egyik kezemet csípőre tettem, a másikkal pedig vadul mutogattam. Ha Zayn a kezem mozdulatait követte volna, biztosan elszédült volna, elvesztette volna az egyensúlyát, és dobott volna egy hátast az ajtó melletti virágágyásba. Csak maga elé bámult, mintha szellemet látott volna. Semmi, nem tudtam leolvasni az arcáról. Néha-néha a szemembe nézett, majd elkapta a tekintetét és tovább bámult.

-Szólalj már meg az istenit!-emeltem unottan égnek a tekintetem, de kicsit sem voltam nyugodt hangulatomban. Igazából, mintha szerepet cseréltünk volna Zayn-nel. Nem sokkal azelőtt a szobában, én álltam mozdulatlanul mint a cövek, én bámultam magam elé mint valami halláskárosult elmebajos, és én engedtem el a fülem mellett mindent amit Zayn mondott. Most pedig Zayn teszi ugyan ezeket.

-Nem tehetem, sajnálom.-rázta a fejét, majd előrántott a farmere zsebéből a kezét és az arcom után nyúlt.

-Nem teheted? Nem akarod vagy nem szabad? Magyarázd már el kérlek! Az egy dolog, hogy Loreen utál, mert ez a dolguk a szülőknek, hogy utálják a lányuk barátját. De hogy a nővérem, akivel egy hullámhosszon voltam teljesen idáig?! Ez már több mint lehetetlen!

-Nem tudom megtenni. Képtelen vagyok elmondani. Félek.- soha nem hittem volna, hogy ezt a szót fogom valaha is hallani egy fiú szájából, főleg nem a barátom szájából. És lám! Még is.

Meglepődöttség tükröződhetett az arcomon és nem állítom, hogy értelmes fejet vágtam, mert nem értettem mire gondol. Nyilván ezt észre is vette, így kiegészítette előző mondatát.

-Félek, hogy elveszítelek. Ha elveszítelek, nem találok még egy olyan lányt mint te, és nem is garantálom, hogy azt túlélném. Nem szeretnék kockáztatni.-már értettem mire gondol, hisz ha nekem volna egy olyan "titkom", ami ha kitudódna akkor elveszteném életem szerelmét, valószínűleg én sem mondanám el.

-Soha nem fogsz elveszíteni!-nem akartam könnyen engedni a helyzetnek, de ez tényleg megható volt. Átöleltem Zayn-t, abban reménykedve, hogy ezzel még jobban megerősítem amit ígértem. -De Zayn! Ígérd meg, hogy el fogjátok intézni ezt a dolgot! Nem szeretnék közted, és a családom között ide-oda ingázni. És választani köztetek semmi képen sem fogok!

-Megígérem.-sóhajtott, majd átkarolta a derekamat és hosszasan megcsókolt.